Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-20 / 18. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Bár szive mélyén együtt érzett vélünk, De nyelve soknak mégis idegen, Nagy és szent czél: nemzetünk kívánja, Hogy egytől-egyig mind magyar legyen. Magyar a czég, a nyelv, az étlap, pinczér, A köznapi szürke üzlet-menet, Tanuljuk meg az édes szép magyar szót, Vegyünk föl hangzatos magyar nevet. Zárjunk ki mindent. . . mindent, ami német, Buzdulj föl tettre, vendéglős ipar, Nyelvében él a hon és ő kívánja, Hogy légy te is ízig való magyar. Huszonöt éve vitte szerte-széjjel E lap a szent, magasztos szózatot, Huszonöt éve, hogy e dicső jelben Reménytelt szívvel zászlót bonthatott. A lobogóra büszkén irta rája: „Legyen magyar a vendéglős ipar!“ S a szerte hintett szent szózat nyomán Magyarrá is lett, ime, csakhamar. Repült az ige szét, a betű szárnyán, Repült hosszan, kitartóan, híven, Sok küzdelemnek volt osztályosa Mig czélt ért. S most, hogy ime megpihen, Ha visszatekint az elmúlt időkre: Lchet-e szebb és méltóbb jutalom, Mint gyönyörködni a nemes gyümölcsben Mit érlel minden bérez, völgy és halom? Magyarrá lön itt minden . . . minden . . . S első köztük a vendéglős ipar, Te voltál derék jubiláns lap Apostola kitartó harcziban, A szerkesztő mellére érdemrendet Nem emberkéz tűz föl, hanem: Maga: E korszakot majd egykor méltató Igazságos örök história ! B. Z. Üdvözletek. Amint közeledett jubileumunk napjaikként szaporodtak az üdvözlő levelek és táviratok, amelyek lapunk munkálkodását méltatják és jókívánságokkal halmoznak el. Az üdvözletek szerkesztőnkhöz intézvék, de az eszmének szólanak s a »Vendéglősök Lapja« koszorúját alkotják, mert ez volt az oltár, amelynél annyi nemes szív áldozott a vendéglősipar haladásáért. Amikor ezúttal köszönetét mondunk a buzdító megemlékezésekért, közöljük a beérkezett üdvözleteket közhasznú fáradozásunk dokumentumaiként. * Keszthely, 1909. aug. 29. 25 év előtt fogtál apostoli munkádba. Fá- radhatlanul hirdetted, védted a magyar ipar érdekeit. Mi, polgártársaid, ebben az időközben — érdemeid elismeréséül — a parlamentbe is be akartunk választani, hadd lettél volna ott is szószólónk. Abban az időben szánalmas mosolvlyal nézték le azokat, kik a 48-as függetlenségi programmot s a magyar ipar érdekeit hirdették. De te ezzel nem törődtél. Fanatikusan munkálkodtál nemzeti törekvéseink mellett, mit sem törődve azzal, hogy ezért anyagi hátrányt és mellőztetést szenvedtél. Mondhatni, szálanként gyűjtögetted az eszme embereit s kavicsonkint segítetted építeni azt az épületet, amely manapság százezreknek adhat menedéket. Én tudom ezt, valamint azt is, hogy te ma is a régi vagy s a hajdani tűzzel vezérled a »Vendéglősök Lapja« olvasóit a régi cél felé. Meggyőződésem, hogy a magyar vendéglősiparnak s ezzel az egész magyarságnak nagy és sok sikere volt és van, ebben jelentős része van a te negyedszázados működésednek. Miért is a magyarok Istene sokáig éltessen ! Igaz hived: Hat ala József. * Midőn az egész ország szaktársadalma méltányolja 25 éves, nehéz küzdelmek árán, de becsülettel kivívott örömünnepedet, engedd meg, hogy az elismerésnek ennek az igazán megérdemelt koszorújába én is egy szál virágot tűzzek. Ez a virág ott fogam- zott, ahol csak nemes emberbaráti érzelmek vernek tanyát. Ez a nemes érzelem hatja át valómat, j midőn életednek ezen nevezetes fordulóján | lelkesedve kiáltom: éljen Ihász György sokáig! Kaszás Lajos. * 25 esztendős munkának határához érve, gondolkodásra készti az igazán érző, a becsületes munkát megbecsülni tudó embert és elvezetik a gondolatok lánczolatai abba a műhelybe, a hol a vendéglős iparnak minden jelentősebb vívmányához egy-egy láncz- sjemet kovácsoltak. Hogy ezek a szemek nem váltak egy teljes egészszé, egy szilárd, tömör alkotássá, az kizárólagosan kartársaink indolencziáján múlt; mert a lapod, kedves Gyuri bátyám, megtette kötelességét mindenkoron. Hogy mind azt a magasztos, szép eszmét, amit szolgáltál 25 esztendőn át, még nem sikerült kivívnunk, ne csüggessze jövő munkálkodásodat, sőt