Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-11-20 / 22. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 1909. november 20. Miért biztató jelenség ez ránk? Azért, mert — mint a M. I. Írja — fontosságát ez a munkálat annak köszönheti, hogy újabb bizonyítéka Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter amaz ismételt hivatalos kijelentésének, hogy a tervezet semmi irányban nem foglal magában hivatalos állásfoglalást, hanem mint az alkotandó ipartörvénytervezet első kidolgozása, éppen abból a czélból került első sorban az érdekeltség elé, mint egyéni tervezet, hogy az érdekeltség a maga álláspontját, kívánságait az uj ipartörvényben alkotandó intézmények részleteire vonatkozólag is kifejthesse. Az uj ipartörvény tervezet tehát egyéni dolog, nem a kereskedelmi kormány hivatalos megállapodásait foglalja magában; csak arra való, hogy az érdekeltek kifejthessék, megokolhassák kívánalmaikat. Amint tudjuk, a tervezet mellőzi a vendéglős-ipar képesítését. Ezt ellenzi Szterényi ur, a tervezet készítője, de nem a miniszter és hem a kormány. Ebből következik, hogy nekünk a képesítésért folytatott küzdelemmel fölhagynunk nem szabad, sőt most és akkor, amikor a tör\énytervezetről való tanácskozás újból megkezdődik, ott s ha majd javaslatként a ház elé kerül, az országgyűlés előtt nagy erővel kell követelnünk a képesítést, megokolva ennek hasznát és szükségét a közérdek szempontjából. Ne tegyük le a fegyvert, hanem élesítsük ! Vendéglősök a politikában. Az iparosok és kereskedők körében nap- ról-napra erősödik az a mozgalom, hogy a parlamentben a kereskedelem és ipar szakszerűen legyen képviselve. Az országnak hol ebben, hol abban a részében tartanak az iparosok és kereskedők impozáns gyűléseket, amelyen szükségét nyilvánítják az iparosok és kereskedők politikai szervezkedésének. Így legutóbb az épitő-iparosok országos szövetsége Kolozsvárott tartott gyűlése ha- tározatilag mondotta ki: »Magyarország épitő-iparosai úgy, mint az iparostársadalom minden része, érzik, hogy a parlament évtizedeken keresztül semmit, vagy nagyon keveset tett azért, hogy az ország iparosait boldoguláshoz segítse s ez által magát az országot belsőleg megerősítse. Az utóbbi esztendők alatt hoztak ugyan törvényeket, amelyek szorosan érdeklik az ország iparosvilágát, de ezek a törvények inkább sértik, mint fölkarolják az iparosok érdekeit. E körülményeket Magyarország iparosai annak tulajdonítják, hogy az ország képviselőházába beválasztott képviselők nem bírnak fogékonysággal a helyes ipari és ke- reskedelmi politika iránt és a képviselőházi czikiusok legnagyobb részét olyan közjogi kérdések felidézésével töltötték, amelyeknél az ország tételes törvényein alapult igazság 1 nyilvánvaló ugyan, de amelyeknek kivívásánál az ország belső gyöngesége miatt erőtlen volt a parlament is. A Kolozsvárott ván- í dorgyülésre összejött iparosok tehát részt ! kívánnak maguknak az országos politika intézéséből, még pedig úgy, hogy mozgalmat indítanak az ország iparosai és kereskedői között, hogy azok a jövőben csakis olyan képviselőjelölt mellett adják le szavazataikat, akinek programmja elsősorban az erős ipari és kereskedelmi megerősödést vallja czélul. Mert az évtizedes parlamenti harczok bizonyítékai annak, hogy amig a közjogi kérdések feszegetésével súlyos bonyodalmak idéztetnek föl, addig az ország belső megerősítése, különösen pedig iparban és kereskedelemben mellőzve volt. E súlyos mulasztásokat kívánja tehát helyrepótolni az ország iparossága, amikor olyan képviselőket küld a parlamentbe, akiknek programm- jában az ország ipari és kereskedelmi föl- virágoztatása a sarkalatos pont. Mert csakis egy ilyen parlament áldásos működése után lehet remélni, hogy valóban az iparosok és kereskedők érdekeit felölelő törvények hozatnak s csakis az ilyen parlament működésétől lehet várni az ország függetlenitését úgy közjogi, mint gazdasági kérdésekben. A választási mozgalomban való részvétel pedig úgy történjék, hogy az iparosok lehetőleg iparos- vagy kereskedőjelöltet léptessenek föl a kerületeikben. Teljesen osztoznunk kell az épitő-iparosok felfogásában s a mi országos szövetségünk is hozzon hasonló határozatot. Minden választásnál jelentsük ki, hogy csak arra a jelöltre szavazunk, aki Ígéretet tesz a vendéglős-ipar érdekeinek védelmére. Set szervezkedjünk, idejekorán