Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

2 - VENDÉGLŐSÖK LAPJA • 1910. január 1. „Patyol Telefon 51—80. | Ajánlja teljesen átalakitott | atí4 gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, iudapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon si-so. gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. mint immár huszonhatodik eszten­deje. A kartársi összetartást, az al­kalmazó és alkalmazott közti jó vi­szonyt, mert csak az ily összetartás­nak, harmonikus munkálkodásnak van meg az az ereje, mely még a nagy, súlyos anyagi megpróbáltatásokkal szemben is erőssé, sőt legyőzhetet- lenekké tesz bennünket. A „Vendég­lősök Lapjá“-nak ez az állásfoglalása nemcsak hogy helyeslésre, hanem visszhangra is talált az ország tisztes vendéglős társadalma körében. És midőn most az uj esztendő küszöbén megújítjuk azon fogadalmunkat, hogy úgy mint a múltban, a „Vendéglősök Lapja“ a jövőben is, midőn minden sorában a magyar vendéglősök érde­keiért fog csüggedést nem ismerve küzdeni; ennek az összetartásnak, kartársi együttérzésnek ápolása lesz ezután is a mi vezércsillagunk ! Midőn lapunkat továbbra is olva­sóink nagybecsű, pártoló figyelmébe ajánljuk. A magyar vendéglős iparosságnak boldog ujesztendőt kíván a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége. fl jövő. Irta: Lukács János vendéglős. Atriedesz Agamemnon a görögök nagy hőse és hatalmas királya összeveszvén Achilessel a görögök nagy vitézével és vezérével és tízéves háborúskodás után vissza akart vonulni nagy hadaival és vi­tézeivel Trója ostromlásától. De a görögök kiváló és bölcs vezére és szónoka az ősz Nesztor egy beszédjével fellelkesité a visszavonulni akaró királyt, Agamemnont. A beszéd nagy hatással volt a királyra, Agamemnon tovább folytatta Trójával a háborút. Diadalt-diadalra aratott, mert a hős görögök haragos vezére a nagy Achiles is megtérve királyához és Hecktort megölé. A a mi ipartársulati életünkben is hosszú ideje folyik a háború. Több mint harmincz év óta küzdenek a mi vezéreink, hogy megdöntsék a hatalmas de erkölcstelen Tróját. Azt rendszert, mely rendszer mint az a tengeri szörnyeteg a polip száz és ezer karjai közt fogyd a korcsmáros és vendég­lős helyzetét. És akarva nem akarva, de véres verjtekkel szenvedjük tétlenül nyo­morult sorsunkat és bambán nézzük, mi­kép szívja vérünket az ezer kezű, ezer lábú szörnyeteg. Mi a kartel, az élelem és a házbér uzsorában fojtogat bennünket. Békén türjük Krisztus keresztjénél is nehezebb keresztjét a szenvedésnek az aggodalomnak, a bizonytalanságnak, amit vállainkra rak a rossz és hiányos törvény, mely megengedi a legszemtelenebb ver­senyt a szabad ipar czimén. Nem elég, hogy iparunkat folytathatja s minden jött-ment koldussá lett ember és mindenünnen kiüldözött és tanult mester­ségét megunt egyén, (ezek közé tartozom jó magam is) de minden lukban, minden sarkon, minden házban, minden szemét­dombon engedélyt adnak korcsmát és ven­déglőt nyitni. Es minderre rá a rengeteg sok szatócs, fűszeres és kávéházak, talán még a piaczi kofák is korcsma és vendéglő ipart űznek, mert ezeknél minden beszerezhető, mit a vendéglős és korcsmáros ad, vagyis egye­düli létfentartására a törvény neki meg­enged. A hat és tiz krajczáros sör, bor és pá­linka mérésekről ezen legmodernebb mé­reg gyárakról jobb nem beszélni addig, mig a sörgyárak kartellje fennáll és mig azok megdöntve nem lesznek. De igenis beszélni kell arról, hogy ezer és ezer láthatatlan kezek törnek szentség- telen öklükkel iparunk szentélyébe. A sok apró-cseprő kaszinók, körök és egyesületek egész légiója vendéglő és korcsma ipart űznek egy felfogadott szolga személyében. Nem elég, hogy minden sze­gényebb hivatalnok és hivatalszolga, ipa­ros és munkás szoba-uraiknak étkezést nyújt, de melléje bort is mérnek ki. Tehát vendéglő és korcsma ipart űznek. A gomba módjára létező étkezdék, kifőzéseknél rej­telmes