Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-11-05 / 21. szám
1909. november 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA ,5 Kimutatás a fogyasztási adókról. A pénzügyminisztérium kimutatása szerint a Magyar Szent Korona országaiban és Ausztriában az 1905. és 1906. évben fogyasztási adóink nyers hozadéka 1906-ban 175 millió korona volt, szemben az 1905. évi 147 millió koronával. Ezenkívül befolyt szeszadópótlék, söradópótlék és italmérési illeték czimén összesen 30 6 millió korona, az összbevétel tehát 205 6 millió. Ausztria bevétele ugyané forrásból 1906-ban 365 millió, szemben az 1905. évi 340 milliónyi bevétellel. Az emelkedés tehát itt csekélyebb (7.250/0) volt, mint Magyarországon (19.05 0/0). Az egyes fogyasztási adókat tekintve, az emelkedés úgy Magyarországon, mint Ausztriában a legnagyobb volt a czukoradó- nál (35.71 és 12.76o/0) és a szeszadónál (17.12 és 6.270/0). A fogyasztási adók nyers hozadéka lényegesen máskép oszlik meg Magyarországon, mint Ausztriában. Nálunk a 82 millió koronára rugó szeszadó majdnem felét teszi ki az összbevételnek (46.77o/0), holott Ausztriában 87 milliónyi összegével csupán 25.32o/o-át; a boritaladó nálunk 11.92°/o-kal, Ausztriában 3.55°/o-kal szerepel; a husfo- gyasztási adónál, a czukor és ásványolajadónál a százalékos részesedés tekintetében a két állam között alig van különbség. Nagy azonban az eltérés a söradónál, mert mig nálunk 7.9 millió koronát veszünk be (4.51 %), addig Ausztria 78.4 millió koronát (az összbevétel 21.49°/o-át). Sőt ha a söradópct- lék czimén nálunk bevett 17.3 millió koronát is figyelembe vesszük, még akkor is nagy a különbség a két állam között. A sörfogyasztás emelkedésével az osztrák behozatal szigorú ellenőrzése mellett söradónkban nagy emelkedés várható. Nagy az eltérés még a szesztermelési adónál, mert mig itt a magyar kincstár bevétele 4.9 millió korona, addig az osztráké csupán 1.5 millió, ami azt mutatja, hogy Ausztriában a pá- linkafőzdék (kisüstösök) száma jóval csekélyebb, mint nálunk. Az 1899. évi XVII-ik törvény alapján az átutaló eljárásból folyólag megejtett leszámolás pénzügyi eredménye a következő: A szeszadónál az 1905/1906. évadi ideiglenes leszámolás szerint a magyar kincstár Ausztriától kap 1 millió 767.000 koronát és Bosznia részére fizet 822.000 koronát, tehát végeredményben 945.000 koronát vesz be; a söradónál a bevételi többlet 603.000 korona, czukoradónál 7,827.0000, ásványolajadónál pedig 2,031.000, tehát összesen 11 millió 406.000 korona. Hogy károsodásunk minő nagy volt az átutaló eljárás életbelépte előtt, világosan mutatja az a körülmény, hogy — Boszniát számításon kívül hagyva — az Ausztriától átutalás alapján nekünk járó összeg egy évad alatt meghaladja a 13 millió koronát. Az 1905/1906. évadban az üzemben volt sörfőzdék száma Magyarországon 90 volt, tehát az előző évadhoz képest emelkedett. Ezek közül 48-nak adója haladta meg a 20 ezer koronát, tehát a múlthoz képest hattal szaporodott a nagyobb sörfőzdék száma. Az üzemben nem volt sörfőzdék száma 12 volt. Ugyanez évadban 10.0000 hektoliternél több sört termelő gyár volt nálunk 34, holott Csehországban egymagában 214, Morvaországban 51, Felső- és Alsó-Ausztriában 54. Az 1905/1906. évadban Magyarország sörtermelése volt 1,688.000 hektoliter, a múlthoz képest 187.00.0 hektoliterrel több. Ugyanez időben Austrzia sörtermelése 20.4 millió ! hektoliterre rúgott és a múlthoz képest 1 millió 322.000-rel emelkedett, tehát csupán az évi gyarapodás mennyisége mennyisége megközelíti évi termelésünket. Fogyasztási adó alá eső szeszfőzdéink száma az 1905/1906. évadban 638 volt, a múlthoz képest 13-mal több; az osztrákoké pedig 1.403, a múlthoz képest 29-el több. A legtöbb szeszfőzdénk 800 és 1500 hektoliter között termelt (326) és csupán 13 volt, amelynek termelése a 6000 hektolitert meghaladta. Termelési adó alá eső szeszfőzdéink száma az 1905/1906. évadban 66.438 volt, a múlthoz képest 2.442-vel kevesebb. Ezek közül 66.415 a főzőkészülék termelőképessége szerint átalányozás utján adózik, 20 megváltás és 3 szeszmérőgép jelzése alapján. Túlnyomó részük (45.870) gyümölcsöt dolgozott fel; 41.068 szeszfőzde adója nem emelkedett fel 30 koronán és csak 20 fizetett többet 6.000 koronánál. Ausztriában a termelési adó alá eső szeszfőzdék száma jóval kevesebb, mitn nálunk (37.821) és a nagyobb szeszfőzdék aránya kedvezőbb. Az 1905/1906-ban termelési adó alá eső 1 szeszfőzdék általános termelésre bejelente- I tett Magyarországon 63.000 hektoliter tiszta i alkohol, Ausztriában 17.000 hektoliter. Fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben ; termeltetett Magyarországon 976.000 hekío- I liter, Ausztriában 1,609.000 hl. Szeszt adó- ! mentesen használtak fel Magyarországon 13.7 millió hektoliterfokot, mig Ausztriában ! 