Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-10-20 / 20. szám

1909. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 A piszkos versenynek megszámlálhatat­lan jelenségei vannak és oly hatalmas tá­mogatói, melylyel felvenni a harczot azok sikeres letörésére, egyedül csak az erős összetartás, az egyénnek tiszta öntudata és önmegtagadása szükséges. De lássuk, mely forrásból nyeri tápláló erejét a piszkos verseny. Magából a törvény erejéből, mely meg­engedi, hogy minden házban korcsma, ven­déglő, pálinkamérés nyilhat és hogy a sza­tócsok, fűszeresek sört, bort, pálinkát ad­hatnak. Az ásvány- és szódavizekről nem is szólok, mert azt minden gyümölcsöskofa árulhat. De a sörgyárosok és borkereskedők is segitenek egyet rajtunk rúgni. Még pedig úgy: hogy az ő képviselőjük, kihordójuk magánházakhoz is szállít abban az árban, mely árban a vendéglős (és korcsmáros veszi. Csak egy móddal orvosolhatjuk iparunk ezen tarthatatlan állapotát, amely lealázó és megnyomoritó. Ha öntudatra ébredve, kartársi szeretet­tel, önzetlenül egymást támogatjuk olyfor- formán, hogy kíméletlenül leleplezzük és ostorozzuk szóban vagy Írásban azokat, kik visszaélnek a tisztességgel és becsülettel. Ezt pedig csak úgy lehet, ha utczasoron- ként szervezve, kartársi szövetségre lépünk egymás érdekeinek megvédéséért. Ezer bajok elhárítását érnénk el. Egy csapásra megtörhetnénk a kartellt minden téren. Kiirthatnánk közülünk min­den gazt, minden gyomot. Csak a tisztesség, a becsület és a sze­retet élne közöttünk. Hivatásának élő és annak tudatában gon­dolkozó vendéglős és korcsmáros élne és virágzana csak. A fogyasztóközönség hasz­nára, előnyére. A piszkos versenyző, a kontár, a gonosz- lelkű a közmegvetés dermesztő hidege ál­tal hullna el, mint ősszel a légy. Nemes, felemelő lenne vendéglősnek, korcsmárosnak lenni. A fogyasztó közön­ség ízlését, életrendjét irányitó hatalom. Megszűnnének a margarinok, faggyúk, kókuszdiók zsiradékai. Ott találná helyét, ahova való. A lebuj­bán, a laczikonyhák paczalos asztalán. Élet pezsegne, boldogság és öröm. Mert tiszta bor öntődnék a pohárba. Kevesebb lenne a gyomorbajos, az al­koholtól megmérgezett ember. Mert a tiszta bortól alkoholmérgezés nem állhat be; a tiszta zsiradéku étel nem ké­pez gyomorbajt. Felsőbb iskoláinkat járó ifjúságunk, sze­gényebb hivatalnokaink és munkásaink, kik a fényesen terített éttermek, de választék után, étlap szerint háromfogásos ebédet esz­nek 70—80 fillérért, azok úgy járnak negy­ven éves korukban, mint az inyenczek. Kihal gyomruknak emésztőképessége. Mert a mar­garin, a kókusz- és faggyú-zsiradék a mi kiimánk mellett öl. Igaz. Törvényesen megengedett zsiradék. Jó és Ízletes ételeket lehet általa főzni. De tessék kiírni nagy betűkkel: »Itt mar­garinnal, kókuszszal és faggyúval főzünk.« Ez szabad verseny lesz és nem piszkos ver­seny. Figyeljük meg a 70—80 filléres éttermek titkait, annak beszerzési forrásait, megtu- I dunk mindent, hogy miért adhatnak ők ol­csón. A lómészárszékre ki kell Írni, hogy ló­mészárszék. A vendéglőnél elég ha kiírja: »Magyar konyha, három tál étel választékban 70 fillér.« Senki nem kérdi: Lehetséges-e ily drága világban adni és mégis vagyont szerezni? Én tagadom. Tagadom azt is, hogy 48—50 fillérért tiszta bort lehessen adni. Adni lehet, de tönkre megy. Vagy vizet önt, vagy pancsol. Ez pedig törvénybe ütköző: nemcsak pisz­kos verseny, de csalás. A magyar borter­melők tönkretevése, a magyar korcsmáros és vendéglősipar tekintélyének megölése. Legyen szabad verseny, de ne piszkos verseny. Versenyezzen a vendéglős, a korcsmáros kitűnő, ízletes magyar konyhájával, szolid és mérsékelt árak mellett; üzletének tisz­tántartásával és ízléses berendezésével, pon­tos és szives kiszolgálásával; borainak jó és nemes minőségével, akkor lesz még ün­nep a világon. Le a lepellel!! Lásson világosan a fogyasztóközönség. Meg fog undorodni a bűnnek láttára. A ha­tóságok, törvényhozók észhez térnek és tudni fogják mivel tartoznak kötelességük teljesí­tésénél. Tartsatok össze, hivatottak és becsüle­tesek, hogy elvesszenek a hivatatlanok és