Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1910. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 És amiért küzd e rög ifja, véne, Amiért, hajh, elhult annyi vér, Ne csak fényes paloták uránál, A szegénynél is. legyen kenyér. Kik a népet szenvedésbe küldik, Sújtsa őket a te haragod! Szent szavadnak égi zengzeténél Térdre hullnak büszke zsarnokok. És bocsásd meg a mi vétkeinket! — Ó, de akkor tán nem vétkezünk, Hogyha ősi jogainkat védve, Porba sújtjuk átkos ellenünk? — Es bocsáss meg, mint mi megbocsájtva, Csak kesergjük Aradot, Budát. Ö bocsáss meg s hozd el a magyarnak Boldogabb kor' édes hajnalát. Es ne vidd a népet kisértetbe: El ne hagyja ősi otthonát! Hogy ne higyjen csábitó beszédnek, Megtagadva régi bánatát. Árulója ne legyen honának, Asszony kit szült és aki magyar, Kit e földnek napja élni látott S akit a hant egykor betakar! És ha jönnek ránk a sorscsapások S létünket dúlja bősz veszély, Lelkesülve állunk csatasorba, Te, nagy Isten, légy te a segély! Szabadíts meg a gonosztól minket. E világon bár magunk vagyunk, Istenünkért, őshazánkért élünk, Vagy ha kell, hát értük meghalunk! Hozzád fordulunk Ó égi Istenség! Mert Tied az ország, hatalóm\ Dicsőség! Téged dicsérjen a szív és értelem ! Mindörökké Amen! B. Magyar Gyula. Budapest husbehozatala. Darányi Ignácz föidmivelésügyi miniszter ur teljes jóakarattal van a főváros köz- élelmezési és közegészségügyi viszonyai iránt, mint annak nem egyszer tanujelét adta. Mint szövetkezeti főember, vagyis, mint a Magyar Gazdaszövetség elnöke, előmozdítani igyekszik azt a czélt, hogy a budapesti fogyasztó közönség közvetlen összeköttetést nyerjen a vidéki termelővel s igy megszabaduljon a közvetítő kereskedelmi ügynökség terhes díjazásától. Az áliathusvizsgálatnál olyan rendszabályokat léptetett életbe, mely csakugyan mentesiti Budapest közönségét attól, hogy beteg, mételyezett állati hustermény kerüljön asztalára. A föidmivelésügyi miniszter ur mégis legutóbb — nem tudjuk közegészségügyi szempontból-e — olyan rendeletet bocsáj- tott ki, melyhez a főváros közélelmezési szempontjából nagyon sok szó férhet. Ez a miniszteri rendelet, az úgynevezett husbehozatali rendelet, melynek 114. §-a úgy rendelkezik, hogy Budapestre vágott marhát, sertést és a többi vagy csak egész állapotában, vagy legkisebb mértékben, negyed, ötöd részében szabad beszállítani. Már engedelmet kérünk, bármily tisztelettel is viseltetünk a föidmivelésügyi miniszter személye iránt, ez a rendelet igy és ebben az alakjában meg nem állhat. Budapesten ugyanis nagyon nagy a hus- drágaság, melyen még a fővárosi lómészárszékek sem segítettek sokat. Sok család van itt, aki ezen a husdrágaságon úgy akar enyhíteni, hogy vidékről szerzi be husszükségletét, sőt sok kis vendéglős is. Nos hát ezek nem vehetnek mondjuk egy egész szarvasmarhát, sertést, sőt még sokszor annak negyedrészét sem szerezhetik be. így tehát — e miniszteri rendelkezés következtében — el vannak ütve a vidéki olcsóbb húsáruk megszerzésétől. Ez már magában véve sem helyes dolog. Ennek a rendeletnek helytelen volta azonban még inkább kidomborodik abból a körülményből, hogy mig Budapestre a húst egy-egy állatból csak bizonyos meghatározott mennyiségben lehet hozni, addig Bécsbe lehet szállítani akárminő kis meny- nyiségben, akár félkiló, akár dekaszámra. Nos hát itt ez a rendelet Bécs közélelmezési viszonyait segíti elő Budapest hátrányaira. Hogy Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter ur rendeletével ezt akarta volna elérni, azt még föltételezni sem tudjuk. Öt valamelyik referense — ha nem is rosszindulatból, de félrevezette. Tisztelettel kérjük tehát e rendelkezésének mellőzésére. Kérjük azon családok s azon kis- vendéglősök érdekében, akik bár kisebb mennyiségben, de a vidékről szerzik be husszükségletüket, hogy igy olcsóbban juthassanak az amúgy is méregdrága élelmezési viszonyok közt a táplálkozáshoz. Különben, úgy értesülünk, e tekintetben Budapest székesfőváros közönsége is fog fölterjesztést intézni a föidmivelésügyi miniszter úrhoz. hagy adomány szállodai szolgáknak, A londoni »szállodai és vendéglői szolgák segítő egylete« — mert ott ilyen is van -— a múlt hetekben tízezer font sterlinggel gazdagodott. Egy hagy citybeli szállodai és vendéglői vállalat társtulajdonosa, Fred Whe- ber a bőkezű adakozó. Végrendeletileg hagyományozta ezt a nagy összeget a hajnal legfrissebben kelő munkásainak, hogy annak kamataiból a szegénysorsu, segélyre szorulók közt azokat támogassák, akik év- ről-évre reggel négy órakor már talpon vannak, hogy teljesítsék kötelességüket. Ennek az adománynak érdekes története van. