Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-06-20 / 12. szám

1910. junius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 szálló vendéglője, korcsmája. Az egyikbe szállnak a hegyvidékiek, a másikba a sik mezőföldiek, akik, mintha a berekbeli dalos madártól, vagy a pacsirtától tanulták volna, olyan szépen tudják énekelni: Hejh csárdásné, gyönyörű virágszál, Ha te, lelkem, követjelölt volnál: Csak te reád szavaznánk egy szálig, Hívek volnánk hozzád a halálig. Ez a nótás óhajtás azonban nem telje­sülhet, egyszerűen azért, mert nálunk még a nőknek s igy a vendéglős, korcsmáros és csárdásnéknak nincs szavazati joguk. De nem kell búsulni — még lehet. A régi rendszerű választás a most következővel, úgy látszik, most már az utolsó lesz az országban. Az általános, községi választások végét vetik a vidám kortes világnak, melynek emléke majdan csak írott papirosokon s a magunkféle öregemberek emlékezetében ma­rad meg. Japán közgazdasága. Ezt a czimet viseli egy piros táblás, vas­kos könyv, szerzője pedig egyik kiváló szakk- társunk, Várpalotai Palotay Ödön japán császári főkonzul, aki tudvalevőleg a »Szent Lukács-fürdő részvénytársaság« és a »Kris­tály kutvállalat« kitűnő igazgatója s közelebb míár a Vendéglősök jelöltje, jutott be a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara tagjai közé. A nagy szakismerettel és tudással megirt könyv minden részletében bemutatja nekünk a messze távolból oly csodás Japánország­nak közgazdasági állapotát s e bemutatás­ból kidomborodik a japán népnek szinte törhetlen hangyaszorgalma, melylyel korunk­ban országát a kultúrának és előrehaladás­nak oly magas fokára emelte. Minket — mint élelmezési kérdéssel is foglalkozó szaklapot — leginkább az érdekel a tanulságos könyvből, hogy mit termel leg­inkább és igy mit fogyaszt húsban és szo­rosan vett földi terményekben a japán bi­rodalom. Az érdemes szerző könyvéből megtud­juk, hogy a rizsen, teán és dohányon kívül minden forró és mérsékelt éghajlati növény megterem Japánban. Az 1907/909. év volt az újabb időben legszerencsésebb termés tekintetében Japán­ban. Főterményéből, a rizsből 93 ht. volt a termés. Burgonyából szintén jó közepes volt a termés, 40 mmáZsa, tehát annyi, mint Magyarország burgonyatermése a rosszabb lévekben. Árpa, rozs és búzatermése alig számottevő, azért ezeket ott a fogyasztás­ban a rizs pótolja. Japánnak intenzív gazdálkodásra támasz­kodó állattenyésztése újabban szintén jelen­tékeny. Ló, szarvasmarha, juh, kecske, ser­tés állománya körülbelül három millióra te­hető. Újabb törvények a szarvasmarha ál­lomány felfrissítését és nemesítését is el­rendelik. A japán nép főfoglalkozásának egyike a halászat, mely a népesség nagy százalékát tartja lekötve. Az országot körülvevő ten­gerek valóban ráutalják e foglalkozásra, melyben nem csak főkereset-forrását találja, a japán nép, hanem táplálékát is. A halban végtelen gazdag japán tengeren ezrével fog­lalkoznak a japán halászok, kivált mióta e vizekről az orosz hajók teljesen kiszorultak s Korea japán főhatóság alá került. Ma már Koreában majdnem 4000 halászati rész­vénytársaság működik több, mint ezer tag­gal s évi keresetük meghaladja a 8 7 millió koronát. Az 1907-ben forgalomba hozott be­sózott halak értéke meghaladta a 97 8 mil­lió koronát. A tenger nem csak bőséges halállomá­nyával járul hozzá Japán gazdasági fejlesz­téséhez, hanem egyéb termékeivel is, me­lyek között a lepárlás utján nyert só külö­nösen jelentékeny. A só ott állami egyed- áruságot képező cikk s meglehetősen drága. Az 1907-ben előállított só mennyisége meg­haladta a 10 millió hit., értéke pedig 30 millió korona volt. íme néhány adat Várpalotai Palotay Ödön érdekes és tanulságos könyvéből, melyhez hasonló tartalmú Japánról még nem jelent meg a magyar irodalomban s melyből azt is megtudjuk, hogy Japánország éppen olyan gyümölcstermő, virágos ország, mint Ma­gyarország s a japán is elmondhatja a ma­gyar költővel: Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta. Bor és élelmiszer hamisítók megbélyegzése. Budapest székesfőváros