Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-20 / 18. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Jfiász Syörgy jubileumára. Huszonöt év szent próbakő, a melyet Ki híven tölt be, jellem a neve; Ily férfit többé vész s vihar le nem dönt, Mert ennek dicse az ő mindene. Haszon s kisértés őt hiába éri; S őt beszenyezni nincsen oly merész; Hited' s hazádat ki híven szeretted, Légyen tiéd az üdv s elismerés ! Huszonöt év szent próbakő reád is, Ki hivatásod' érzéd, fölfogád; Magyarságunkért folyton harczot vívtál, Bár az nem egyszer kárt hozott reád. Es üldözéd a szédelgőt, a kapzsit, A kiknek száma nálunk nem kevés; Hited' 5 hazádat ki híven szeretted, Legyen tiéd az üdv s elismerés! Huszonöt év szent próbakő, a melyben Kiépül minden szép, jó és nemes; így az elveknek fényes pantheonja, S mindaz, a miért élni érdemes. S mert nincs e földön, nincsen olyan pálya, Melyet betölteni nem volna nehéz; Hited' s hazádat ki híven szeretted, Légyen tiéd az üdv s elismerés! Huszonöt év szent próbakő, ki ezzel Szembe tud nézni: ember és nagy az; Nincsen különbség pálya s pálya közt itt, Csak a ki futja, légyen híí s igaz! Te hü voltál és ismeréd kötelmed, Jutalmad is hát legyen szép s egész; Hited' s hazádat ki híven szeretted, Légyen tiéd az üdv s elismerés! éBenedek Aladár. Huszonöt év történetéből. Kedves Szerkesztő barátom! Csodálatos, hogy néha — minden észlelhető ok nélkül — miként támadnak föl bennünk rég feledett emlékek. Ez esett meg velem most is. Üldögélve homályos magányomban, egyszerre csak lelkembe csillant egy sok-sok év előtti szeptemberi nap verőfénye, amikor véletlenül találkoztunk a dunai korzón. Te csillogó szemekkel, szokott temperamentumosságoddal köszöntöttél s örömmel újságoltad merész elhatározásodat, hogy lapot inditasz; szellemi munkása akarsz lenni annak az iparnak, melyet gyermekként szeretettel választottál pályádul. Szinte megdöbbentőn vakmerő vállalkozásnak tetszett ez akkor, amikor a magyar olvasóközönség nem tulnagy táborában megolvasható számmal szerepeltek az iparosok. És te ekkor szántad rá magadat, hogy apostola légy a vendéglősöknek és pincéreknek ! Hiába volt minden ellenvetés, te elindultál kiáltó szónak a pusztába. Szaktársaid között csak ellenséges indulatra és kishitűségre találtál, mert akkoriban német volt a budapesti vendéglősipar annyira, hogy alig találkozott két-három vendéglő, ahol magyar étlappal szolgáltak s igen ,S(ok helyütt magyar megszólításra durvasággal feleltek. Téged ez nem riasztott vissza. Ha nem lelkesedett senki, lelkesedtél magad. És neked igazad lett: győztél. Szinte lobogó színekkel él bennem e szeptemberi nap képe s minthogy a psychikai tüneteknek jelentőséget tulajdonítok, hát kezembe vettem lapodat. Mindjárt szemembe ötlött, hogy immár a huszonötödik évét futja s nemsokára elérkezik az a nap, a mikor jubileumát megünnepelhetjük. Elszántam magam, hogy irok neked a lapodról. Ezt meg kell tennem, biztattam magam, mert talán ezt te — szerénységből — nem teszed; már pedig a magyar ipar úttörő orgánumainak historicumára szüksége van müvelődés-történetünknek. Éppen ezért, minthogy kívülem alig akad tollforgató, aki annyira ismerné lapod történetét, mint én, hát fölajánlom magam krónikásodnak. Hiányos lesz az én krónikám nevekben és számokban, de annál hivebb és kidom- boritóbb lesz a nagy fázisokat illetőleg. Hát amikor a lapcsinálást eltökélted, hü- ségérzetből s abban a reményben, hogy az ifjúságnál fogékonyabb szivekre találsz, kizárólag a pincérekhez fordultál. Csalódnod kellett s ezzel talán a te szak- iróságodnak is vége szakad, ha nincs az a néhány derék, igaz magyar vendéglős, a kik észrevették fellépésednek a magyarságra való nagy jelentőségét. Ezeknek a biztatása és agitálása birt arra, hogy lapodat a vendéglősipar egyetemes orgánumává tegyed. így született meg a »Vendéglősök L a p j a«, mely programmjába két kardinális pontot foglalt: 1. a vendéglősipar magyarságát, 2. a vendéglősipar színvonalának és társadalmi pozíciójának emelését. Ez a két pont, melyeknek emberül megfeleltél, ma is sarkcsillaga működésednek. Hogy vendéglőink, szállodáink magyar jellegűek lettek, ez jórészt, mint a napisajtó is több ízben elismerte, a te lapod meggyőző erélyes akcziójának eredménye. Hogy a vendéglősipar haladása, a vendéglősök és munkásaik társadalmi helyzetének emelése mit köszönhet neked, az szemmel