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt Fred Wheeber nagyon szegény körülmények közt szállodai alkalmazott volt s a kenyérgond közepette nem is remélhette, hogy valaha gazdag ember lesz belőle. — Akkoriban a South West nagyedben laktam -— irja egy hátrahagyott levelében és egy szállodának voltam nagyon szerényen díjazott alkalmazottja. A fizetésemből bizony nem igen jutott volna még a szükségesekre sem, ha a szüleim, akik vidéken laktak, néha nem segítettek volna rajtam. De a szűk viszonyok közt is volt egy feledhetetlen vigasztalóm, egy fiatal leány, aki ugyanannál a szállodai vállalatnál volt alkalmazva, ahol én. A mi szerelmünk szegényes boldogsága kárpótolt a nehéz szenvedésekért. Egy napon a leány megbetegedett. Nem volt senkije, csak egy szegény nénje, aki bizony maga is küzdött az éleftel. Rajtam volt tehát a sor, segíteni a leányon. De hogyan? Csekély fizetésemre már előlegem 'is volt s többet nem kaphattam, pedig reggelre ígértem a pénzt a gyermeknek. Amikor későn este megszabadultam az üzletből, nyakamba vettem a várost, hogy barátaimat fölkeressem s kölcsönt kérjek tőlük. Kettőt nem találtam otthon, hárman megtagadták a kölcsönt, a többinek meg éppen olyan lapos volt az erszénye, mint az enyém. Kétségbe voltam esve, mert ha a föld alól kaparom is ki az ígért pénzt, két fontot, akkor is elviszem az én kis Carymnek! Egész éjjel nem tudtam aludni. A hadvezér nem gondolkodik annyit a csata előtti éjszakán, mint én akkor. Három óra felé már fölkeltem ágyamból és a szálló folyosójára sétálni mentem. A szállóban mindenki aludt még s amint az emeletre mentem, az özvegy szállodatulajdonosné ajtaja előtt hirtelen megállottám. Vad gondolat czikázott át agyamon. Tudtam, hogy a különben fukar szállótulajdonosné mélyen alszik, mert morfinista, egyszerű zajra nem tudott felébredni soha. E mellett soha sem szokta bezárni szobája ajtaját. Ha lábujhegyen bemegyek hozzá, észrevétlenül meglophatom őt... A szivem úgy dobogott, mint a kalapács, mikor halkan kinyitottam az ajtót és beléptem. A küszöbön azonban még megálltam, még gondolkodva, hogy csakugyan elkövessem-e a bűntettet? Ebben a pillanatban megcsendültek azok a csengők, melyekkel az éjjeli ügyeletes háziszolga társait reggeli négy órakor fölkelteni volt köteles. Máskor mindig késett ez a csengetés, mert az inspekcziós szolga rendesen elaludt. Most azonban pont négy órakor megcsendült a csengő: Csingi lingi... csing... Én a csengő ébresztő szavára megriadva ugrottam ki a szobából, nagy szerencsére, mert a vendéglő- és szállótulajdonosné az este nem szedte morfiumját és felébredt a jelző csengettyű hangjára. Ha az ágyához merészkedtem volna, biztosan felébresztem s akkor mint közönséges rablót, átadtak volna a rendőrségnek. Csak a szállodai szolga percznyi pontossága mentett meg. És mintha a Gondviselés is meg akart volna menteni engem, reggelre váratlan pénzt hozott a postás anyámtól. Éppen két fontot, vagyis amennyit beteg menyasszonyomnak Ígértem. Ezért hagyok tízezer font sterlinget a reggel korán, pontosan kelő szállodai és vendéglői szolgák megjutalmazására. Uj küzdelmek előtt, Szomorú ujesztendője mutatkozik ismét a magyar nemzetnek. A politika vészes felhői tornyosulnak újból felettünk. Érzi ezt az országnak minden társadalmi rétege. Nem akarunk azonban e lapok hasábjain politizálni, csak azt a tényt akarjuk leszögezni, hogy mikor ilyen nagy, nehéz küzdelmek előtt állt a nemzet, abból, mint a társadalom más tagzatai, úgy a magyar vendéglős iparosság is mindenkor kivette részét. A mostani válságos állapotnak is kétségtelenül uj választások kiírása lesz a következménye. Erre a választásra készül is már az ország minden társadalmi rétege. így olvassuk a lapokban, hogy a magyar földműves gazda-szövetkezetek közt olyan megCOGNAC CZDBA-DÜROZIER & Cl[ FRANCZIA COGNACGYÁR PROMONTÖR. ÍLAPITTáTOTT 1884.
