Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-05-05 / 9. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 1910. május 5. Ezen szakközegek jog- és hatásköre, az esetleg szükséges felülvizsgálatok és felülvéleményezések módozatai, a vizsgálatoknál követendő módszerek és eljárások, valamint a vizsgálatok után szedendő dijak magassága és ezeknek hovaforditása kormányrendeleti utón egvöntetüleg szabályozandók. Úgyszintén rendeletileg szabályozandó az 1883. évi a köztisztviselők minősítéséről szóló I. t.-c. 9. §-a határozatainak értelmében a fent említett szakközegek, illetőleg vizsgáló állomások vezetőinek képesítése, mely utóbbiak azonban csak kémiailag és közegészségügyileg kiképzett orvosok lehetnek. Vizsgáló állomások a mutatkozó szükséghez és a rendelkezésre álló szakemberek számához mérten állitandók fel. Magánosok vagy testületek által a közönség használatára felállított ilyen állomások működése, valamint az ilyen állomások vezetésére szükséges képesítés megszerzésének módozatai, kormányrendeleti utón szabályozandók. Magánosok vagy testületek által a közönség használatára felállított ilyen állomások működése mindenesetre miniszteri engedélyhez van kötve. 12. §. Oly célból, hogy az ezen törvény keresztülvitelére szükséges tudományos, műszaki és kísérleti munkálatok elvégezhetők és esetleg szükséges felülvizsgálatok teljesíthetők legyenek, Budapesten egy központi intézet létesítendő. 13. §. Jelen törvény keresztülvitele érdekében szükséges lévén, hogy a törvény- hatósági orvos, mint a közegészségi szolgálat szakközegei, valamint mindazon egyének, kik a jelen ^örvény keretébe tartozó vizsgálatokkal foglalkozni kívánnak, megszerezhessék azon elméleti és gyakorlati képzettséget, mely az ilyen vizsgálatok szabatos keresztülvitelére és szakvélemények adására szükséges, utasittatik a kormány, hogy ezen célra szükséges tanerőkről és dolgoz- dákról az egyetemek orvosi fakultásainak keretében gondoskodjék. 14. §. Utasittatik a kormány, hogy a jelen törvény intézkedéseinek keresztülvitelénél felmerülő szakkérdések eldöntésére igénybe vegye egy állandó testület tanácsát, mely testület az idevágó tudomások képviselőiből alkottassék. Ezen testület feladatához tartozik az is, hogy az állami vagy egyéb vizsgáló állomások vezetésére alkalmas egyéneket kijelölje és megállapítsa az ilyen állásokra szükséges képesítést, valamint általában a jelen törvény végrehajtásánál szereplő és szak- vizsgálatokat teljesítő tisztviselők képesítése körüli eljárásokat. (Vége.) Jéghiány. Sok csapás volt már ez ős Magyar hazán; Kihevertük, hejh, de mind Egymásután. Jött a török, a tatár, De kivertük, Háborúknak bu-baját Elfeledtük. Jött a pestis, kolera, S más nyavalya, Szőlőinket pusztitá Filloxera; Uj nemzedék pótolá A kihaltat, Uj venyige termeli Most borunkat. Annyi minden kázuson Már átestünk, Nem is hittük, hogy leszen Uj esetünk. Hejh, de mindig változik Ám a divat, Uj dolgok is történnek A nap alatt. Sok csapás volt már ez ős Magyar hazán; A legújabb ime most A jéghiány. Mivel nem volt ez egy telünk Jó hideg, Soroksári sváb nem aszalt lm jeget. Nagy itt a baj s róla tenni Nem lehet, Ó-Dobsina szállít nekünk Most jeget. Mert ha nem, hát szomjúságtól Meghalunk, Vagy a jeges tenger tájra Rándulunk, Üzleti erőszakosság. — Vendéglős és korcsmáros kartársaink figyelmébe. — Minden üzletember joggal törekszik arra, hogy üzlete minél nagyobb forgalmat csináljon és igv minél többet jövedelmezzen. Így van ez a kereskedőnél, iparosnál és igy a vendéglősnél és korcsmárosnál is. A tisztességes üzletember azonban vigyáz arra, hogy üzleti forgalmának növekedését kiváló minőségű árukkal és kifogástalan kiszolgálással érdemelje meg, az üzleti konkurren- cziát, versengést pedig csak addig a fokig fejleszti, amig az erőszakossággá nem fajul, s amig annak czélzata arra nem mutat, hogy az illető, hasonszakmáju más üzletembereket egyenesen tönkretenni és a végromlásba akar kergetni. Az olyan üzletember pedig, aki a maga megrendelő, vevő közönségét is valami furfangosan kieszelt erőszakossággal akarja megszerezni, nos, hát az nem igen érdemli meg a