Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-11-20 / 22. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. november 20. ^ PätVOlät^ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, VIII. kerület, Práter-utcza 44. szám Telefon 51—80. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendégBösök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. A békéltető bizottság tudna erről sokat mondani. A kollektiv szerződés mellett is történtek jogtalanságok, igazságtalan.ágok, visszaélések, kötelességmulasztások. És ez azért történhetett meg, mert vagy a főnöknek nem volt szive, vagy a pinczér- nek nem volt szive, vagy mind a kettőnek nem volt szive; csak a rideg törvény, mit kezükben villogtattak, ha kellett, ha nem, mint egy éles kardot. Mert a törvény maga semmi, ha szívtelenek és lelketlenek maradunk. Egész szive, egész lelke legyen a pin- czérnek és főnöknek egyaránt. Akkor az a törvény, mit kollektiv szerződésnek nevezünk, nem egy elrongyosodott papíron megirt hazugság lesz. É)e szentség, mit közösen tisztelünk és megtartunk. Védvárunk a gonoszság és a hamisságnak gaz támadásai ellen. Ha jól tudom, igen sok vendéglős van, aki nem irt alá a szerződésnek. Ez hiba. De nem olyan hiba, amit jóvá nem lehet tenni. Hiba azért, mert mód adatik arra, hogy a csőcselék jusson felszínre. És egy bizonyítványa annak, hogy nem vagyunk egyek. A pinczérek az nagyon jól tudják, hogy a vendéglősök nem tudnak összetartani. Ez is okozza sok esetben a főnök és pinczér közötti zavart. A pinczérekben több a társulási érzék és az önfeláldozási erő. Több a munkástestvéri szeretet, mint bennünk. Mi csak jajgatni, panaszkodni, vagy dicsekedni, kérkedni tudunk. De egymásért cselekedni gyávák, fukarok és félénkek vagyunk. Pedig az egyesülésben van meg minden erő. 1910. május 1-én uj szerződést kell kötni. Eddig még semmi sem történt ebben az irányban. Hallgat minden, mintha minden rendjén volna. A pinczérek már dolgoznak sorsuk, helyzetük javításán. Csak mi alszunk. Várjuk, mig a sült galamb a szánkba repül. Meghajtok a pinczér testvéreim előtt. De annál nagyobb szomorúság és bánat nyomja szivemet azon nembánomság és tunyaság miatt, melyben mi, vendéglősök, szenvedünk. Mi lesz belőlünk?! Ha ur lesz fölöttünk a háziszolgától kezdve a borfiuig mindenki. És a fizetett ellenségek pusztító hada üt majd tanyát szentséges otthonunkban, kiktől függni fog, mint Demoklesz kardja, sorsunk, életünk, jövőnk, nyugalmunk és családi boldogságunk. Öntudatra kell, hogy ébredjünk. És a tett terére lépjünk végre-valahára. Sok a tenni valónk. Minden perez drága. Bűn a tétlenségben és sorsunk javításának munkálkodásából egy percet is elmulasztani. Mit Isten ne adjon, de erkölcsi és anyagi pusztulásunkat vonja maga után. A pinezéreink sorsát, jövőjét nem csak ők maguk vannak hivatva egyedül intézni, de minékünk is kötelességünk. Mert attól függ a mi jövőnk, a mi sorsunk és a mi boldogságunk is. Ha béke, egyetértés és szeretet van a pinczér és főnök között. Balga elbizakodó deszpota, ki máskép gondolkodik, mint úgy, hogy testvéred a pinczér, kinek sorsa, helyzete fölött figyelmet fordítani kötelesség. De nem tisztességes ember az a pinczér, ki csak jogot és javakat, előnyöket követel, de kötelességéről megfeledkezik, vagyis nem akarja ismerni, mi a kötelesség. És főnöke iránt nem a hűség, nem az igazi szeretet, nem a szorgalom érzése él szivében, de a vak gyűlölet és a sárga irigység és nem testvérnek, de ellenségnek nézi főnökét. Ilyen alakok ha vannak — mind a két részről, — megvetni való, félelmes, undok viperák. Pusztuljanak! Két erkölcsi erőre van szükségünk, hogy főnök és munkás között ne csak szólam és holt betű legyen a testvéri szeretet, de erős aranykapocs, mi összetarstsa a közös munkában a főnököt és munkást. Az egyik erkölcsi erő az, hogy minden főnök becsületes, igazságos és szavatartó legyen. Munkásával szemben elnéző, méltányos ott, ahol lehet. Ha kell, szigorú és kérlelhetetlen akkor, midőn okot szolgáltat a munkás arra. A másik »erkölcsi erő az, hogy a pinczér dobja ki agyából azt a beteg gondolatot, hogy a főnök, az semmi, a főnök a pinczér zsírján való élősdi. És ne mint lázadó és összeférhetetlen lelkiállapotu legyen, de higgadt és öntudatos, tettét