Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-11-05 / 21. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. november 5. „Patyolat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. szór Némái Antalt látom, hallom, vagy a nevét olvasom. Körülbelül ő volt az első, aki szakmánk­ból kivált, ő volt az első áthidalója annak az űrnek, mely az iparosvilágot elválasztotta s részben ma is elválasztja a magasabb in­telligenciától. És ő, amikor munkája eredményét elég­ségesnek találta, nem fordult el tőlünk, nem állt be a több dekórumot szerző társaságba, hanem élünkre pattant s mert mi kishitüek, korlátoltak voltunk arra, hogy magunkért dolgozzunk, hát ő dolgozott helyettünk, a magyar kávésiparért, minden kávésért. Ezt tette s teszi Né mai Antal húsz év óta. Aki ezt tette és teszi, megérdemli a legszebb koszorút, a legteljesebb elisme­rést, mert a legmagasztosabb erénynyel: az önzetlenséggel és szeretettel teljes. így érez, igy gondolkodik a »Budapesti Kávésok Ipartársulata« is, amely legutóbbi közgyűlésén a következő határozatot hozta: »A közgyűlés hálás elismeréssel em­lékszik meg Némái Antal elnöknek ebben a minőségben húsz éven át szerzett hervad­hatatlan érdemeiről. A közgyűlés tudatában van annak, hogy Némái Antalt, amióta csak a társulat kötelékébe tartozik, minden­kor a közérdek vezérelte tetteiben és tuda­tában van annak is, hogy húsz éves elnöki működése alatt önzetlenül, odaadó buzgó- sággal, lángoló ügyszeretettel, éjjelt nappallá téve fáradozott az ipartársulat érdekében és egyedül az ő érdeme, hogy az ipartársulat anyagilag megerősödött és erkölcsileg is arra a magaslatra emelkedett, amelyen ma áll. — A közgyűlés az összes társulati tagok lelkében élő hálának, tiszteletnek és szere­tetnek óhajt kifejezést adni, amidőn egy­hangú lelkesedéssel elhatározza, hogy Né­mái Antal elnöki működésének húsz éves jubileuma emlékére külön alapítványt léte­sít. Elrendeli e végből a közgyűlés, hogy az ipartársulat törzsvagyonából hétezerötszáz (7500) korona kihasittatván, örök időkig »Némái Antal alapítvány« czimen kezeltessék és annak kamatai minden év no­vember havában oly módon osztassanak ki, bogy 5000 korona kamataiban elszegénye­dett társulati tagok özvegyei, 2500 korona kamataiban pedig szegénysorsu kávéházi munkások vagy ezeknek családjaik részesül­jenek. Utasítja a közgyűlés a választmányt, hogy ennek az alapnak a kezelési szabály­zatát saját hatáskörében állapítsa meg és a kamatok kiosztása iránt annak idején in­tézkedjék. Végül utasítja a közgyűlés a vá­lasztmányt, hogy Némái Antal húsz éves elnöki működésének méltó módon való meg­ünneplésére nézve saját hatáskörében tegye meg a kellő intézkedéseket, fölhatalmazván a választmányt, hogy az ezzel fölmerülő költségeket utólagos jelentéstétel mellett fo­lyósíthassa.« E határozat egyhangú és lelkes elfoga­dása után a közgyűlés Upor József alelnök indítványára rendkívül meleghangú üdvözlő táviratot küldött Némái Antalnak, aki be­tegen fekszik. A közgyűlés ékesszavu hódolata méltó Némáihoz, de a kávés-ipartársulat önma­gát dicsőítette meg vele. Panaszok szállodáink ellen. Amint előző számainkban is irtuk, a ke­reskedelmi utazók mozgalmat indítottak, hogy a szállodák az ő igényeiknek megfele­lően reformáltassanak. Temérdek túlzott panaszt tálaltak fel szál­lodáink mizériáiról s nem egy abszurd kí­vánalommal állottak elő; de azért szükséges, hogy apróra ismerjük kifogásaikat és köve­teléseiket. Éppen ezért ismét reprodukáljuk hivata­los közleményüknek egyik cikkelyét, amely­ben Heimlich Salamon zokog és álmo­dozik szállodáinkról. Az elégedetlen utazó igy elmélkedik: A néhány héttel ezelőtt Budapesten meg­tartott orvosi kongresszuson az emberpusz- titó nyavalyák ellen sikeresen alkalmazandó gyógymódokat magyaráztak tudós profesz- szorok, de arról nem esett szó, miképpen járjanak el világszerte a legradikálisabban azok ellen, kik lelketlen haszonlesésből ere- dőleg fertőzik meg embertársaikat