Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-11-05 / 21. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. november 5. 4 ölt, ami azután a lakosság erkölcsi és anyagi romlására vezet. Ezen nagymérvű pálinkafogyasztás ellen küzd az alkoholellenes szövetség minden erejével. Eddigi tapasztalatai szerint a pálinkafogyasztást leginkább a borral szorítható ki. Javaslata az volna, hogy minden községben legalább ugyanannyi pálinkaellenes kör állíttassák fel, mint amennyi italmérési engedély adatott eddig ki. Tudvalevő, hogy az állam minden ilyen körnek korlátolt italmérési engedélyt ad, tehát az ilyen körökben a bor árát olcsóbbra lehetne megállapítani, mint azt a korcsmárosok adják. Ezen pálinkaellenes köröket borral közvetlenül a termelők látnák el, még pedig palaczkokban, saját pecsétjük alatt s igy kikerülhető volna az, hogy a kör gazdája azt pancsolja. Ezen körnek mindenki tagja lehetne külön tagdij nélkül, ha kötelezi ma- ; gát arra, hogy ezután pálinkát nem iszik, l Kéri az igazgató-választmányt, hogy javas- i latát elfogadva, bízza meg az igazgatót a ) további intézkedések megtételére. Elnök köszöni a választmány nevében az érdekes előadást s úgy a maga, mint a bortermelők részéről nagyon kívánatosnak tartaná, ha egyesületünkkel karöltve a pálinkafogyasztást a borfogyasztás előnyére kiszorítaná. Hertelendy Ferencz javaslata az, hogy egy bizottság küldessék ki a vezérelvek megállapítására, mely bizottság hivatva lesz a választmánynak beszámolni. Elnök a választmány egyhangú határozatából az igazgatót bízza meg egy bizottság összehívására és a további intézkedések megtételére. * Tehát megint született egy tárgyaló és tanácskozó bizottság, hogy dajkálója legyen egy fölösleges ideának. Pálinka-ellenes köröket akarnak alapítani, amelyek tulajdoképpen bormérések lesznek. Szerintük ezeknek a köröknek az alakításával csak a pálinka ellen való sikeres küzdést nehezítik meg. Sokkal nagyobb eredményt érnének el, ha a boradót törölnék el, a pálinkamérések számát redukálnák, a vasárnapi és ünnepi zárvatartásukat elrendelnék s hétköznapi üzleti idejüket is rövidebbre szabnák. A boradó eltörlése módot adna, hogy a vendéglősök tiszta borokat olcsón adjanak s igy a nép rendelkezésére nemcsak egyes exclusiv körökben, hanem minden vendéglőben és korcsmában tiszta bor állna rendelkezésére. A pálinka-ellenes körök alakítása sok időbe kerül és csak kevés helyütt fog sikerülni s ahol sikerül is, ott sem a pálinkást fogja rontani, hanem csak a tulon-tul megadóztatott vendéglőket. Már pedig vendéglőkre szükség van az idegenforgalom, a közélelmezés s a társasélet szempontjából. A vendéglősipar művelődési tényező, tehát nem szabad ennek elnyomására törnünk semmiféle eszme érdekében. Annál kevésbbé szabad ezt oly eszme nevében követelnünk, amelynek éppen a vendéglősök voltak első hirdetői s legbuzgóbb sürgetői. A népet csakis a vendéglősök segítségével lehet a pálinkától elszoktatni; tehát a vendéglősöket oly helyzetbe kell juttatni, hogy ezt a missziójukat teljesíthessék. Vidéki szállodáink. Minap a kereskedelmi utazók egyesülete emelt sokféle és súlyos panaszt a vidéki szállodák ellen, szövetségi közgyűlésünk alkalmából pedig a »Pesti Hírlap« »Esti levelező« Z s o 1 t-ja kesereg a vidéki szállodák, illetőleg vendégfogadók elmaradottságán. Nem akarjuk állítani, hogy vidéki szállodáinknál nincs hiba, nincs hiányosság; de azt meg bizton mondhatjuk, hogy a helyzet nem oly sötét, amint ezt a panasztevő urak látják. Vidéki szállodáink nagy fejlődést mutatnak. Nemcsak nagyobb városainkban, hanem a kisebbekben is épültek uj, modern berendezésű szállodák, amelyek szakavatott vezetés alatt a méltányos követelményeknek megfelelnek. Egy azonban kétségtelen, hogy egy kicsiny, gyér-forgalmú városkában a vendég okosan nem állhat elő ugyanolyan követelésekkel, mint egy nagy városban. Egy ilyen kisvárosi szállodás nem tarthat nagy személyzetet, tehát a kiszolgálás lassubbságáért elnézéssel kell lennünk. Arra is készen kell lennünk, hogy nem kapunk oly gazdag étlapot, mint a ;>Hungáriá«-ban, hiszen az a szállodás nem számíthat többre 2—3 étkező vendégnél. Ilyen körülmények között egy kisebb városka szállodájától okosan és jogosan egyet várhatunk meg: a szobánál tisztaságot, ételnél, italnál izessé- get és jóságot, a kiszolgálásnál becsületes igyekezetei s a számlánál méltányosságot. A vidéki szállodákat illetőleg nekünk is gazdag tapaszaltataink vannak ’ s mondhatjuk, hogy azok legtöbbje e minimális követelményeknek megfelel. Ahol nem igy van, ott nemsokára kopogtatni szokott a nemezis a kapzsi vagy hanyag szállodás ajtaján. Másképpen vagyunk a falusi szállodákkal, illetőleg vendégfogadókkal. Ezeknél