Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. május 5. ^ Petty Öleit * * gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Telefon 51—80. Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás unok figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kimélésére. A boritaladó leszállítása. A magyar szőlősgazdák egyesületei s igy legutóbb a ver- seczi is, feliratokban kérik a kormányt, a boritaladó leszállítására. Az egyes feliratok hivatkoznak arra, hogy Francziaországban már az a leszállítás megtörtént, mert ott maga a kormányzat törekszik arra, hogy a túlságos pálinkaivó kórság kiküszöbölésére a bor legyen a nép igazi itala, mely tiszta minőségben egészségi táplálék is. A magyar bortermelő és fogyasztó tírsadalom már évtizedek óta küzd a boritaladó leszállításáért, de sajnos hiába, mert eddig nem akadt a magyar törvényhozók közt 25—30 olyan férfiú, aki ezt a nemcsak közgazdasági, hanem szocziális szempontból is fontos kérdést támogatta volna. Ha szóba is hozták néha, a felszólalásoknak nem akadt visszhangja. Az osztrák parlament előtt most fekszik egy boritaladó javaslat, mely szerint a következők volnának fölmentve a boritaladó fizetése alól: a) A termelők nemcsak a saját házi szükségletüket illetőleg, hanem a külső cselédeiknek, napszámosaiknak, aratóiknak stb, juttatott borokra nézve is. b) Eczet vagy pastat- készitésre szolgáló bor után, bizonyos feltételek mellett, boradót nem kellene fizetni. c) Végre olyan borok után, melyeket az utazók (tehát nemcsak kereskedelmi utazók) elfogyasztási czélból v'sznek magukkal, szintén nem kellene adót fizetni. És ezt a boritaladó törvényt Ausztriában a közvélemény nyomásának hatása alatt maga az osztrák kormány hagyja visszavonni, mert nem foglaltatik benne a boritaladó általános leszállítása s ennek a korcsmákra és vendéglőkre való kiterjesztése. És e tekintetben leginkább az osztrák vendéglősök és korcsmárosok agitácziója ért el nagy sikert, akik belátták azt, hogy micsoda fellendülését jelenti üzleti forgalmuknak a boritaladó eltörlése, vagy csak tetemes mérséklése is. Vájjon a mi vendéglőseink, korcsmárosaink a saját érdekükben tudnának-e ilv eredménynyel sikraszállani ? Ehhez természetesen az összetartás nagy erejére volna szükségünk, ezért pedig hallgassunk egyelőre, fl kollektiv munkaszerződés tervei. A „Vendéglősök Lapja“ előző számában teljes szövegében közölte úgy a „Budapesti Pincéregylet“, mint a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ kollektiv szerződéstervezetét, melynek hatálya 1912 április 12-ig tartana a pinezérek tervezete, 1918 január 1-ig a vendéglősök propozicziója szerint. A kérdést röviden azzal az óhajtással kívánjuk tárgyalni, hogy bárha a két tervezetben nagy eltérések vannak, ezeknek elhárításával a kölcsönös megegyezés ipartársulatunk tagjai és a szállodai és éttermi alkalmazottak között mielőbb létrejönne, elkerülendő egy bérharezot és annak esetleges nagyon súlyos következményeit. Mint megjegyeztük, a két tervezet között nagy különbségek tátonganak. Az uj kollektiv szerző lést kezdeményező pinezérek az egész vonalon béremelést, a felelősség csökkentését és azt követelik, hogy a munkaközvetítés kizárólag a „Budapesti Pinczéregylet“ utján történjék s minden szállodai, vendéglői és korcsmái alkalmazott a székesfővárosban kötelezőleg a „Budapesti Pinczéregylet“ tagja legyen. A munkaadók és alkalmazottak közt felmerülő vitás kérdéseket az ipartársulat és a pinczéregylet választmányának tagjaiból egyenlően alakult békéltető bizottság intézze el, melynek határozatába azután mindegyik fél belenyugodni köteles. A „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ ezzel szemben fentartandónak tartja az előbbi kollektiv szerződésben megállapított munkabéreket. A felelősség dolgában némi engedményre hajlandó, de a munkaközvetítést a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ kebelében fennálló díjtalan munkaközvetítő intézményre akarja ruházni, mert ezáltal a pinezérek is bizonyos anyagi könnyebbséghez jutnának, bár a „Budapesti Pinczéregylet“-et, mint a pinezérek hivatalos érdekképviseletét ők is készségesen elismerik. íme ezek a két tervezetnek, főbb, de eltérő alapvonásai. A pinczéregylet tervezete a béremelést azzal indokolja meg, hogy a kereseti viszonyok megnehezedtek — az általános drágaság nagyobb kiadásokat követel. Viszont az ipartársulat tervezete hangsúlyozza, hogy a szállodások, vendéglősök és