s siettetik gyors pusztulásukat. Mi nem tartozunk ugyan a szérumok fel­fedezőinek lelkes táborába, de többet fogunk használni embertársainknak bármely nagy- hangzású mentőszernél, ha megkezdett moz­galmunkat azon az alapon, melyet kezde­ményező czikkemben körülírtam s amelyet Kalmár Géza kartársam beterjesztése után a legutóbb megtartott igazgatói ülés egy­hangúlag magáévá tett, folytatjuk. Már-már azt hittem, hogy Weisz Izsó lelkes nyugdijalap-gyüjtő kartársam legutóbb megjelent czikke alapján végleg lekerül a szállodai mizériák ellen felvett küzdelem a továbbfolytatás szinteréről, de úgy látom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy leg- vitálisabb érdekeinket első sorban azzal moz­dítjuk elő, ha rendes, tiszta otthont bizto­sítunk magunknak a megszállandó foga­dókban. Meg vagyok győződve arról, hogy Ma- gya^ország szállodásai kivétel nélkül, sőt a legnagyobb készséggel fognak megfelelni fel­hívásunknak; de úgy vélem, ezzel a felhí­vással sikerül fölkeltenünk bennük a ver­senyt, hogy szállodáik tisztasága tekinteté­ben egymást felülmúlják. Egy sötét korszak letűnt napjaira fogunk csupán visszaemlékezni, midőn még kifogá­solnunk kellett a prostitucziót, mely tolakodó formában leselkedett ránk nap-nap után és megfertőzéssel fenyegette testi épségünket; midőn perben kellett állanunk fizetett ellen­ségeinkkel, a pikkolótól kezdve végig az egész szállodai személyzettel; midőn barátok helyett egoisztikus érdekcsoporttal voltunk körülvéve és megkönnyebbüléssel sóhajtunk immár fel, hogy intő szavunk visszhangra talált s jogos követeléseink teljes mértékben nyertek kielégítést. Szinte látom már a széles mosolyt tisz­telt szállodásaink ábrázatján, amint érkezé­sünk alkalmával felkisérnek bennünket üde, barátságos szobáinkba, hogy a patyolatfehér nyugvóhely mellett önérzetesen tüntethesse­nek s jóleső tudattal bocsátanak. el a leg­közelebbi viszontlátásig, hogy sikerült igé­nyeinket minden irányban kielégiteniök. Egek ura, minő változás fog bekövetkezni mindnyájunk kedélyállapotában. Körülöttünk csupa derült, barátságos arcz. a kölcsönös megértés, a harmonikus együtt­működés jegyében. Közeledünk egymáshoz. A borús redők kartársaink homlokán is el fognak simulni, bármily kudarczczal vagy boszusággal végződjenek napjaik. A kedves otthon végképpen eloszlatja a legsötétebb lelki emócziók külső -jnegnyilat- kozásait. És mindezt azok érdemének fogjuk be­ismerni, kik ezután nem csupán profán szál­lodásaink, hanem testestül-lelkestül barátaink' is lesznek. Mi nyújtjuk a baráti jobbot s remélem, egy lelkes táborra találunk, mely azt igazi bensőséggel megrázza. Jubileum. Egy férfiút ünnepelnek tisztelői, aki bár a munka embere, mégis a nagyok közé so­rolható. Idegenből került hozzánk s hü fia lett ha­zánknak s egyik legelső tényezője közgaz­dasági életünknek. G e r b a u d Emilről van szó. A napokban lesz 25 éve, hogy a Kugler- féle czukrászat élére állt s ezt világhírűvé tette ízlésével és művészetével. Az üzlet jövedelmezősége ma meghaladja az 1,200.000 koronát s ennek nagyobb ré­szét a külföldi kivitel szolgáltatja. Gerbaud Emil neve világszerte isme­retes s az összes népek inyenczei kalap­emelve emlegetik a nevét. Fáradhatlan szorgalom, izlés, találékony­ság, ezek emelték magasra s még egyéb, ami mindennél fontosabb: az üzleti tisz­tesség. Mindenből valódit, mindenből a legjob­bat! ezzel az elvvel hódította meg Gerbaud a világot, aki bár francziának született, de szivével hozzánk gyökerezett. Jubileuma alkalmából őszinte tisztelettel üdvözöljük is, mert nemcsak üzleti össze­köttetésben van iparunkkal, hanem szaktár­sunknak is tekinthetjük, mint a városligeti Király-pavillon bérlőjét, amely a magyar vendéglősipar büszkesége s ragyogó külön­legessége. Koszorút fonunk homlokára a munka dia­dalmas hősének, aki gyártmányaival dicső­séget, elismerést szerzett a magyar név­nek. Még sokáig működhessék hazánk ja­vára !

Next

/
Thumbnails
Contents