Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-06-20 / 12. szám

2

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. jdnius 20.

mákat szigorúbb ellenőrzésnek alávetni, mint ] eddig.

A magunk részéről készségesen elismer- i jük, hogy vannak a korcsmárosok közül sokan, akik a borkezeléshez nem értenek, Ezek azíonban a korcsmárosok azon fajtájához tartoznak, akik megunva tisztes más iparukat, egyszerűen felcsaptak korcsmárosoknak minden előkészület, minden szakképzettség nélkül. Ám teljesítse a kormány a magyar vendéglősök és korcsmárosok azon kérését, hogy a vendéglős és korcsmáros ipar gyakorlása is az uj ipartörvény keretébe soroztassék a képesítéshez kötött iparágak közé, akkor a jövőben nem lesz egyetlen korcsmáros sem^ aki a borkezeléshez ne értene^. A magyar vendéglősök, korcsmárosok nagyon szívesen vennék, ha e törekvésüket a »Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete« is támogatná.

fl korcsmák vasárnapi bezárása

Az a veszedelem fenyegeti a magyar vendéglőket, korcsmákat, hogy elrendelik rájuk a vasárnapi munkaszünetet s a vendéglősök, korcsmárosok vasárnap kénytelenek lesznek bezárni üzleteiket. Hogy ez nagyon, nagyon sok vendéglős és korcsmáros végkép való tönkretevését s a magyar vendéglős, korcsmáros ipar alapos elpusztítását jelenti, azt bővebben nem szükséges magyarázni. Ez a veszedelem pedig most komolyan fenyeget, mert Szilágy vármegye területére már ki is mondták a vendéglők, korcsmák és pálinkamérések vasárnapi kényszermunka szünetét.

Szilágyvármegye törvényhatósági bizottságának a korcsmák, sörházak és pálinkamérésekről alkotott szabályrendeletét ugyanis a kormány folyó évi márczius 31-ikén minden kikötés nélkül jóváhagyta s igy rövid időn belül életbe lép e szabályrendelet e) pontja mely szószerint igy hangzik:

e) A korcsmák az 1891: XIII. t.-cz. 1. §-ában meghat ározott ünnepnapokon, vagyis vasárnap és Szent István napján, valamint a keresztény vallásfelekezetek ünnepein, úgymint karácsony, pünkösd és husvét első napján egész napon át zárva tartandók. És most a belügyminiszter hasonló rendelkezést akar kibocsájtani az egész ország területére is.

Hát mi a pálinkaméréseknek, ezeknek a legszegényebb néposztályt megrontó, bünbe- kergető méregfészkeknek vasárnapi bezárását már régen hangoztattuk. De hogy á vendéglőkre, korcsmákra is elrendeljék a vasárnapi kényszerszünetet, arra már sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben szükség nincsen Magyarországban, legföllebb a bortermelőket károsítják meg s néhány ezer becsületes magyar vendéglőst 'és korcsmárost ütnek vele agyon anyagilag.

Az az állítás, Tiogv a vasárnapi korcsma- látogatás megrontja a népet, nem állhat meg. Amerikában is ezzel az indokolással zárták be vasárnap a korcsmákat s az emberek azóta ott még jobban isznak otthon nem bort, sört, hanem wyskit, pálinkát s most még gyakoriabbak a vasárnapi duhajkodások, melyek most már a családi körben történnek.

Ugyan tessék elgondolni, mi lenne Budapest idegenforgalmából, ha itt a korcsmákat, vendéglőket vasárnapra bezárnák. Nevetséges is elgondolni. Á magyar nép itt a fővárosban és a vidéken egész héten át dolgozik s ha vasárnap délelőtt elmegy az Isten házába, hagyják meg neki legalább a vasárnap délután csendes, vidám vendéglői szórakozást.

Húsárak és a vendéglők.

A vidéki városok kapitányságai havonként jelentést tesznek fölöttes hatóságaiknál s igy közvetve a belügyi s földmivelés- ügyi minisztériumnál az egyes városokban lévő kilónkénti húsárakról. Ez a jelentés a mészárszékekben kifüggesztett hustarifák alapján készül el s ebből meggyőződhetünk, hogy nálunk a húskereskedés teljesen rendezetlen, ellenőrizhetetlen, melynek a nagy közönségen kívül első sorban a nagy husszükségletet igénylő vendéglősök, korcsmárosok adják meg az árát. Az egyes vidékeken, a falukban, tanyákon, vásárokon a kupecek, nagymészárosok a termelőktől olcsó áron megvásárolják a szarvasmarhát, azután saját tetszésük szerint állapítják meg annak kimérési árát. Ezért vannak szinte óriási különbségek az egyes vidékek húsárai közt. Mig például Balassagyarmaton egy kilogramm elsőrendű marhahús ára 100 fillér, addig ugyanennek a húsnak az ára Sopronban és Budapesten 240—260 fillér. Most már kérdjük, hogy ugyanazon szállítási, adózási, fogyasztási terhek mellett hogyan lehet ugyanazt a húst egyik városban 140—160 fillérrel drágábban adni, mint a másikban, az megfejthetetlen volna, ha a közvetítők kapzsiságában nem tudná magyarázatát. Elismerjük, hogy Budapesten talán nagyobb a szállítási és huskezelési költség, s az meg is magyarázna húsz százalék emelkedést, de 140—160 százaléknyit egyáltalán nem.

