Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-02-05 / 3. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. február 5. Összetartás. Irta: Frenreisz István. Még nem nagy ideje, hogy részt veszek a vendéglősök szakmozgalmaiban, s őszintén megvallva, sajnálom azt az időt, a mig közönyösen visszahúzódtam. Azok az összejövetelek, melyeket nagy ipartársulatunk rendez, rám mindig fölemelő hatással vannak.^ Ügyeink barátságos megbeszéléséből sokat okulok, s ma már tisztul- tabb fogalmaim vannak társulásunk j czéljáról és hasznáról. Meggyőződtem, hogy vezéreink rátermett férfiak, a kik lelkesen s önzetlenül gondozzák ügyeinket. Örömmel tapasztaltam, hogy ezt a vendéglősök nagy többsége is belátja, a miről fényesen tanúskodik az a körülmény, hogy ipartársulatunk tagszáma folyvást emelkedik, s hogy összejöveteleink egyre látogatottab- bak lesznek. Bármennyire örvendetes jelenség is ez, mégis sajnálatosnak tartom, hogy még mindig vannak társaink, a kik széthúzásban lelik örömüket. Irigykedve rágalmazzák azokat a szaktársakat, a kik munkájuk révén jobb sorsot vívtak ki maguknak, s a köztiszteletben magas polczra emelkedtek. Pedig csak büszkeséggel tölthetne el bennünket, hogy közülünk is váltak ki oly férfiak, kiket az előkelők maguk közé soroznak, s érdemeiket a legfelsőbb kegy is kitüntetésre méltóknak tekintette. Kérdem, nem szolgál-e előnyünkre, hogy élünkön oly férfiak állanak, mint, például, Gundel és Glück, a kiket a magas körök is kénytelenek tisztelettel fogadni? Vájjon nem hallgatják-e meg az ő szavukat inkább, mint holmi szegény, ismeretlen alakok ágálását. És talán összességünk sem áldozott közügyeinkért annyit, mint Glück egymaga. Azok a férfiak, a kik igy dolgoznak, csak jóakarattal lehetnek eltelve. Hogy igy is van, évtizedek bizonysága szól mellettük; mert hiszen ami kevés iparunk javára történt, mind az ő buzgóságuknak köszönhető. Hogy többet nem tehettek, nem rajtuk múlt, hanem a kedvezőtlen viszonyok, a kormány és hatóságok helytelen felfogásán, s leginkább szaktársaink egyenetlenkedésén. Épen ezért a mondó vagyok, hogy igen tévesfelfogásuak vagy igen tájékozatlanok azok a szaktársak, a kik azzal izgatnak, hogy más a kisebb vendéglős, s más a nagyobb vendéglős érdeke. A vendéglősiparnak csak egy általános érdeke lehet, bármelyikét vizsgáljuk is a függőben levő kérdéseknek. Az adóteher csökkentése, az italmérések számának korlátozása, illetőleg az engedélyadásnál ipartársulatunk véleményének meghallgatása, a képesítéshez kötöttség, a záróra egységes szabályozása, a bolti ital- árusitás megszüntetése, akárhogy forgatjuk is, mindegyik egyformán érdeke úgy a kicsiny, mint a nagy vendéglősöknek. Ezt mindenki kénytelen belátni, tehát teljesen czéltalan és oktalan a több szervezetben való csoportosulás. Régi ipartársulatunk anyagilag erős, tekintélyre magasan álló, fönt és lent ismeretes; tehát érdekünk azt parancsolja, hogy mindnyájan ebben csoportosuljunk, s hagyjunk föl gyönge, életképtelen társulatok kovácsolásával. Tartsunk össze, s mindnyájan csoportosuljunk régi ipartársulatunk zászlaja alatt, s ennek a kebelében iparkodjunk véleményeinknek érvényt szerezni. Csak az összetartás válthat meg bennünket. S ennek mi sem áll útjában, mert ősz vezérünk melegen óhajtja az egyesülést, s minden áldozatra kész, hogy a vendéglősök egységes tömörülése bekövetkezzék. Különben az uj ipartörvény a kötelező társulással ezt úgyis biztosítja, tehát haszontalan