idegenforgalomról alig beszélhetünk; de azért a legkisebb falu vendégfogadósa is köteles legalább 2 vendégszobát tartani, még pedig tisztán, fogadásra készen; mert igy Írják ezt elő a vármegyei statútumok. Ha aztán mégis akad falu, ahol nincs vendégszoba, avagy megfelelő tisztaságú és berendezésű nincsen, akkor ennek két oka van: egyik, hogy abban a faluban megszálló- vendég nem szokott megfordulni; másik, hogy a hatóság nem törődik a dologgal s igy nem gyakorolja a köteles ellenőrzést. Lehet még egy harmadik oka is s ez az, hogy ilyen kis faluba ritkán téved hozzáértő, mesterségének és mesterségéből élő vendéglős. Ha az első két ok forog fenn, azon Zsolt ur s más meggyötört utas könnyen segíthet. Panaszt tesz az ellenőrzést elmulasztó hatóság ellen. Tapasztalásból tudjuk, hogy az ilyen panaszok nem maradnak hatástalanok. A harmadik ok orvoslása már nehezebb. Ezt csak úgy háríthatjuk el, ha Zsolt ur és minden utas a vendéglősök országos szövetsége mellé áll s támogatja ennek azt a törekvését, hogy a vendéglősipar képesítéshez köttessék. Ez elsősorban a közönség érdeke. Ugyanis ezzel a vendéglősök azt akarják elérni, hogy iparukat hozzá nem értő, pusztán a vendégek kizsarolására spekuláló, kétes exisztencziák ne gyakorolhassák. Ezzel egyúttal azt is elérik, hogy iparuk gyakorlásának módját testületük ellenőrizhetné s igy a vendéglős-iparból lassan-lassan kikü- szöböltetnék mindaz a téves, rossz szokás és eljárás, ami miatt a vendégek most joggal boszankodtak és panaszkodnak. Hogy vendéglős-iparunk az ország legfélreesőbb pontján is megfelelő színvonalra emelkedjék, ez iparunk képesítéshez kötöttségétől függ s hogy valóban erre a színvonalra emelkedjék, ez meg hazánk kulturális érdeke. Kulturális érdeke, mert a vendéglő nemcsak a fizikai restaurálás helye, hanem — különösen vidéken — szellemi központ is; de kulturális érdeke azért is, mert a fejlett vendéglősipartól függ idegenforgalmunk fejlődése, fokozódó állandósulása. Éppen ezért azok, akik észreveszik vendéglősiparunk hiányait, vegyék észre és támogassák a vendéglősöknek azt a törekvését is, amely éppen e hiányok megszüntetését czélozza. R bortörvény végrehajtása. A földművelési miniszter a múlt év végén 112.000 szám alatt rendeletet adott ki a borhamisításnak és a hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. törvényczikk végrehajtásáról. A minden körülményre kiható rendeletet minden vendéglősnek kell ismernie, éppen ezért annak közlését ezennel megkezdjük. I. FEJEZET. 1. §, A bor meghatározása. Az 1908: XLVII. t.-cz. 1. §-a a »bor« fogalmát, vagyis azt határozza meg, hogy ezen törvény szempontjából mit szabad és mit kell »bor elnevezés alatt érteni. Ezen fogalommeghatározás szerint »bor« elnevezés alatt az a szeszes ital értendő, mely kizárólag a szőlő levéből (szőlőmustból) erjesztés utján állíttatott elő«. E szerint tehát a »bor« elnevezést csakis az ilyen italokra szabad használni és bor gyanánt csakis ilyen italt szabad raktározni és forgalomba hozni. 2. §. A borkezelésnél megengedett eljárások. A törvény, természetesen, megengedi azokat az eljárásokat, amelyek az okszerű pincze- kezelés szempontjából szükségesek, hogy azonban e tekintetben kétség ne lehessen, a törvény a 2—4 §§-ban egyenként fel is sorolja, hogy minő eljárások vannak a jelzett czélból megengedve és minő anyagokat szabad használni a must, illetőleg a bor kezelésénél megengedett eljárások végrehajtására. Habár a bortörvény idevonatkozó rendelkezései eléggé világosak, ezekhez félreértések kikerülése végett még a következő §-ok- ban foglaltakat jegyzem meg. 3. §. Édes ürmös. A must befőzését a törvény 2. §-ának a) pontja csakis édes ürmös készítése céljából engedi meg. E szerint a mustot csupán akkor szabad befőzni és ez utón sűríteni, ha az illető abból úgynevezett »édes ürmös«-t vagy más néven »főtt ürmös«-t akar készíteni. Ezen borok előállításához tehát az üröm hozzáadása kötelező, úgy hogy üröm nélkül a must befőzése utján nem szabad édes bort vagy úgynevezett főtt bort készíteni. Ellenben az ilyen édes ürmös készítéséhez az ürmön kívül a törvény 2. §-ának d) pontjában említett más fűszerek is használhatók. A tokaji borvidéken termelt mustra nézve kivételt tesz a törvény, mert annak 16. §-a szerint a tokaji borvidék területén termett mustnak főzés utján való besűrítése tilos s e tilalom egyaránt kiterjed a tokaji borvidékbe tartozó községek határában bárhol, akár hegyi, akár sikfekvésü (kerti) vagy homoktalaju szőlőben termett mustra és borra. Ezen kivételes rendelkezésnek az a czélja, hogy a tokaji borvidék területén ki- zárassék minden olyan eljárás, amely a tokaji aszubornak más édes borral való hamisítását lehetővé tenné.
