Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-20 / 20. szám
4 VEN DÉGLŐSÖK LAPJA 1909. október 20. tejet, vajat, tojást, hideg húst tálaltak, kilenc óra tájban végezte; ebédje öt, félhatkor egy sült zöldséggel és az elmaradhatatlan fagylalt volt. Mindig egyedül étkezett s e szabály alól egyedül Valéria királyi hercegnő családi körében tett kivételt.« * A királyné utolsó reggelizését Genfben, szeptember havában, igy Írja le a grófnő: »0 felsége élvezettel sütkérezett a napfényben, gyönyörködött az utczán tova hullámzó forgatagban; de rajtam erőt vett a nyugtalanság s figyelmeztettem, hogy ideje lesz a hotelbe visszatérni és fölkészülni az utazáshoz. A Beau-Rivage-hoz érve, ő felsége szobájába vonult, hogy felöltözzék. Nekem úgy tetszett, hogy tovább időzik bent a kelleténél, emiatt szinte érthetetlen idegesség fogott el. Nem tudtam bevárni, mig kijön, bementem hozzá és megkértem ő felségét, hogy miután a hajó kapitánya nem tudja, hogy utazni akar, küldjük előre a lakájt, hogy tartóztassa a hajót, ha netán érkezésünk előtt akarna elindulni. Ez meg- I történt. Ez alatt a királyné látható élvezettel fogott hozzá egy pohár tej megivásához. »Felség«, szóltam, »már egy óra harminc perc van, induljunk, lekésünk!« De ő most teljes nyugalommal kiöblítette a poharat, melyből ivott, azután végtelen kedves mosolylyal nyújtotta át nekem. »No, no, Irma, előbb kóstolja meg ezt a kitűnő tejet.« A pohár reszketett a kezemben és ideges remegés fogott el, mialatt ittam belőle. Képtelen voltam kiinni. »Talán rosszat tesz magának«, kérdé, mialatt csodálkozva nézett reám. »Nem, felség, csak nyugtalan vagyok, félek, hogy lekésünk.« — Végre fölkészült. Most élénken szétnézett a szobában és indultunk. Két alakra emlékszem, kik mélyen meghajlottak a kijárat előtt. Talán a hotel tulajdonosa és a portás lehettek. Egy óra harmincöt perc volt pontosan, mikor a kapun kiléptünk. Jó Isten! hogy a reá következő öt perez nem tudott kiesni a te időd folyásából! * Ebből a könyvből plasztikusan domborodik ki a királyné nemes lénye, nőiesen gyöngéd alakja, hitvesi hűsége s a magyarokhoz való vonzódása, igaz szeretete; éppen ezért ajánljuk olvasóinknak, hogy ne mulasszák el megszerezni. R sörről és a szeszes italokról. (Matavovszky Béla felolvasása.) Az alkoholkérdés kettős szempontból érdemel figyelmet; egyfelől az antialkoholiz- mus révén, másfelől pedig azon közgazda- sági érdekeknél fogva, mely az alkoholos folyadékok előállításához fűződik. A kérdés közgazdasági fontossága kitűnik abból, hogy a világon évenkint mintegy 140 millió hektoliter bort, kétszerannyi sört és körülbelül 25 millió hl. szeszt állítanak elő. Ezek pénzbeli értékét 25.000 millió koronára becsülik. Ha ezt az összeget az emberiség számára (1600 millió) elosztjuk, egy-egy ember átlag 16 K-át költ szeszes folyadékokra. A legtöbb bort a francziák és olaszok (évenkint átlag 95 hitért), a legtöbb sört a belgák (200 1.) és a németek (110 1.), és a legtöbb pálinkát (28 4 1.) eddig hazánkban fogyasztják. Hazánkban 45—50 K-át költenek az emberek évenkint átlag szeszes italokra. A szeszes italokat erjedéssel állítják elő, amely folyamatnak az a lényege, hogy a szerves, tehát növényi és állati származású anyagok, alacsonyrendü, egysejtű