időfecsérlés a klikktársulatok szervezése. R borvásárló szövetkezés ügye. — A szőlősgazdák és vendéglősök figyelmébe. — Már 4—5 éve hirdetői vagyunk annak az eszmének, hogy a változott viszonyok, különösen a fokozódó pénzszükség között csak úgy állhatjuk útját a vendéglősipar hanyatlásának, ha szövetkezeti utón biztosítjuk magunknak üzletünk kenyércikkét, a bort. Ma az anyagi bajokkal küzdő vendéglős borszükségletének beszerzésénél a kereskedőre van utalva, mert kis mennyiségben s gyakran hitelben a termelőtől nem kaphat. Az ilyen bor pedig uzsoraáron jut kezeihez, de ez még kisebb baj; a nagyobbik az, hogy ez a kereskedelmi bor nem jó bor, sőt legtöbbször nem is természetes bor. Már pedig a vendéglők forgalmassága attól függ, hogy jó, tiszta bor kerüljön az asztalra. Láthatjuk, hogy azok a vendéglők, amelyekben ilyen bort mérnek, a rossz viszonyok között is eléggé látogatottak, ellenben a kereskedők boraival sántikálók kongnak az ürességtől. Nemcsak sok jobbra hivatott vendéglős- exisztencziát tesznek tönkre a pancsborok, hanem aláássák az egész vendéglősipar hitelét. Magyarország bortermelő ország, a magyar borok világszerte híresek, tehát nemzeti érdek, a vendéglős-ipar exisztencziális követelménye, mert hát az idegenforgalom legfőbb vonzóereje, hogy vendéglőinkben hazánk borai tiszta, hamisítatlan minőségben legyenek kaphatók. Ennélfogva a vagyonos, nagy pinczékkel és a termelőktől vásárolt, okszerűen és lelki- ismeretesen kezelt borkészlettel rendelkező vendéglősöknek is érdeke, hogy a legkisebb csapszékben is tiszta bort öntsenek a pohárba; mert ha egy helyütt is rosszat szolgálnak, ez gyanakodóvá teszi a közönséget az összes vendéglősök iránt. A borkérdés helyes megoldása tehát nemcsak anyagi, hanem erkölcsi érdek is, mert iparunk tisztessége függ tőle. így hát kétségtelen, hogy a mai áldatlan állapotnak véget kell vetnünk; ezt pedig csak összetartással, szövetkezés utján érhetjük el. Ezt a régóta propagált eszménket jóakaró s helyeslő figyelemmel fogadták a termelők köreiben is; de múlt számunkkal még nagyobb lendületet kapott. Ugyanis V i e 1 w e n i g Lajos, egykor kiváló szaktársunk, Budapest egyik nagytekintélyű polgára, városi bizottsági tag, aki csöndben, de annál teljesebb odaadással él a közügyeknek, hozzászólt eszménkhez, helyeselte azt s megvalósítását a vendéglősipar mindenek előtt való föladatának nyilvánította; okos, megszívlelendő tanácsokat adva a megvalósítás mikéntjére. A mikor tehát régi szaktársai iránt való érdeklődését megköszönjük s irányadó czik- kére újból felhívjuk szaktársaink figyelmét, abban a reményben tesszük, hogy ily tekintélyes helyről jövő felszólalás után végre megmozdul a mi nehéz, tétovázó phalanxunk. Kérjük Viel wenig Lajos urat is, hogy állandó istápolója legyen a borvásárló szövetkezet eszméjének, amely ha megvalósul, uj, szebb kor virradását jelenti úgy a vendéglősiparra, mint bortermelésünkre. Álljon az ügy élére V i e 1 w e n i g Lajos ur szóval és tettel, mert az Ö tekintélyes s minden párton és érdekcsoportosuláson kívül és felülálló személyisége alkalams arra, hogy HÜTTL TIVADAR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA - UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. Legnagyobb választék étkező, kávés, teás és mosdókészletekben, Teljes kelengyék Dús választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. ALAP1TTATOTT 1854. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. TELEFON 31—53.