24 milliót. Ebből a kimutatásból is látszik, hogy a fogyasztási adók hozadékában a boradó ! aránylag oly csekély százalékkal szerepel, hogy könnyen volna pótolható a szeszadó j fölemelésével, sőt ötvenszeres jövedelemmel volna helyettesíthető a szeszmonopolium révén. Miért vonakodik tehát az állam az erkölcsi ! és közegészségi okokból kívánatos boradó eltörlésétől s a szeszmonopolium létesítésétől? Helyünk a kamarában. A budapesti kereskedelmi és iparkamara választások előtt áll, deczem- berben újjá alakul. Aki bennünket a kamarában képviselt s ott avatott szószólónk volt, Stadler Károly, nincs többé. Vájjon ki kerül az ő helyére, egyáltalán vendéglős lesz-e s ha az is, méltó utóda lesz-e Stadlernek? A kamarai választások izgalmai már át- I hatották a kereskedelmi és ipari világ minden rétegét, egyedül a vendéglősök viselkednek úgy, mintha az előkészületekről mit sem tudnának, vagy mintha a választások s az egész kamara őket csöppet sem érde- I kelné. Pedig a kamarák a kereskedelem és ipar legfőbb szervei, amelyek törvényes befolyást gyakorolhatnak a kormányra, azzal szinte cooperálnak, ezért szükséges, hogy a kamarákban a kereskedelmi és ipari világ szellemi kiválóságai foglaljanak helyet s hogy azokban minden iparág képviselve legyen. Tekintsük tehát Stadler helyét jogos örökünknek, vindikáljuk magunknak s töltsük be oly egyénnel, aki tud is, akar is. Jól írja a »M. Kereskedők Lapja«: Tény, hogy a kereskedelmi kamarai intézmény az életben nem vált azzá, aminek a törvény szerint lennie kellene, daczára annak, hogy például a budapesti kamara vezetősége és különösen tisztviselői kara feladatának magaslatán áll. Nem mondható ugyanaz a kamara választott tagjainak ösz- szességéről és mindenki, akinek módja van a kamarai teljes üléseket végighallgatni, tudja, hogy a tagok között elég nagy számban vannak olyanok, akik sem általános in- telligenczia, sem szakképzettség dolgában nem állanak oly színvonalon, amely véleményüknek megfelelő súlyt tudna kölcsönözni. Az erélyes és kiváló elnöknek gyakran egész tekintélyét kell latba vetnie, hogy a tanácskozásnak elmucsajosodását és kupak- tanácsszerüségét megakadályozza és bizony a kereskedelem és ipar komoly, súlyos kérdéseinek a tárgyalásába ugyancsak gyakran belevegyül az önkéntelen humor. Seregszemlét tartva a kamarai tagok felett, sajnálattal kell látnunk, hogy nagy része nem felel meg azoknak a kellékeknek, amelyektől függ a kamara méltósága, véleményének súlya, állásfoglalásának tekintélye. Hiába itt minden kertelés: a kamara nem foglalja magában a fővárosi kereskedők és iparosság elite-jét, a legkiválóbbakat, legtehetségesebbeket. Pedig a kereskedelmi és iparkamarának hivatásánál fogva egyesíteni kellene a maga kebelében a kereskedők és iparosok legkü- lönb egyéniségeit, az igazi kiválóságokat. A kamara elvégre is hatósági jogkörrel felruházott és mint ilyen, a legfontosabb érdek- képviselet, amelyben a kereskedelem és ipar autonómiája a saját ügyeinek intézésében a legideálisabb, mert állami elismeréssel jut kifejezésre. A kamara, mint a törvényelő- készitésben is véleményező fórum, az állam egész közgazdasági politikájára nagy befolyást gyakorolhat. Szava nagy sulylyal es- hetik a latba és a törvényhozásnak becses Útmutatásául szolgálhat. A papíron, eszményileg a kamara ily fontos funkczionárius.« S ha nem töltheti be feladatát, ennek csak a választók közönye és butasága az oka. R pálinka ellen A pálinka-ivás ellen régóta folytatott harczunk, ha még sikerrel nem is dicsekedhetünk, eredménytelennek még sem mondható. Legutóbb a szőlősgazdák országos egyesülete foglalkozott a kérdéssel úgy, amint következik: Drucker Jenő dr. igazgató jelentette, hogy az alkoholellenes szövetség átiratot intézett egyesületünkhöz, melyben hathatós támogatásukat kéri a pálinka-ellenes körök felállítása érdekében, ahol is a bor- fogyasztással a pálinkafogyasztás kiszorittassék. Egyúttal a jelenlévő dr. Szentkirályi Sándort, az alkoholellenes szövetség titkárát felkéri javaslatának előterjesztésére. Szentkirályi Sándor hosszabb beszédben rámutat arra, hogy a pálinkafogyasztás az országban igen nagy mérveket CZUBÄ-DUROZIER k C“ FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. ALAPITTATOIT 1884.