szervezetek: gombák vagy baktériumok hatása alatt átalakulnak. Az erjedésnek sok faját ismerik; ilyenek: a szeszes, a nyálkás, az eczet-, a tej- és vajsavas, a rothadásos, a kefir erjedés. Legismeretesebb az erjedési jelenségek közül a szeszes erjedés, melynek az erjesztő gombái a megindítói, illetőleg okozói. Az erjesztő gombák gomb-, tojás- vagy czitrom- alakuak és 8—9 mikromilliméter (1 mikro- milliméter ezredrésze a milliméternek) át- mérőjüek; az erjedés egyéb említett fajait baktériumok okozzák. Ezek sokkal kisebbek, mint az erjesztő gombák; igy pl. az eczet- erjedést okozó eczetsavbaktérium csak 1 mikromilliméter hosszú. A szeszes erjedés ezukros folyadékokban megy végbe és abból áll, hogy minden 100 g. czukorból félannyi alkohol, illetőleg széndioxid válik, de fejlődik ezek mellett egy kevés gliczin és borostyánkő is. Legkönnyebben erjed a szőlőlévé: a must, melynek legfontosabb alkotórésze a szőlő- és a gyümölcsczukor. Nagyon édes, 60%-nál több ezukrot tartalmazó folyadékok nem erjednek. A bor annál erősebb, mentül édesebb volt a must, de 16%-nál több alkohol nem képződhetik benne, mert több alkoholt tartalmazó folyadékban az erjesztő gombák elpusztulnak. így tehát a természetes borokban nem lehet 16 o/0 -nál több alkohol. A sört árpából vagy búzából főzik. Ezeket a magvakat csíráztatják, mert a csírázás közben, a diasztaz nevű anyag képződik bennük, mely a magban foglalt keményítőt ezukorrá változtatja. A csíráztatott és azután megszáritott árpa: a maláta. A malátából meleg vízzel kioldják a ezukrot; az igy nyert ezukros folyadék: a sörözés mustja, csakhogy mig a valóságos mustban oly anyagok is foglaltatnak, melyektől a bor zamatot nyer, addig a sör zamatját komló hozzáadása által adják meg. Abban- is különbözik a sör a bortól, hogy a bor teljesen kierjedt folyadék, a sör pedig egy kicsit még akkor is erjed, mikor fogyasztásra kerül. A szeszt, illetőleg a pálinkákat az alkoholos folyadékok lepárlása által állítják elő, vagyis melegítés közben kiűzik azokból az alkoholt és külön összegyűjtik. A sör a leggyöngébb szeszes folyadék, mert az alkohol benne 2—7o/0 között, a borban 7—16o/0 között váltakozik; a pálinkák szesztartalma pedig körülbelül 30%-nál kezdődik és az az 50%-ot is eléri, sőt ennél is több lehet. Az ipari szesz mintegy 95%-os. Az alkoholos folyadékoknak nincs tápláló értékük, némileg kivételt tesz ez alól a sör, mert 17 liter sörben van annyi tápláló anyag, amennyit egy felnőtt ember szervezete naponkint megkíván. A szeszfogyasztás védelmezői azt szokták állítani, hogy az ember mindig szükségét érezte valamely izgató anyagnak, és igy vonultak be szükségletei közé a szeszes italok. Valósággal igaz, hogy az ember már ősidők óta él a szeszszel. A legősibb szeszes ital a met, vagyis a vízzel meghigitott mézből erjesztett szeszes ital volt. Később a gabonából főzött sör lett divatos. Ősi ital a bor is. Ismerték az egyiptomiak, a zsidók, a rómaiak és a görögök. A rómaiaktól jutott el Európa többi részeibe. Hazánk területein, állítólag, Probus császár, Kr. u. a 3-ik században ültetett először szőlővesszőt. II. István király alatt Olaszországból is hoztak ilyet hazánkba. Tokaj vidékén a XIV. század második felében olasz gyarmatosok honosították meg a