pártfogást, sőt ha abban a megrendelő-, vevő-közönségben van némi önérzet, ezt az erőszakos rákényszeritést neki kell a leghatározottabban visszautasítani. És most szóljunk czikkelyünk tulajdonké- peni tárgyáról. Magyarország tudvalevőleg ásványos, gyógytartalmu forrásvizekkel bővelkedő terület. Annyi itt a természetes, gyó- gyitóhatásu á: vány vázforrás, hogy mesterséges ásványvizek gyártására és külföldi ásványvizek behozatalára igazán nem volna szükségünk, hanem azért néhány tulélelmes ásványvizközvetitő folyton nagy mennyiségben hozatja a külföldi, sokszor sokkal silányabb ásványvizet a hazai termelés rovására. Ezek között nem érintjük a világhírű kitűnő Gieshüblert. A nagy hazai ásványviz-tennelés közvetítését a vendéglősökhöz, korcsmárosokhoz és a fogyasztóközönséghez a múltban alig egy-két ásványvizközvetitő kereskedő czég j bonyolította le. Ezek között ismertebb volt a i pesti oldalon az Édeskuty-féle czég, a budai oldalon pedig a régi, tisztes hírnevű Frum István utóda ásványvíz-kereskedő czég, mely szakmájában a legrégibb volt nemcsak Budapesten, hanem az országban is s mely a a budapesti vendéglők, korcsmák túlnyomó részének mindenkor lelkiismeretes szállítója volt. Ezek között a régi czégek között kifejlődött ugyan a természetes üzleti konkur- renczia, de azért egymást mégis élni és boldogulni hagyták. Az utóbbi időben a Wahlkampf-féle ásványvíz-közvetítő czég gazdát cserélt. Átvette aalt a »Mezey és Társa sörkereskedő cég, mely mindjárt üzletének kiterjesztésére s annak minél forgalmasabbá s mindenáron neki jövedelmezőbbé tételére törekedett Magyar- országon elég sörgyárunk van, hol a legkitűnőbb minőségű söröket gyártják különféle összetételekben, úgy hogy külföldi sörbehozatalra egyáltalán szintén nem volna szükség. Nos, most a »Mezei és társa:: czimü czég megszerezte egyes külföldi söröknek, mint például a >;Salvator«-nak monopóliumszerű szállítási jogát s a külföldi sörökkel, a hazai sörgyártás rovására, mely pedig itt sok-sok ezer embernek ád kenyeret, megélhetést, — elárasztja az országot A »Mezei és társa;< czég szintén ilyen kizárólagos monopóliumszerüleg igyekszik megszerezni a hazai ásványvizek szállítási jogát is, hogy ezen a téren azután maga legyen a domináló hatalom az egész országban. A magyarországi cziszterczita-rend tulajdonát képezi a híres szántói savanyu- viz-fcrrás. Ennek a szállítási jogát is sikerült a tulélelmes »Mezei és társa« czégnek elnyernie. És csodáljuk, hogy a hazafias czisztercita rend belement ebbe az üzletbe, mikor tudnia kellett volna, hogy az régi, tisztes, megbízható szállító kereskedelmi cége, a »Frum István utóda« czég megrontására irányul. Már pedig azoknak, akik Magyarország kulturális s igy anyagi jobblétének szolgálatában is állanak, nem szabad megengedni, hogy egyes tulélelmes vállalkozók, a régi, becsületes magyar czégek letörésével jussanak hirtelen zöld ágra. Hogy különben egy czég miként és miért szerez kizárólagos vásárlási és közvetítési jogot bizonyos termékekre, mint például az ásványvizekre, az még nem ütközik a törvénykönyvbe s valamint az is csak üzleti etikai kérdés, hogy megszerzett áruját hogyan és miként és mily eszközök felhasználásával terjeszti el fogyasztó közönsége között. A »Mezei és társa« czég például csak annak a vendéglősnek, szállodásnak szállít az általa monopoliumszerüleg megszerzett kedvelt magyar ásványvízből, aki az ő általa kizárólag közvetített külföldi sörökből is rendel és viszont. És ez az, ami ellen a budapesti érdemes vendéglősök és korcsmárosok önérzetének állást kell foglalniok, mert utóvégre hova jutnak akkor, ha egyes nélkülözhettél! élelmi czikkeiket egyes tulélelmes vállalkozók a maguk kizárólagosságával ily módon akarják reájuk erőszakolni? Annyi szabadság talán csak van ma még Magyar- országon, hogy a maga Szükségletét a maga pénzéért ott szerzi be, ahol akarja, mindenki, még a vendéglős meg a korcsmáros is s ezt a szabadságot még egy nagyon tulélelmes ásványvíz- és külföldi sörközvetitő czég sem korlátozhatja, illetve kobozhatja el. COGNAC CZUBA-DUR0Z1ER &C“ FRANCZ1Á COGNACGYÁR PR0M0NT0R.- AU PH TATOT! 1884. ==
