Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-11-05 / 21. szám

21. szám. Budapest, 1909. november 5. XXV-ik évfolyam. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal : IHÁSZ GTÖR Gr Y. VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Vendéglősök kartellje. A társadalom a nehéz megélhetés, a fokozódó drágaság miatt nagy vál­ságban, szinte bomlásban van. Az állapot immár annyira fenye­gető, hogy a segítés módjaival nem­csak az államnak, hanem egyeseknek, különösen a társadalom egyes osztá­lyainak, érdekköreinek is komolyan kell foglalkozniok. Ezt kell tenniök a vendéglősöknek is : meit a vendéglősök üzlete köz­vetlenül a nép szükségletein alapul. Ebből következik, hogy a vendég­lősök jól felfogott érdeke az, hogy a nép szükségleteit mentői jobban, mentői teljesebben kielégíthesse. Vagyis a vendéglősöknek nem ér­deke a drágaság, mert ebből s ennek fokozódásából az a kényszerűség áll elő, hogy a nép igényeit redukálja s el nem nyomható szükségleteit is csak részben elégíti ki, hogy a vég­nyomortól, a hajléktalanságtól meg­óvja magát. Azaz a szegény ember kénytelen kevesebbel és silányabbal táplálkozni s nemcsak kevesebbet inni, hanem az italról egészen le is mondani. Kik sinylik ezt meg első sorban ? A vendéglősök. A megszorult nép az ő asztalukat hagyja el. Ha a drágaság fokozódása tovább tart, a vendéglők forgalma annyira alászáll, hogy a vendéglős­ipar hanyatlása és bukása menthetet­lenül bekövetkezik. A vendéglősöknek tehát existen- cziális érdeke, hogy minden törekvést támogasson, a mely a drágaság csök­kentésére, a megélhetés könnyítésére irányul. Sőt nem elég, hogy a vendéglősök ezeket a törekvéseket támogassák, hanem maguknak is a kezdeménye­zés, a tettek mezejére kell lépniök a drágaság ellen. vessze kell fogniok, kartellt kell alakitaniok az üzérek lelketlen és türhetlen spekulácziói ellen. Kartelljük mondja ki, hogy az ön­kényes s a viszonyokkal meg nem okolható drágaságoknak ellenáll. Állítson össze szabványos árjegy­zéket a kartell s mondja ki, hogy egy vendéglős sem vásárol olyan mészárostól, hentestől, péktől, lisztes­től, boltostól stb., a ki a szabványos árszabályt be nem tartja. Ha a vendéglősök igy összefognak, az üzérek kénytelenek lesznek nekik meghajolni, annál is inkább, mert az árszabályt a kartell az ő meghallga­tásukkal méltányosan időről-időre állapítanák meg. Ha a mészárosoknak, pékeknek sikerült a mi megkérdezésünk nélkül kizsarolásunkra kartelt kötniök, miért ne sikerülne ez nekünk, nagyfogyasz­tóknak, a kiket a méltányosság s a kiszipolyozott közönség érdeke ve­zetne; mert csak az volna a czélunk, hogy a népeknek olcsó eledelekkel szolgálhassunk, hogy jól, rendesen táplálkozhassál^: s igy nemzetünk erő­ben és egészségben gyarapodjék. A vendéglősök ilyetén kartellje volna a legsikeresebb népmentési akczió. Kár lenne elmulasztani ! A bornyilvántartás kötelező. A „Székes- fővárosi Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ azzal a kérelemmel fordult a földmivelési miniszterhez, hogy azok a vendéglősök, akiknek borfogyasztása éven- kint nem haladja meg a 150 hlitert, 'men­tessenek föl a bornyilvántartás vezetése alól. A miniszter elutasította a következő megokolással: I „Magyar királyi földmivelésügyi miniszter, 93348/VIII. 2. szám. A „Székesfővárosi Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársula- tá“-nak a 150 hliter évi kimérést meg nem haladó forgalommal bíró tagjainak a bor­nyilvántartás vezetése alól való felmentése iránt hozzám intézett kérvényét oly fel­hívással küldöm le a közönségnek, hogy értesítse a folyamodót, hogy kérelmét nem teljesíthettem, mert a bornyil'vántartás ve­zetése tárgyában folyó évi május hó 28-án 64200—VIII. 2/1909. sz. a. kiadott rende­letéin általános rendelkezéseiből eltérő ki­vételes intézkedéseket tenni nem kívánok.“ Pedig a mi felfogásunk szerint is a ké­relem teljesítése igen megokolt lett volna, mert a kis korcsmárosok egy részének igen nehéz mesterség az irás s ideje sincs rá. Sok zaklatás után a kormány majd be­látja, hogy a kérelmet meg kell adnia. Elismerés az érdemnek, Ha valaki úgy tölti be hivatását, hogy körén kívül is figyelmet kelt s tiszteletet vi\ ki magának, úgy ő nem köznapi tulajdo­nokkal áldatott meg. Ha valaki már hosszas munkálkodásának gyümölcseit nyugalomban élvezhetné, vagy tovább fáradozhatna vagyona gyarapításán de nyugalomra nem vágyik, milliókat nem kíván, hanem e helyett kiáll a fórumra i azt mondja, én most dolgozom ingyen, dől gozom azokért, akik pályatársaim voltak Ilyen kérészt vállalására akkora leiki derék ség, akkora önzetlenség kell, amekkorává régen és ritkán találkoztunk, ma pedig bár kitől ilyesmit kívánni az őrültséggel vohu határos. Pedig hát az ilyen derékség nem örül agynak álmodása, van még ma is, ha ma gában áll is, mint az irtott erdő árván ha gyott százados tölgye. Ha zordon is, de fenséges a magányos tölgy élete. Mindann)iszor ez jut eszembe, valahány Fanda Ágoston és TlR/HyiFP FFPFiyP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 1- i 4. Zimmer Peter utóda fclmlllun Fióküzlet V., iózsef-tér 4. szám. Telefon: 62—39. interurban telefon: 31—24. Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgcnyczim: Zimmer halászmester, Map st1 | Az egyedüli halkereskedö czég, mely az előkelő háztartásokban és az étter­mekben szükségelt összes halfajo­kat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.

Next

/
Thumbnails
Contents