korcsmárosok a béremelést már az előző szerződés alkalmával megadták s most újabb béremelésbe nem mehetnek bele; annál kevésbbé sem, mert ha ezt tennék, a saját létérdeküket veszélyeztetnék. Ez lehetetlenség. Az alkalmazottak helyzete, ma is ugyanolyan, ami volt az előző szerződés megkötésekor. A munkaadóknál azonban ugyanezt elmondani nem lehet. Az élelmi czikkek ára folytonosan emelkedik, aminek anyagi hátrányait legelsősorban a vendéglősök, korcsmárosok érezeik. Az alkohol- fogyasztás évről-évre csökken, ami szintén az ő jövedelmük rovására esik, szóval a budapesti vendéglősök anyagi viszonyait ezek az alakulatok nagyon súlyossá teszik. Ezzel szemben az alkalmazottak az élelmiszerek drágulását nem érzik, mert hiszen ők élelmezésüket természetben élvezik. — Megjegyzi még az ipartársulati tervezet, hogy a béremelésnek azért nincs indoka, mert nem ez a személyzet legfőbb jövedelmi forrása, hanem a mellékkeresetek képezik, melyek vetélkednek bármely más szakmabeli munkás keresetével. Mint látjuk, a két térzet közt az egyik főbb ütköző pont a bérkérdés megoldása. A másik a munkaelhelyezés kérdése, melyet a munkaadók nem akarnak, hogy ha bár ma nem is, de bármikor is hatalmi kérdéssé fajulhasson. Ennek a kérdésnek az érdességét az ipartársulat tervezete nagyon enyhíti már azáltal is, hogy a pin- czéregyletet már a jövőre is elismeri a székesfővárosi pinezérek hivatásos érdek- képviseletének. Bár nagy különbségek mutatkoznak a két tervezet között, mi mégis reméljük, hogy kölcsönös megértéssel sikerül az uj megegyezés dolgát megoldani. Csak kívülről való izgató beavatkozás ne töriénjen, mely az alkalmazottat nemcsak szembeállítani. hanem ellénségévé akarja nejvelni munkaadó alkalmazóján k. Ilyen külső beavatkozásnak nem szabad megzavarni, vagy éppen ketté választani azt a patriarchális jó viszonyt, mely mindenkor jellemezte a magyar vendéglőst, korcsmárost és személyzetét s melytől összeségében a magyar vendéglősipar létérdeke és jövendője függ. Visszaélés korcsma eladásokkal. A budapesti királyi büntető törvényszék egv adott alkalomból kimondotta, hogy akár az az ügynök, akár a tulajdonos, aki hitegetésre], félrevezetéssel olyan korcsmái vagy vendéglői üzletet ad el, amelyről már előre tudja, hogy az illető vevő a helyiség czél- szerütlen volta miatt nem kaphat rendőrhatósági engedelmet, az csalást követ el s e szerint büntetendő. Hát szép ez a magyarázat, hanem azért az ilyen engedélynélküli korcsmaüzlet-eladá- sok még most is Vígan mennek Budapesten. Egyes ügynökök hirdetnék a lapokban aranybányát érő vendéglőket, melyre leginkább vidéki emberek mennek lépre s a fényes korcsma helyett kapnak egy pinczelyukat, de ehhez engedélyt soha, hanem folytonos rendbüntetéseket, ugv hegy ezek a szerencsétlen korcsmáros akarnokok azután ebbe családjaikkal egyetemben anyagilag belepusztulnak. Az Izabella-utczában, a Magyar Színházhoz közel van egy píncze zug-korcsma, a mely arról nevezetes, hogy minden hónapban tulajdonost cserél Aki ma megveszi ügynök utján, az már holnap meg tudja ugyanattól az ügynöktől, hogy ő erre az üzlet- helviségre ugyan soha világéletében nem kaphat rendőrhatósági engedélyt, Mit te- gven most a szegény vevő? Fizeti a bírságokat s mindent elkövet arra nézve, hogy minél előbb maga is eladóvá lehessen. Vagyis ahegv őt becsapták a korcsmavétetéssel, most ő csapja be másik felebarátját az újbóli eladással, S ez sikerül is rendesen ügyes ügynökök ravasi közbenjárásával, Legutóbb igv csaptak be ott egy a vidékről Budapestre vetődött korcsmárost, aki pedig már huszonöt esztendeje űzte a kcrcsmáros ipart Ez azonban nem hagyta magát, hanem feljelentette úgy a közvetítő ügynököt, mint az eladó volt üzlettulajdonost, Ezeket azután ravasz fondorlattal végbevitt csalásban bűnösnek is mondotta ki a bíróság. Helyesen van. Van Budapesten már elég vendéglő, korcsma, úgy hogy azok föntar- tása, megélhetése is bizonytalan, gátat kell tehát már valahogy annak vetni, hogy holmi ügynöki furfangos ravaszkodással imigyen szaporítsák a budapesti vendéglős proletá- riátus számát. Rz uj élelmezési törvény, A szakszerű vizsgálatot teljesítő, felülvizsgáló és tanácsadó közegekről. 11. §. Az élelmiszerek és használati cikkek szakszerű vizsgálatát a vizsgáló állomások, ilyenek hiányában a törvényhatósági orvosok, a levágásra vagy leszurásra szánt állatok vizsgálatát, valamint a husvizsgálatot a törvényhatósági állatorvosok végzik.