szőlőművelést. Addig hazánkban, illetőleg hazánk földjén is méhsör járta, elegyesen az árpalevek. Ősidőkbe nyúlik vissza azonban az antial- koholizmus is. Pythagoras, Demosthenes és Diogenes ellenzői voltak a szeszes italoknak. A rómaiak a köztársaság idejében igen mértékletesen éltek a szeszszel, de a császárság alatt igen nagy visszaélést űztek vele, amit nyomon követtek az élvezetek hajhászása, az erkölcstelenség és végeredményében a birodalom pusztulása. A mohamedánoknak a vallása is tiltja a bor élvezetét. Az antialkoholizmusnak az ad erőt és igazságot, hogy a szesz méreg; különösen pedig a táplálkozásra és az idegrendszerre káros. A rendszeres és nagyobbméretü szeszfogyasztás hülyeséget sőt őrültséget is okozhat. Különösen káros a szesz a gyermekeknek. Az alkoholisták utódai is megsinylik szellemi képességeik és szervezetük satnya- sága által az apák bűneit. A szeszszel való visszaélés degenerálja az egész emberiséget. Angolországban 1903. óta a törvény is i üldözi a szeszfogyasztást és a részegséget kihágásként meg is büntetik. A részeges emberek neve és azok arczképe belekerül a »fekete könyvbe«, mely köröztetve lesz a szeszmérésekben és nagy büntetéssel sújtják azokat, akik a fekete könyvben megörökített gyászalakoknak szeszt adnak. A skandináv félszigeten is törvényes in tézkedésekkel mérsékelik a szeszfogyasztást. Hazánkban is alkottak erről törvényt, mert az 1899. XXV. t.-cz. a pálinkaméresek korlátozását rendeli el, csakhogy ez is sok mással együtt még mindig csak írott ma- laszt. A legtöbb országban a társadalom vette fel a küzdelmet a szeszfogyasztással, különösen pedig az emberiség legnagyobb ellenségével: a pálinkával. Hiábavaló munka. A belügyminiszter rendeletet intézett valamennyi törvényhatóságokhoz, amelyben az alkoholizmus elleni harezra szólítja fel őket. Úgy tudomány, mint tapasztalat, mondja a felhívás, azt bizonyítja, hogy a szeszes italok mértéktelen élvezete, különösen pedig a pálinkaivás beteggé, elfajulttá teszi a szervezetet, minek következtében nagy mértékben terjed a nép között a dologtalan- ság a bűnre való hajlam és a nyomorúság. Egész családok mennek a pálinkaivás és a korcsmázás által tönkre vagyonilag és erkölcsileg. Elveszi a korcsma a földet, a házat és a koldusbotra jutott ember mindenképpen terhére és kárára van a ‘társadalomnak. Vannak tudatlan szülők, akik gyermekeiket vétkes könnyelműséggel a pálinkaivásra szoktatják és igy megmérgezik, megrontják azoknak gyenge szervezetét. Ismeretes az a rossz szokás, hogy az emberek minden alkalmat felahsználnak az ivásra és hogy a nép az ünnepnapokat nem pihenésre és lelki művelődésre, hanem pálinkával való dorbézolásra használja. Mindnyájunknak össze kell fognunk tehát abban, hogy az ivási szokások, a korcsmázás és pálinkaivás népünkből kiirtassanak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a népet alkalmas módon felvilágosítjuk arról a veszedelemről, mely a pálinkaivásban rejlik. Ezen cél szolgálatában a legtöbbet tehetnek a papok, tanítók, társas egyesületek, községi elöljáróságok és hivatalos orvosok, ha a nép felvilágosítására alkalmas módon együttműködnek. A felhívás végén felhívja a miniszter a törvényhatóságokat, hogy az ipari és gazdasági munkások körében orvosaival népies