látható, hiszen mindazon intézményeknek, amelyek tekintélyüket és jólétüket emelték, a te lapod volt megpenditője s odaadó protektora. Sok harcod volt, mig idáig értél, különösen a németségükben megcsontosodott öreg vendéglősök tekintettek rossz szemmel s gyakran a gyűlölet kíméletlen eszközeivel támadtak ellened. De ez az üldöztetés nem okozhatta vesztedet, mert éppen ez a vad hajsza irányította lapodra a társadalom figyelmét. Ez az oka, hogy lapod csakhamar kiemelkedett s ma is kiemelkedik az érdeklődésnek abból a szűk köréből, amelyben a szaklapok mozogni szoktak. A közönség lapodban a magyarosodás hasznos faktorát látja, innen van, hogy nemcsak a szakemberek olvassák szívesen, hanem a közönség többi rétegéhez tartozók is. A magyarságért folytatott küzdelmed szerzett nevednek oly népszerűséget, aminő csak a sajtó politikai munkásainak szokott osztályrésze lenni. Ennek a küzdelmednek lett a jutalma, hogy ipari törekvéseidet a napisajtó szinte kötelességszerüen támogatta, ami viszont szaktársaidat befolyásolta ellenáll- hatlanul törekvéseid érdekében. Alig néhány év alatt emelkedtél ide min- í denkitől kételkedve fogadott vállalatoddal, megnyerve számodra a nemzet jobbjainak rokonszenvét. Alig erősödött meg a lapod, szinte ragadta magával a vendéglősöket. 1885- ben, a feledhetlen szépségű budapesti kiállításon a budapesti ipartársulat már téged szemel ki megbízottjául s mint ilyen, kalauzolod a megboldogult trónörököst, és József főherceget, aki különösen megkedvelt. 1886- ban hivó szavadra összegyűlt a vendéglősök első kongresszusa, amelyben kimondatott az országos szövetség megalakulásának szüksége. Ezután fölvetett eszmék propagálásában s uj eszmék hirdetésében teltek az évek. A harc nem szünetelt, de lapod már diadalokra hivatkozhatott, különösen a magyarosodás tekintetéből. Az eredmények már fölkeltették irántad a politikai körök figyelmét is annyira, hogy 1892-ben Irányi Dániel, Polónyi Géza és Prey er Hugó utján téged ajánlott jelöltül a ráckevei kerületben. így érted meg működésed tizedik évfordulóját, amelyet a vasúti vendéglősöknek a te buzgólkodásodra összeült országos gyűlése fényesen megünnepelt arcképed leleplezésével. A milyen volt lapod pályafutásának első decenniuma, olyan volt a most betelő másfél s ilyenek lesznek az elkövetkezők is. Ez rövid halvány váza lapod életének, amelyet csak azért vetettem papírra, hogy belőle egy nagy és szép tanulságot vonjak le a közönség számára. Azt a tanulságot, hogy az erős akarat mindent merhet, ha nemes czél a rugója. Ha téged nem a fajszeretet s iparod emelése ösztönzött volna, hanem csak hiúság és érdek, erős akaratod kárba veszett volna s dicstelenül botorkálnál az ismeretlenek szürke tömegében. Plutarchos. Jubileumi óda a „ Vendéglősök Lapja“ negyedszázados fennállásának emlékére. (1884—1909.) Ifjú volt még, forratlan, uj, — a korszak, A közelmúlt vérrel, gyászszal tele. A feledésnek lenge fátyolán át — Atfujdogált egy rémes kor szele. Nemrégiben, hogy királyt koronáztunk: Kétség s remény közt várva nemzetünk, Az uj ösvényen, mely megnyílt előttünk, Föltámadunk-e? vagy tán elveszünk? Itt, fönn, a régi, öreg, lomha Pestnek Már tünedeztek ósdi házai, Mesébe illő gyorsan keltek szárnyra Egy világváros első vázai. A gyűlölt német szót kivertük innen, A hont ékes magyar szó zengte be S bár éltettük is koronás királyunk, Egy volt előttünk szent: Kossuth neve! Ihletve jártunk a turini agghoz, Bátran váltottuk Messiásnak őt, Könnyeztünk ott, a Oolgotliák tövén, Tőlük reméltünk szebb, dicsőbb jövőt, így indult útnak ez a nemzet, S bár ráveté a múltra fátyolát, A kiömlött vér átszürődve rajta Inté e hont: gyűlölje zsarnokát. Lám, ilyen volt a nyolczvannégyes éra, A honfi tiszte mily nehéz vala! Mig „odafönn“ a „Gotterhalte11 járta, „Itt11 fölzendiilt a Kossuth szent dala. A honfi lélek tépődött, tűnődött, Es ember volt, ki meg nem tántorult, Aki kitartva hím, a zászló mellett, Rendületlen magyarnak bizonyult. Apostolok e korszak hősei! Akik kibontva honunk zászlaját, Fölirták rá a szent, nagy szózatot; Magyar szó zengjen bérczen, völgyön át! Ad agyar legyen a szó, a könyv, betű, A felirat, beszéd, minden magyar, S szivvel-lélekkel csak magyar, magyar A legelső e honban: az ipar! Itt éli egy nagy s kiváló testület, Ősrégi már: a vendéglős ipar, A vendéglátás, — hivatása is Magyar erény! És mégsem volt magyar.
