Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-12-05 / 23. szám
XXV-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1909. deczember 5 A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .....................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Előfizetési felhívás. A „Vendéglősök Lapja“ ebben az esztendőben ünnepelte fennállásának huszonötéves jubileumát. Huszonöt esztendő nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy hírlapvállalat életében is. Ha visszatekintünk erre a huszonöt évre, a múlt nehéz küzdelmeinek egész sorozata tárul elénk. Becsületes elszántsággal küzdöttünk mindenkor a magyar vendéglős iparosság érdekeiért, ezen iparnak minden vonatkozásban való magyarságáért, de hány akadályt kellett leküzdenünk, mennyi ellenséges irányt legyőznünk s a méltatlanságnak mennyi támadását elszenvednünk, a mig a mi harczunkat siker koronázta. Erőnk volt mindenkor csüggedést nem ismerő akaratunk. Erőnk volt a tisztes magyar vendédlős-kar támogatása s erőnk az, hogy soha nem kerestük a személyeskedés zavaros ingoványait, hanem haladtunk a nemes czél felé, mely nem más, mint a magyar vendéglősök egyetemének erkölcsi és anyagi felvirágoztatása. Ha visszatekintünk erre az elmúlt huszonöt esztendőre, melynek elején a „Vendéglősök Lapjáénak első száma hagyta el a nyomdát, hatalmas változást látunk a magyar vendéglős-ipar történetében. És ezt a változást nem a hanyatlás, hanem a fejlődés idézte elő. Milyen óriássá fejlődött azóta Budupest vendéglős ipara, mely ma — büszkén állapíthatjuk meg — kiállja a versenyt, bármely világváros hasonló iparával. És ez az ipar európai színvonala mellett immár teljesen magyarrá lett még a külvárosokban is. A vendéglői pályára készülő ifjakat ma már az üzleti gyakorlaton kívül szakiskolában képezik ki udvarias müveit szakemberekké s ma már ebben az országba a kis- és nagyvendéglős, korcsmáros nem kicsinyeit, hanem számottevő tagja a magyar társadalomnak. Hogy mindez igy történt — talán szerénytelenség nülkül mondhatjuk — hogy abban része van a „Vendéglősök Lapja“ huszonöt éves küzdelmének is. Huszonöt év alatt súlyos támadások is értek bennünket, de ezekkel szembeszál- lottunk igazságunk erejével. Huszonöt év alatt versenytársaink akadtak, de ezek legyőzni bennünket nem voltak képesek. Sőt fokról-fokra erősödött, izmosodott a „Vendéglősök Lapja“, mert vele volt a magyar vendéglős társadalom legjobbjainak rokonszenve, támogatása. Most midőn az uj 1910-ik esztendőbe s ezzel a „Vendéglősök Lapja“ uj évfolyamába lépünk, a huszonöt éves múltra való hivatkozással és ezt a nagyrabecsült rokon- szenvet, ezt a támogatást kérjük a továbbra is a „Vendéglősök Lapja“ számára. Programmunk az, a mi volt a múltban. A „Vendéglősök Lapja“ marad továbbra is a magyar vendéglő ipar érdekeinek igaz védelmezője s bár szaklap vagyunk, küzdeni fogunka jövőben is ez iparág magyarságáért. Úgy, mint a múltban a jövőben is fejleszteni igyekszünk közöttünk az összetartás szellemét, a munkaadó főnök és alkalmazott közötti jó viszony ápolását. A „Vendéglősök Lapja“ a mellett, hogy gyors híradással szolgál, mindez a vendéglősöket szállodásokat, általán olvasóinkat érdeklő eseményről, szakczikkekkel is szolgálja tisztelt előfizetői érdekeit. A „Vendéglősök Lapja“ a jövőben is minden sorában fen- tartja a tisztes irodalmi színvonalat s kizárja hasábjairól a személyeskedést. Egy vezéreszme vezérel csak bennünket a magyar vengédlősség erkölcsi és anyagi érdeke! Ez a mi programmunk. Ennek támogatására kérjük tisztelt olvasóink s a magyar vendéglős társadalom támogatását s hogy ez nem fog az uj év alkalmából sem elmaradni, arról biztosit bennünket az elmúlt huszonöt esztendő tanúsága. A „Vendéglősök Lapja“ előfizetési ára> daczára annak, hogy az igények fokozásával annak úgy belső tartalmára, mint kiállítására s a szükséghez képest terjedelmére mi is fokozottabb gondot fordítunk — marad, ami volt, a régi: Egész évre..................................12 korona Fél évre ........................................6 korona Ne gyedévre ............................. 3 korona Mi dőn tisztelettel kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani s az esetleges előfizetési hátralékokat beküldeni kegyeskedjenek, vagyunk Hazafias tisztelettel a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, VII., Akáczfa-u. 7. Egyesülésben az erő. Irta : Lukács János vendéglős. Pericles, a görögök nagy államférfia és nagy szónoka a Pelopomezuzsi csatában elesett hősök sírjánál Krisztus előtt három- száznyolczvanhatodik esztendőben többek között ezeket mondta: »Athénben nem tekinthető békeszerető polgárnak az, ki semmivel sem törődik és hallgat s némán tűri saját pusztulását, erkölcsi, anyagi romlását, süket és vak, — nem hall és nem lát, — nem hallja embertársainak fájdalmas, panaszos jajgatását, nem látja maga baját, más szenvedését, — nem törődik sem a maga, sem a más bajával. — Az ilyen ember Athénben vagy buta, vagy gonosz.« Mi vendéglősök és korcsmárosok is elmondhatjuk Pericles-szel együtt: Nem békeszerető ember az a korcsmáros és vendéglős, ki némán tűri ezer baját, tétlenül, szótlanul szenvedi át azt a kálváriát, mit a gonoszság az ő rendszeréből iparunkra mindazon törvények és rendeletek folytán hárított, melyeknek rabszolgái vagyunk. —- Az ilyen vendéglős és korcsmáros, ki ezt békén tűri, tudatlan vagy szívtelen. Lelkében nem él az az isteni szikra, mely meggyujtaná az örök világosságnak fáklyáját, hogy annak világossága- mellett reá térhetnénk arra az útra, mely a biztos boldogulás otthonába vezet. Nincs meg közöttünk az egyesülés iránt az igazi komoly és áldozatot követelő nemes érzés. Érzékenykedők és félénkek vagyunk. Kétségbeejtő és elszomorító és mint egy szégyenfolt ott ékeskedik egész életünk rendszerén az a megmagyarázhatatlan, semmivel meg nem okolható állapot, hogy mi vendéglősök és korcsmárosok három ipar- társulatot képezünk itt a fővárosban. Csak azért, mert István az elnök; miért ne lehessen a Pali is elnök. És aminek, fájdalom, megvan az a sajátságos, de szomorú következménye, hogy nem vesz komolyan bennünket senki: Sem a kormány, sem a hatóság. Egy tény azonban igaz. Nagyképűsködéssel a miniszter ur szobájáig jutunk. Ott is a szégyen bélyegét ütik arczunkra, mert a miniszter majdnem hogy hangosan jegyzi meg: Mit akarnak megint az »akarnokok«? A nevetség czégtáblái vagyunk. Fanda Ágoston és 7|lirp FFPFMP7 halászmester Budapesten. Föüzlet; Központi vásárcsarnok, Telefon: 61— 24. Zimmer Péter utóda fcliwlllltr* r£»nLli'ü£. Fióküzlet V., iózsef-tér 4. szám. Telefon: 62—39. ínterurban telefon: 61—24. Alapiitatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest1 Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