fo- kozottabbra serkentsen! Nagy napilapok, melyek az egész társadalom érdekeit portálják, sokkal könnyebben jutnak el a jubiláns számhoz, de a szaksajtó nehéz, fáradságos pályáján eljutni egy negyedszázadig dicsőség! Sok göröngyöt kellett átlépnie, sok egyéni hiúságot, önzést kellett nyesegetned diplomatikusan, hogy magadra ne haragítsd az akarnokokat. Minden szaklapnak átka, hogy azt a mi 1 a p u n k n ak hívják, melynek a formájára, irányára annyian akarnak útmutatással, úgynevezett jó tanácscsal szolgálni, hogy legény legyen a talpán, aki mindezt szépen zsebre vágva megy a maga kemény koponyája után. Ilyen egyenesre emelt, kemény fővel, mindig egy czél által vezéreltetve szerkesztetted lapodat «Vendéglősök Lapját» 25 esztendőn keresztül, kedves Gyuri bátyám! Ennél a nevezetes évfordulónál fogadd lelkemből fakadt, őszinte nagyrabecsülésemet, és igaz szívből jövő jókívánságaimat. Adjon a min- J denható Isten erőt, egészséget a további küzdelmekhez iparunknak és a társadalomnak igaz örömére! Végül fájó érzéssel mondok búcsút a kedves, beczézgető «Gyuri bácsi» megszólításnak, mert az ilyen 25 esztendős küzdelem után le a kalappal és élj on Ih'sz György! ! Kiváló tisztelettel köszönt őszinte híved: Kővári fenő. * Isten kegyelméből magyar cigányok, mi szívből üdvözlünk ugyanis, mint a magyar vendéglősipar úttörőjét, mint a magyar czi- gányok mindenkori szószólóját, nemes, lelkes barátját. Fogadd tőlünk 25 éves jubileumod alkalmával legőszintébb jókivánatainkat. Isten éltessen az egek ura! nagyon sokáig, tisztelőid örömére s hazánk javára. Lehota Kis Bandi. Csongrádmegye czigányprimása. * Üzenet a »másvilágról« Ihász Györgynek. Kedves Barátom! Két esztendővel ezelőtt könnyezve olvastam, milyen igaz ba- | ráti érzéssel parentáltad el csekélységemet. Oly őszinte meghatottsággal búcsúztattál ki az ámyékvilágból, hogy föl kellett ébrednem a revanch nagy napjára, hogy mindezt a szépet és jót, amit te halottnak vélt barátod felett elsírtál, most 25 éves jubileumodon visszaszolgáljam. Ám én csak egy Ígérettel adózom. Én mindazt a sok nemes érzést és jókívánságot, ami bennem irántad él, csak 50 esztendős jubileumodon mondom el. Szerettettél ölel barátod : Dáhmer Antal. * Kedves György öcsém ! Becses lapja 25 éves jubileumához fogadja őszinte üdvözletem kifejezését. Budapest, 1909 szept. 2-án. Régi hive: Farkas István. * »Fogadó« czimü szaklapunk szeptember elsei, 17. számában »Egy szaklap jubileuma« czimmel a többi között ezeket írja: »Ezt a pár sort szenteljük csupán az ünneplő »V. L.«-nak, mely úgy is elég kellemetlenségen és küzdelmes nehézségeken ment keresztül, mig ezt a hosszú negyed- századot megfutotta. Mert nehéz egy szaklapnak a sorsa, sokkal nehezebb, mint bárkié s ha feladatának őszintén akar megfelelni, a kellemetlenségeknek sorozatából áll az élete. Mindezt ugyan más nem tudja megérteni, csak aki benne van, mint mi is, aki szintén részesei vagyunk ennek a többször keserű, mint édes szaksajtói kenyérnek. Mint ilyenek, tudjuk méltányolni szaklaptársunk fáradságos huszonöt esztendejét, melynek jubileumi ünnepén a lap szerkesztőjét és kiadóját, az ugyancsak a mi bran- cheunkból való Ihász György kollégánkat kollegiális őszinteséggel üdvözöljük.« * Huszonöt év. Hosszú idő egy negyedszázad, — Sok hullámot vetett az élet, Akadályok tömege támadt, Leküzdéséhez erő kellett. A munkálkodó erő teremt, Az akarat pedig kormányoz; A nemes czél lelkesít, serkent, A siker nagy boldogságot hoz. Egy komoly munka eredményét Ünnepük ma a szaktársak; Megszállták a szellem műhelyét, Hogy az erőnek hódoljanak. Édes Barátom, hozzád szólok: Benned ünneplik a nagy erőt. Már a kitűzött nemes czélod Lelkesedést szült annakelőtt. Te vagy a vendéglős-iparnak Kedves megmagyarositója, Vendéglőkben a magyar szellem Még fáradhatlan ápolója. Nehéz munkát okozott néked Német szokást innen elűzni És a magyar vendéglősöket Haladás útjára vezetni. A sikert elérted fényesen, Megelégedéssel ünnepelsz: Hódolnak neked ma lelkesen Barátid, kiket te szeretsz. Hollefreund Armin.