becstelenek. Tiétek lesz az érdemnek babérkoszorúja. Lukács János, vendéglős. R nyilvános emberirtó, Évek óta hirdetünk statáriumot a pálinka ellen, különösen a hideg utón előállított pálinka ellen. Kimutattuk, hogy mily öldöklő mérgek­kel csinálnak a lebujosok pálinkát a spiri­tuszból. Sürgettük, hogy legalább szabá­lyozzák, hogy ezek a méregkeverők minő anyagokat használhatnak pancsaikhoz. Hiába volt. Szavunknak nem volt foganatja, bárha Wekerle is kijelentette, hogy a spiri­tusz magában is tartalmaz egy emésztő mérget, a fuzint; mégsem intézkedett, hogy más mérget ne keverhessenek hozzá. Engedte, hogy a lelketlen üzérek kap­zsiságból szabadon gyilkolhassák a sze­gény, dolgos népet. Legutóbb aztán némi riadalmat keltett, hogy majd Budapesten, majd a vidéken hirtelen több ember lett a pálinkamérge­zés halottja és betege. Túlságos jajveszékelés nem lett a dolog­ból, mert hát a pálinkások gazdagok, az államkincstár pedig szorult helyzetben van, az újságok pedig szegények. A büntető apparátusnak végre mégis meg kellett mozdulnia. A rendőrség kinyomozta, hogy egész gyilkosszövetség, valami „Atalanta“ rész­vénytársaság foglalkozik emberirtó méreg­gyártással. Gyártmányaikat zár alá fogták, az or- j szágos vegykisérleti állomás pedig kideri- I tette, hogy gyártmányaik metilalkoholból, \ faszeszbőL készültek. Ez a szesz valósággal rögtönösen ron­csolja a szervezetet. Erre a rendőrség mit tehetett, össze­állította azoknak a halottaknak és bete­geknek a statisztikáját, a kiket az „Ata­lanta“ nektárja döntött a sírba vagy a betegágyba. Tehát rövidesen 59 halottal tápláltatott a föld gyomra. Hát a kik észrevétlenül, azelőtt s nem csupán az „Atalanta“ metilalkoholjától ke­rültek oda ? Hányszor tízezren lehet­nek ők ? De csak maradjunk ennél a statisztiká­nál, a mely igy hangzik: Tótaradács tizenkét halott, tizennégy beteg; Jankahida két halott, tizenhárom beteg; Nagyvárad tizenkét halott, huszonnyolcz beteg ; Komárom két halott; Pozsony két halott; Szamoslippa három halott, tizenegy be­teg ; Derecske egy halott; Budapest tiz halott; Alsóhámor nyolcz halott, öt beteg ; Pilisvörösvár öt halott ; Pilisszentiván két halott. Nem megdöbbentő, nem fölháboritó sta­tisztika ez magában az általunk is figyel­meztetett hatóságok közönye ellen? Elvárjuk a belügyminisztertől, a ki a becsület és az erkölcs embere, hogy ha­ladéktalanul tilalmat ad ki a metilalkohol ellen s ellenőrzés alá veti a pálinkacsiná- lókat, megállapítván a pálinkakészitéshez használható anyagokat. Ha ezt nem teszi, úgy az emberirtás szabad üzletnek tekinthető Magyaroszágon, a hol minden tisztes üzlet korlátozva van. Erzsébet királyné étkezése. A megboldogult Erzsébet királyné leg'- bizalmasabb és legkegyeltebb udvarhölgye volt Sztáray Irma grófnő, aki mind ha­láláig hűségesen oldala mellett volt s ama szomorú napon utolsó leheletét is szinte ő fogta fel. A grófnő most »Erzsébet királyné kíséretében« czimmel érdekes és meg­ható tartalmú könyvet irt, amelyben rajongó szeretettel, de igazsággal gyűjtött össze fe- ledhetlen királynénkról minden jellemzőt. Ebből ragadjuk ki a királyné étkezésére vonatkozó sorokat, amelyeket algíri időzé­sük alkalmából jegyzett föl a grófnő. »A vásárlásokat bevégezve, megfagylal- toztunk. A fagylalt fölötte kedves csemegéje volt a királynénak, ki az étkezésben máskülön­ben is excentrikusnak mutatkozott. A tej volt a legállandóbb tápláléka. Volt napja, mikor csak kizárólag ezzel élt, máskor me­gint csak narancsot evett. A sülteket in­kább hidegen szerette; az édességekből csak keveset engedett meg magának, mert félt a hízástól. Ez a szeszélyesség az étkezésben azon­ban mi összefüggésben sem volt egészségé­vel, mert nem egyszer, ha kedvet kapott reá, egész dinét végigevett s ugyancsak jó étvágygyal. Reggelijét, melyhez rendesen teát vagy BE Jlu a BÉRBEADÓ SZábbODH = SS'Sti.‘ .***£: 0 1 ft RÍ ii IY Sí n beszálló vendéglő Miskolcon, Buza-tér 5. a. 1909. Jíorut 5‘szam ^es M|fi<olcz> Csabai- X kapu 14. szam ala Zsarnay Lajos) LU november 1-től összes helyiségeivel együtt kiadó. ... czimére intézendők

Next

/
Thumbnails
Contents