Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-06-20 / 12. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. junius 15. nQTTL TIV/IMR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. —----------- Legnagyobb vá laszték étkező, kávés, teás és mosdókészletekben. ---------- Teljes kelengyék. Dú s választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve ALAPI TTATOTT 1854. ::: TELEFON 31-53 czáíolhatják az ellenünk szórt rágalmakat. | A nagy idegenforgalommal kapcsolatban azonban úgy a nagyközönség körében, mint j a sajtó nagy részében felmerült a vád, hogy ez alkalommal Budapesten egyszerre hatványozottabban megdrágult az élet. Drágábbak lettek a szállodai szobák, drágább a vendéglői étel és ital adagolás. Hát az igaz, hogy ott künt a versenytéren 24 fillérért adnak egy pohár harmadrendű hütött sört s az étel is méregdrága, de az is igaz, hogy az ottani kantinbérlőtől a verseny rövid idejére 3000 korona horribilis bért követelnek, ezenkívül nagy kiszolgáló személyzetet is kell tartania s mindeme költségeket be kell neki valamivel hoznia. Mi nem védelmezünk senkit. Az is igaz, hogy nagyobb idegenforgalmak idején akadnak mindig egyesek, akik egyszerre sokat akarnak nyerni s a helyzetet kizsákmányolják. Nemcsak, hogy drágábban adnak mindent, hanem amit adnak, például bort vagy sört, meg is hamisítják. Ezeket az egyéneket méltán érheti a nagyközönség és a sajtó elitélő vádja, sőt méltán érhetné a hatósági közbelépés szigora is. Hogy azonban ezt a vádat Budapest tisztes, szakképzett szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosságára is kiterjesszék, ez az, ami ellen határozottan állást kell foglalnunk. Legyen meggyőződve a napi sajtó és a nagyközönség, hogy a versenyek egész tartama alatt nem akadt Budapesten egyetlen tisztességes ipartársulatbeli szállodás sem, mely a szobák árát felemelte volna, aminthogy nem is emelhette, mert a szobaárak hatósági ellenőrzés megállapítása alatt állanak, az a szállodás nem teszi ki magát esetleges rendőri kellemetlenségeknek. És nem akadt Budapesten egyet'en tisztességes vendéglős-korcsmáros sem, aki az aviatikái versenyek alatt az ételadagok és az ital- nemüek árát emelte volna. Kár azért ilyen általános vádakkal az összes tisztességes budapesti szállodás, vendéglős és korcsmáros- iparosságot meggyanúsítani. Ha történtek visszaélések, amint történhettek, hát történhettek a zugszállodákban, azonban a korcsmákban, melyekben többnyire idegenből ideszakadt, nem a magyarságból származó, szakképzetlen kontárok kaptak eddig az illetékes hatóságok — hogy enyhén fejezzük ki magunkat — elnézése folytán engedélyt. Ezeket érje a vád és ha kell a megtorlás, de ne Budapest érdemes szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosságát, ami ellen határozottan tiltakozunk ! „Marha! Mért nem iszol?!" Ez a barátságos felszólítás olvasható egy rövid idő óta egyes falragaszokon és a vendéglőkben itt Budapesten szétosztott, úgynevezett számoló cédulák, tehát reklámcédulák hátlapjain. Azt a bizonyos »marhát« pedig arra szólítják fel, hogy miért nem iszik G o 11 s c h 1 i g-féle konyakot, pálinkát, rumot s egyéb ilyenféle bolonditó csalmatag italt. A plakátokra, reklám-cédulákra egy borotváltképü úri ember arcmása is oda van pingálva, akinek általában kedvenc kifejezése volna a nagyérdemű, tisztelt közönséggel szemben ez a megszólítás, hogy: »marha!« Nos hát, a reklámozásnak, különösen a vendéglői reklámozásnak ilyen durva, sértő, sőt kimondjuk, hogy határozottan alávaló módját mi egyáltalán nem helyeselhetjük. Egy ember könnyelmű szójátéka nem lehet utóvégre alapja annak, hogy egy egész nagy társadalom, kivált ilyen üzleti célzattal »marha« titulussal megsértessék. Ezt a silány inzultust a leghatározottabban vissza kell utasítani. Tisztességes magyar vendéglős sem a fővárosban, sem a vidéken — már a saját vendégközönségével szemben elfoglalt tisztességes álláspontjánál fogva sem hasz- j nálhatja fel az ilyen Gottschlig-féle sértő ! tartalmú reklám számoló cédulákat. Aki ilyen marha-reklámra vetemedett, az csakugyan a saját marhaságáról tesz tanúságot s az ilyen üzleti szellemességnek vissza kell utasítani a saját silány agyából kipattant frivol marhaságát. Valóságos merényletnek tartjuk a tisztes magyar korcsmáro- sok és vendéglősök ellen, hogy ilyen »marha« jelzésű reklámcédulával egy ebben az országban levő cég el merészeli őket árasztani Vagy van ennek a cégnek fogalma a magyar tisztesség érzetéről, mely már magában a megszólításban sem tűr meg semmi sértő formát? Ha pedig nincs, akkor keressen