közigazgatási bi­zottságának egyik múlt havi ülésén az egyik bizottsági tag azt a helyes indítványt tette, hogy utasítsák a kerületi elöljárókat, hogy a bor- és élelmiszerhamisitások ügyében ho­zott ítéletekről, amelyekben a felek megnyu­godtak, névszerinti kimutatást készítsenek és negyedévenként terjesszék azt a közigazga­tási bizottsághoz, hogy azok azután az élelmi- szerhamisitók neveit a kellő módon nyilvá­nosságra hozzák. A kerületi elöljárók legutóbb tartott ér­tekezletükön foglalkoztak az inditványnyal s kijelentették, hogy a főváros fogyasztó kö­zönségét s a legnagyobb fogyasztást köz­vetítő vendéglősöket, korcsmárosokat az ital- és élelemszerhamisitók ellen megvédelmezik. Hogy az ital- és élelmiszerhamisitás még sem csökkent, annak nem az elöljárók az okai s nem is hiszik, hogy a száraz statisz­tikai adatok segítsenek a bajon. Szerintük egy központi nyilvántartásra van szükség, mire föl is hjvták már a tanács figyelmét. A nyilvántartás azért is szükséges, mert anélkül a büntetés föltételes fölfüg- gesztését nem hajthatják végre, de azért is, hogy a fogyasztók is mindig tisztában le­gyenek a hamisítók neveivel. A kihágási eljárást tudvalevőleg most akarja szabályozni a kormány s a belügy­miniszter a rendőri büntető eljárás egységes szabályozása érdekében már rendeletet is adott ki. Az uj rend szerint a vádat a tiszti ügyészség fogja képviselni. Az elöljárók te­hát nem tartják helyesnek, hogy a rendezés küszöbén újabb nagyobb terheket rójanak az elöljáróságokra. A kihágási eljárás rendezésének kereté­ben kerül a sor annak a kérdésnek eldön­tésére, hogy az ital- és élelmiszerhamisitók miként tartassanak nyilván s a nagyban ha­misítók nevei, cégei, üzlethelyiségei miként adassának a fogyasztó közönség tudomására. Nyári korcsmában. Az orgonafának kihajtott a lombja, Kékelő virága az illatát ontja. A napsugár tánczol színes lepkeszárnyon, Fülemüle dalol zöldleveles ágon ; Járok a szabadban ünnepelni téged Örökszép természet. Virágok kelyhéből döngicselő méhek, Vidámságos kedvvel gyűjtögetnek mézet, A juhász is ott van már a domb oldalán, Uj nótát próbál ki füzfafurulyáján. Hallgatom, de mintha az a régi nóta Szebben szólott volna. Amint magasabban jár a nap orczája, Zöld fák között im, itt előttem a csárda. Olyan, aminő volt. A két zsalus ablak S előtte kis kertben tulipántok nyílnak. Látni ragyogását — ide csak belépek — Csárdásné szemének. Itt is van a lelkem. Az üstnek alatta Köténye szélével tüzet lobogtatva. Csendben hozzá lépek, hogy majd megtréfálom : Két piros arczának rózsáit csodálom Hejh, amint megpillant, köszönt is kaczagva. Ezüstcsengő hangja. — Hát mi lesz ebédre aranyos virágom ? — Paprikás gulyáslé, ropogós sült nyárson — Arra izük majd a badacsonyi fajta S hazakerül ime a jó csárdás gazda. Az asztalhoz ülünk, eszünk, iszunk hárman Az öreg csárdában. Délután derültebb, élénkebb lesz kedvünk S alig vesszük észre, egy nótába kezdünk ; Először vigabba, majd a bánatosba, Amely a lelkemet a múltba ringatja : „Nekem is volt egykor egy szép szál virágom, Elhervadt a nyáron . . .“ Hanyatlóban a nap, megnőnek az árnyak, A kis galambok az eresz alá szállnak : Megszólal a távol falunak harangja S elmélazó lelkem haza hívogatja : Búcsúzom s ragyognak rám, mig ballagok, A fényes csilagok. Bessenyei. A repülő versenyek és a vendéglői árak. A Budapesten most lefolyt nagy aviatikus világversenyek nemcsak Magyarország, ha­nem a külföld ezreit is idevonzották a magyar székesfővárosba. Ennek a nagy idegenforgalomnak, mely mozgalmasság te­kintetében is csakugyan világvárosias jel­leget kölcsönzött Budapestnek, igazán csak örvendhettünk nemcsak anyagi szempontból, mert külföldi pénz is jött itt forgalomba, hanem erkölcsi szempontból is, mert a kül­földi vendégeink itt megismerhetnek ben­nünket s közvetlen tapasztalatok utján meg­Nagy Ignác ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, Vll., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze­relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke------ Pinggau. ------

Next

/
Thumbnails
Contents