gyüjtsünk anyagi erőt arra, hogy • egy-két vendéglős is kerüljön az országgyűlésbe; mert kétségtelen, hogy a jövőben a parlament mindinkább elveszti osztály-, mondjuk prókátorjellegét s inkább a szak-képviselet typusára formálódik. A fűszeresek italmérése. Régi, nagy sérelmünk, hogy a fűszeresek is árusíthatnak kis mértékben szeszes italokat. Az italmérésért súlyosan megadóztatott vendéglősöknek ártalmas versenyt támasztottak az italmérésért meg nem adóztatott fűszeresek, éppen ezért több ízben tettünk a pénzügyi kormánynál panaszt s kértük, hogy a fűszeresektől vonassék meg az italmérési engedély. Kérelmezésünknek lett is némi foganatja, amint ez a »Magyar Kereskedők Lapja« Bársony Gyulától irt, következő czikkelyé- ből kiderül: »Újabb időben a pénzügyi kormányzat utasította a pénzügyi igazgatóságokat, hogy csökkentsék lehetőleg a korlátolt italmérési engedélyeket, illetve azok kiadását. Ez az utasítás egy kései visszhangja Wekerle két esztendő előtti rendelkezésének. A pénzügyigazgatóságok azonban félreértették a minisztérium intenczióját mert az utasítás tévesen felfogott értelmében a következők történtek: Az a szatócs, fűszeres, aki az idén korlátolt italmérési engedélyt kérelmezett, többnyire elutasittatott, vagy pedig az úgynevezett »kismértékben valói elárusitási engedéllyel« igyekeztek a száját betömni. Az illető vagy megelégedett ezzel, vagy nem. De 90 százalék inkább nem elégedett meg, mert ugyan melyik szatócsüzlet tud abból a pálinkából megélni, amit czimkézett, zárt palacz- kokban fogyasztana a szatócs és füszerüzie- tek szerényebb igényű, vékony pénzű törzs- közönsége, a munkásnépség és a kevésbbé módos, középosztály ? Így aztán azok, akik a pénzügyigazgatóságtól korlátolt italmérési engedélyt kértek és kismértékbenit kaptak, többnyire vagy visszautasítják a kapott és nekik értéktelen engedélyt, vagy pedig látszólag megnyugodtak egy hétig. Egy hét múlva azonban már ismét benyújtották a | — s esedeztek az engedély kibővítéséért, mert hát bizony a zárt palaczk nem fogy s ha van is valami csekély forgalom, ebből sem házbért fizetni, sem adót kiizzadni, sem illetéker leróni nem lehet. Mit ezélzott a minisztérium a korlátoltak számának csökkentésével ? Ugyebár tán antialkobolisztikus szándék vezérelte! Azon- ! ban intézkedésével visszalőtt, mert ha a munkásnak kezeügyében van a félliter itala: alkalma van minden perezben előhúzni a zsebéből a pálinkát, még munkaközben is. De poharazásra nem szaladhat át untalan a I szatócshoz. Ha azonban nem ezt czélozták: lehet gátat vetni a korlátoltak szaporodása elé, de nem olyan tökéletesen félszeg modorban, mint ez ma gyakoroltatik. 15—20 évig j fennálló szatócsüzlet ma gazdát cserél; az öregebb kereskedő, aki megkereste az aggkorára kamatoztatandó tőkéjét, vonuljon nyugalomba s engedje át a teret a fiatal erőnek, aki szinte a két könyökével akar magának egzisztencziát biztosítani. Ez a fiatal i szatócs megveszi a régi boltot s ha modern ember: kitataroztatja, feldisziti, átalakítja, i Szóval: eltekintve az érte adott összegtől: belefekteti ifjúkorában szájától megvont megtakarított pénzecskéjét. Most jön a fi- | náncz s tulajdonos-változás czimén elvonja a korlátolt engedélyt, ami nélkül szatócs- üzlet akár meg se nyíljon. Az utód kérvényez, leró bélyeget, illetéket, de engedélyt nem kap. illetve nem olyat, aminőt kért. Erre felebbez, ismét rój ja a bélyeget, fizeti az újabb bírságot meg az illetéket. És megint elutasítják. Szóval: engedélyt nem kap oda, ahol 20 évig volt, mert »a környékén levő italmérők kielégítik a közszükségletet« igy szól a végzés sztereotip indokolása. A szegény ördög belefektette összekuporgatott garasait, a felesége hozományát és a sógor kölcsönét ebbe az üzletbe, abban a reményben, hogy jó boltot vesz. De jön az igazgatóság és keresztet húz reális számításain, * j Mi örömmel fogadjuk a pénzügyminisz- | tér szigorítását, mert ha a fűszeresek a pálinka poharazásából meg tudnak élni, elképzelhető, hogy jogtalanul mily tetemes jö- í vedelmet vontak el a vendéglős-ipartól. Éppen ezért nekünk azt kell kívánnunk, hogy a szigorú rendelet vissza ne vonassék, sőt mielőbb még szigorúbbnak adjon helyet, mely a fűszereseknek egészen tiltsa el az italárusitást. COGNAC CZUBA-DUROZIER ä Ci! FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. ALAP1TTAT0TÍ 1884.