pálinkáinak forgalmat a magyar periférián kívül, ahol a »marha« titulázást tisztességszámba veszik. Ilyen területre ez a cégj azonban — azt hisszük — nem fog találni ezen a földtekén, ahol csakk kissé is müveit emberek vannak. Vagy annyira lenézi a Gott- schlig-cég a magyar társadalmat, a magyar vendéglősöket, ezek alkalmazottait, vendégközönségét, hogy azokat egyszerűen megtisztelheti a »marha« titulussal. Nos, hát azt hisszük, hogy ebben mélyen csalódni fog. Aki ilyen tisztelettelen módon tolakodik a magyar közönség elé, azt erélyesen vissza kell utasítani. Annak visszafelé, különösen méreg pálinkaitalával is visszafelé. Ezzel azt hisszük, végeztünk a Gottschlig- féle, magyar és tisztességes érzéseinket is sértő reklámozással. De ennek kapcsán más körülményekre is felhívjuk a magyar vendéglősök, korcsmárosok szives figyelmét. A magyar vendéglőket, korcsmákat külföldi forrásból, kiadóktól az utóbbi időkben elárasztották csupa ízléstelen képekkel, melyeknek sem ábrázolata, sem1 a tartalma nem magyar, melyekre, ha egy érdekes állapotban lévő asszony rátekint, bizonyosan torzszülöttet hoz a világra. Ezek közé a képek közé tartozik az, mely alá ez a jelmondat szokott nyomtatva lenni: »A gibicz fogja be a száját.« Nos hát, az ilyen silány, minden magyar szépérzést nélkülöző képek nem méltók arra, hogy helyet foglaljanak egy magyar korcsmáros, vendéglős éttermében. Csak a felületes könnyelműség aggathatja fel azokat korcsmái szobáink falaira, bár igaz magyar vendéglősnél ilyenek nem találhatók. Nem-e szebb volna, nem-e hazafiasabb, fenköltebb, ha vendéglőink borozó és éttermeit magyar történelmi vonatkozású képekkel díszítenénk fel, szolgálatot téve ezzel a magyar nemzeti érzésnek, a magyar nemzeti kultúrának és magyar képzőművészetnek is. Utóvégre ebben az országban a vendéglőkben is a legnagyobb fogyasztó a magyar közönség s annak a nemzeti érzéseit kell még a külsőségekben is ápolnunk. Nem lesz székesfővárosi jég gyár Miből pótoljuk a jégszükségletet? Ipartestületünk elnökségének vezetése alatt — mint már megírtuk — mintegy háromszáz budapesti vendéglős és korcsmáros gyűlt egybe, hogy értekezzenek arról, miként lehetne az idei nagy jéghiányon segíteni, mely megdrágítja majdan minden élelmiszerünket és italnemüink árát is. Végre is abban állapodtak meg, hogy fölkérik a főváros hatóságát egy városi jéggyár alapítására, kötelezvén magukat, hogy a budapesti vendéglősök, korcsmárosok három esztendőn át minden jégszükségletüket ennél a székesfővárosi jéggyárnál szerzik be. Gun- dei János ipartársulati elnök vezetésével e tekintetben küldöttség is járt Bárczy István polgármesternél és Vaszilievics János helyettes polgármesternél, akik kilátásba helyezték, hogy a székesfővárosi jéggyár kellő időben való létesítésére mindent elkövetnek. Ám azóta e dologban nagy fordulat történt. A budapesti mészárosok és hentesek azon része ugyanis, mely nem részvényese a mészárosok jéggyárának, szintén küldöttségileg járt Vaszilievics János h. polgármesternél, hogy őket is részesítse majdan a létesítendő jéggyár termékeiben. Ám a helyettes polgármester most már kijelentette, hogy a székesfővárosi jéggyárból ebben az esztendőben nem lesz semmi, mert nem akad sem hazai, sem külföldi vállalkozó, aki kellő időre ezt a gyárat a szükséges gépekkel felszerelni tudná. Ott vagyunk tehát, ahol voltunk. Előttünk a nagy jéginség a maga nagy hidegségében, mert nemcsak a vendéglősök, hanem a kórházak, a gyógyszertárak, a községek, a tej- és hústermelő gazdák, az élelmiszert szállító vasúti alkalmatosságok is mind jéghiányban szenvednek. Hogy lehetne ezen a nagy bajon segíteni, mely szinte súlyos anyagi csapásként nehezedik elsősorban a vendéglősökre, erről a kérdésről értekezlet volt a napokban S e- rényi gróf földmivelésügyi miniszter elnöklésével a földmivelésügyi minisztériumban, melyen a belügyi, pénzügyi, kereskedelemügyi minisztériumok képviselőin kívül részt vettek a Máv., a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, a vendéglős ipartársulatok kiküldöttei, az O. M. G. E. stb. Az értekezlet czélja az volt, hogy miként lehetne a nagy jéghiányon segíteni. Fölvetődött az az eszme, hogy a felvidékről, ahol mégis volt erősebb tél, kell a jeget szállítani például Budapestre is. Például a csorbái tó hatalmas jégmennyiségét kell a jeget beszerezni kívánók rendelkezésére bocsájtani. A csorbái tó jegét azonban az előrelátó Dréher-féle sörgyár-rész- vénytársulat már kibérelte vidéki telepei részére a iöldmivelési kormánytól, mely csupán 500 vaggon jeget tartott fenn a saját eset-