megfontoló, igazságos, becsületes és a viszonyokat mérlegelő, a helyzet felismerésével rendelkező, kötelességtudó ember és önérzetes, müveit, szakmáját szerető, dolgozni akaró férfi legyen. És az örökké való szaktudásnak vágya, szenvedelme oltárt emeljen ifjú lelkében, amely oltáron mindig, — munkája közt is — áldozatot mutasson be a hűségnek, a becsületességnek, a szeretetnek. Egy harmadik erkölcsi erő, mi e kettőből nyerje örök életét, legyen az, hogy a bűnt, legyen az a bűn főnöknél, úgy, mint a pinczérnél; ha elkövettetett, érdeme szerint büntettessék, a közmegvetés sújtó erejével. Szűnjön meg minden érdek, minden barátság a bűnnek láttára. Pinczér ne védje a bűnös pinezért, a főnök ne védje a bűnös főnököt. Az igazság diadalmaskodjék. Egy békességben, boldogan élő család legyen a vendéglős és pinczér. Egy a közös munkaerőben, iparunk nemes fejlődéséért és felvirágzásáért. Egyiké legyen a jutalomban a dicsőség, a másiké legyen a boldog megelégedés. De, hogy ez ne csak óhajtás maradjon, de valóra váljon, együttesen kell, hogy cselekedjünk, csak igy lesz méltó egyik a dicsőségre, a másik a megelégedés boldogságára. Pusztuljon a butasággal párosult közöny, ami, mint a sárga halál, pusztítja sorainkat. És nyomon követi a vendéglőst a nyomor, mert ritka eset az és nagy szerencse kell hozzá, hogy egy vendéglős öreg napjait anyagi gondok nélkül, boldogan élhetné. Legtöbbje nyomorog és koldul. Ez a gonosz fátum a pinezéreinket is üldözi, még sokkal nagyobb mértékben, mint a vendéglőst. Öntudatra kell tehát ébrednünk és hivatásunk magaslatára emelkednünk. Álljunk csatasorba, vegyük elő nemes fegyverünket, a szeretetnek fegyverét. És a becsületességnek, a józan észnek, a tudásnak aczélgolyóit, az akaratnak robbantó puskaporával zúdítsuk a legnagyobb ellenség sorába. Hadd pusztuljon a mi bajunk okozója, a legveszedelmesebb közös ellenségünk: a buta közöny. És végre-valahára eljöhessen az az idő, hogy a biblia szerint, mi vendéglősök igy kiálthassunk fel a pinezéreket illetőleg: »Ez az én szerelmes gyermekem, kiben nékem kedvem telik!« Lukács János, vendéglős. Az uj ipartdrvény. A politikai válság miatt minden vesztegel, a legszükségesebb törvényalkotások is a sutban hevernek. Bécs egész vonaton vesztünkre tör, semmiben sem akar engedni, csak azért, hogy zavarokat támaszszon nálunk, csak azért, hadd lássék a világ előtt úgy, mintha a ‘parlamenti kormányzás nem csak Ausztriában vált lehetetlenné, hanem Magyarországon is; tehát az abszolutisztikus kormányzás a királyra mindkét birodalomban szomorú kényszerűség. Ez az osztrák taktika czélja, amit nálunk sokan nem látnak, sokan pedig önző okokból elősegítenek. Bármint legyen is, az a szomorú s végzetes következménye ennek a gyalázatos helyzetnek, hogy nálunk a kormány és parlament válsága teljesen megakasztotta fejlődésünk, haladásunk menetét. Itt van például, az uj ipartörvény. A kereskedelmi miniszter elkészítette a törvény tervezetét, hogy a szakkörök hozzászólhassanak. A tervezet megküldetett valamennyi ipari és kereskedelmi egyesületnek, hogy azok apróra megítélhessék, mit tartanak benne jónak, mit elvetendőnek, avagy megváltozta- tandónak. Hogy az ipar emberei szóval is elmondhassák, megokolhassák nézeteiket, a kormány nagy ankétet hivott össze. Az ankéten részt vettek a mi szakmánk hivatottjai is. Alig indultak meg a tanácskozások, a politikai válság miatt az ankétnek szét kellett oszolnia. Immár hét hónapja ennek, a törvénytervezetet lepi a por s iparunk sorvadozik a régi törvény korszerűtlenségei alatt. Aggasztó állapot ez. Tehetetlenségünk könnyen vesztünk lehet. Legutóbb azonban mégis történt valami, ami vigasztalan helyzetünkben biztatóiig hathat ránk. ( Ugyanis, — amint értesülünk — a kereskedelemügyi minisztérium törvénykészitő osztálya serény munkára használta fel az ankét félbeszakításától mostanáig eltelt időt és munkájának eredményeképpen ezen a héten három újabb kötetre terjedő nagy mü hagyta el a sajtót. A munka »Véle m é- nyünk az ipar gyakorlásáról, valamint az ipari és kereskedelmi alkalmazottak védelméről szóló törvényjavaslat előadó tervezetére« czim alatt az érdekeltség legszélesebb köreinek az ipartörvénytervezetre vonatkozó írásbeli véleményét foglalja magában.