Itt a marhakereskedő kupec veszi a gazdától a marhát százkilónként 70—80 koronáért s eladják Budapesten vagy Sopronban, vagy egyéb nagyobb városokban hatszoros árért. A közönség, a vendéglős most már úgy kénytelen vásárolnai, ahogy kaphat s ez utóbbi maga is kénytelen drágábbért adni az ételadagokat vendégeinek. Természetes, hogy a drága ételadagokért a vendégek szintén a vendéglőst áldják, okolják.

Némely vidéki városban úgy segítenek ezen a husdrágaságon, hogy hatósági mészárszékeket állítanak fel. Olcsóbb is itt a marhahús, közönségnek és vendéglősnek egyaránt. Ezt megtehetnék Budapesten is, de itt a hatósági tevékenység a lómészárszékek felállításával teljesen kimerült. A hússal való uzsorázás pedig vígan folyik tovább.

Mi szidjuk az osztrákokat, pedig azok nem hagyják magukat úgy kizsákmányolni a kupeczkereskedőktől, mint mi magyarok. Ott a gazdák szövetkezetbe állanak s ezek a szövetkezetek csakis mészárosoknak adják el a marhaállományt, még pedig tisztességes áron. Viszont a mészárosok sem emelhetik fel, különösen a vendéglősökkel szemben tetszésük szerint a hús árát, mert a vendéglősök is szövetkezve vannak s ha a szükség úgy hozza magával, hát nyitanak maguknak szövetkezeti mészárszéket. így aztán az teszi el a megérdemelt hasznot, aki igazán rászolgált, a termelő gazda, a vendéglős, a fogyasztó közönség, nem pedig az, aki odatolakodik az eladó és termelő közé s nem tesz semmit, csak fondorkodik s fáradság nélkül meggazdagodik. Ne csak szidjuk tehát az osztrákot, hanem tanuljunk is tőle. Avagy nem volna célravezető, ha a hús beszerzésére a budapesti vendéglősök éppen úgy egyesülnének mással, mint a bécsiek teszik. Gondolkodjunk csak kissé a kérdés felett.

R korcsmáros a kortesvilágban.

Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni. Vége volt a közel négy esztendeig tartott országgyűlésnek is.

Hejh, kapósak is lettek most megint egyszerre a vidéki vendéglők, korcsmák, külö* nősen ama népszerű korcsmák, melyeket a választókerületbeli városok, községek polgárai tömegesebben látogatnak. Az ilyen vendéglők, korcsmák tulajdonosai, bérlői az ő látogatóiknak, veadégközönségüknek úgyszólván bizalmi fáríiai, akiknek tanácsát nemcsak hogy kikérik, hanem követik is. Ezeket a vendéglős, korcsmáros szaktársainkat már most megkörnyékezik az egyes pártok fő- kortesei, hogy a kiszolgálásukat, vendéglői helyiségüket a korteskedések tartamára, egész a választás utáni napig a saját részükre biztosítsák. Mert hát úgy áll a dolog, hogy a tisztelt választóközönség a választást megelőző időszakban nem igen respektálja a korcsmái szabályrendeleteket, a miből a korcsmárosnak kára is eshetik, a miért jogosan követelhet előleges kárpótlást. Ha valamikor ugyanis, úgy a választások előtt aktuális az a nóta:

Nem lehet az ember fából,

Fából.

Ki kell rúgni az istrángból.

És ha a tisztelt szavazópolgár kirúg abból a bizonyos istrángból, akkor törnek a poharak, sőt a boros palaczkok is, amelyek a korcsmárosnak mind értéket képviselnek. Összekülönbözések is történnek, melyeket szinte mind a korcsmárosnak kell bizonyos diplomáciai ügyességgel elsimítani. Ez a fáradság is bizonyos kárpótlást jogosan igényelhet. Minden magyar vendéglősnek, korcsmárosnak különben megvan a maga szilárd politikai meggyőződése, melynek szavazata leadásánál tanúbizonyságát is adja. Ezek a korcsmáros szaktársaink azután rendesen a maguk politikai hitvallásához tartozó pártnak bocsátják rendelkezésére helyiségeiket. Ha ezzel a dologgal rendben vannak, akkor azután megjelennek csakhamar az illető vendéglőben a választói jel- vényes kortesek, a korcsma oromzatára kitűzik a jelölt lobogóját, azután odakerül a czigánybanda is és rázendíti:

Jaj be hangos, jaj be hangos Ez a vendégfogadó!

Van-e benne, van-e benne Igaz magyar szavazó?

Ha nincs benne Igaz magyar szavazó,

Dűljön össze ez a vendég- Fogadó.

Az esteli órákban már az a szép, régi magyar kortesnóta csalogatja a közelből, távolból a szavazópolgárokat:

Kossuth Lajos azt üzente,

Elfogyott a regimentje.

Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a haza!

Ha pedig már az éjféli hold veti ki sugarát, melyeken át lecsendül hozzánk Szent Dávid hegedűjének lágy muzsikája, akkorra már szilajabb lesz a jókedv s a magyarok, mint egykor dúló csaták előtt, vagy után, járják a szilaj dobogást, közbe-közbe nagyokat rikkantva:

Kukoricza hajtás, hajtás!

Kend a követ, nem más, nem más!

*

Bizony nem egy kerületben a néppel érintkező igaz magyar korcsmárosok döntik el a választás eredményét, különösen áll ez a vidéken, ahol egy kerületi központhoz több község is tartozik, melyek mindegyikének megvan a maga megrakott be-