titok az ital, de mindenki ihat, ha akar bort és sört. A nagyobb hivatalok szolgái százhekton- ként mérik ki a bort a hivatalnokok és szolgatársaik között, mely bort apósuk vagy saját szőlőjük terem. A kapuk alatt kiirt „jó házikoszt“ czimü étkezdék, mint sáskák a vetést, úgy pusz­títják a vendéglő és korcsma ipart. A hitelszövetkezetekről, a borkereskedők és sörgyárosok házhoz való szállításairól egyszer már Írtam. írtam a margarinos kókuszdiós és a fagygyus zsiradéku kony­hákról is. Ezermillió bajok tépik, marczangolják testeinket. És még ráadásul jön a legna­gyobb veszedelem, a házbér kiemelő gaz­ember és a kegyetlen, irgalmatlan adóprés. Mehetsz koldulni kedves kolléga és kar­társ. Nincs orvosság, nincs mentség, mi bajodat orvosolja, segítse. El vagy veszve. Egyedül állasz. Nincs jó barátod csak ellenséged. Ellenséged a törvény, üldöződ a rend­szer. Menekülhetsz a szegényházba. De oda csak akkor, ha van ki protezsál. Vagy öngyilkos lehetsz. Ha élsz is néhány évet boldogan meg­maradt vagyonod roncsain. De véged a nyomor, a szenvedés. Megátkozott, kitagadott mostoha gyer­mekei vagyunk mi vendéglősök és korcs- márosok e drága, szép magyar hazának. Mert a kollégiális kartársi szeretet, he­lyesen az egymás iránti sárga irigység emészt bennünket. Nem tartunk össze. Nincs bennünk érzés, gondolat, eszme. Mint a gyülevész zsoldoshad : Mindenki magának áll. Élünk, mint egy élősdi, mig jó megy dolgunk. De midőn veszélybe jutunk, ezer ellenséggel állunk szemben: egyedül állunk véres homlokunkkal, megtépett hajunkkal, mint egy nyomorult kihasznált, kiélt páriák. És bambán nézzük gyalázatos bűneink torz szülöttjét. A koldustarisznyát és a koldusbotot. Mit a megvetés és a megalázó szána­lomnak kaján mosolya kisér. Ez a múltja és jelene a korcsmárosnak és vendéglősnek. Legyen a jövő más. Hallgassunk a bölcs Nesztor szavaira. Kövessük a hatalmas Atriedesz Agamem­non példáját. És legyünk hasonlók Achi- leszhez. Dobjuk ki szivünkből a sárga irigységnek, a gaz gyűlöletnek és harag­nak érzéseit és álljunk oda a csatasorba, öljük meg a legveszedelmesebb ellensé­günket — a hitvány és gaz rendszert. Miként megölte Achilesz Trójának hatal­mas és rettegett király fiait és Troja leg­nagyobb hősét, az erkölcstelen fajának er­kölcstelen tetteit elszántan védelmező Hecktort. Miáltal a görögnemzet győzött az er­kölcstelenségben fetrengő Troja felett. Legyen a mi jövőnk az uj esztendőben minden téren a dicső győzelem. Ipartársu­latunk harmincz éves háborújának egy ha­talmas győzelme. Hogy ne csak egyesek, de minden ven­déglős és korcsmáros kartárs menekül­hessen attól a legnagyobb veszedelemtől, a bélpoklosság örök szenvedést okozó be­tegségtől. A hitvány közönytől és az önző önér­dektől. Ha felébredünk, ha talpra állunk, ha összetartunk, ha megértjük, meghallgatjuk a jó és okos szót. Diadalt érünk el. Életünk gyümölcsös fájának elhullik fér­gese. Megérik a gyümölcs, lehullik fájáról. Miénk lesz a jövő, a boldog, a megelé­gedett korcsmárosokat, vendéglősöket fel­emelő, dicső jövő ! Ez az én újévi köszöntőm hozzátok, kedves kartársaim ! Újévi imádság. Mi atyánk, ki fent vagy az egekben, Itt a földön s csillagok felett, Alkotója nagynak és kicsinynek, Legyen áldott drága, szent neved! Ezer éve járunk oltárodhoz És imádunk ezer éven át: Nemzetek közt vészben és viharban Áldd meg, óvd meg a magyar hazát! Régi oltárunkat láng emészté, Hadúr Isten elfeledve rég, Hogy eljöjjön a te szent országod, Azt csengi a magyar föld s ég. Csak egy Isten jegyen az egekben, Kit imádni tud e nép s akar, Földi bálvány, bár az égig érjen, Nem hajol meg néki a magyar! Fent az égben, angyalok honában És a földön emberek között, A királyok s koldusok tanyáján Te határozz béke s harc fölött. Jobb ügyünk, ha kardunk tettre készti, Győzelemre vigye szent neved, Hadd lássa a jogainkat tipró, Hogy hü néped, Isten, mit tehet!

Next

/
Thumbnails
Contents