Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-20 / 20. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. október 20. q| gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Telefon 51—80. Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. soknak, akik a nagyvárosban a családi életet nélkülözik. A népszállók Így tulajdonképpen egy fontos szociális kérdést vannak hivatva megoldani. Jelentőségük pedig Budapesten, a rendkívül drága lakásviszonyok mellett kétszeresen nagy és igy örömmel kell üdvözölnünk, hogy az első budapesti népszálló már rövid időn belül fel fog épülni. Az első népszálló, amelyet Schoditsch Lajos épitész-tanár és ] Eberling Béla műépítész terveztek, VI. kerületben az Aréna-ut és Alföldi-utcza sarkán épül, szóval a városnak egyik erősen munkáslakta részén. Az elfogadott terv szerint a népszállónak 423 lakószobája lesz, 102 a nők és 321 a férfiak részére. A két osztály teljesen el lesz egymástól különítve; a férfiosztály az Aréna-utra, a női osztály pedig az Alföldi- utczára néz. A földszint utczai frontját nagyrészt az adminisztraczionális helyiségek, irodák, ügyeletes orvosi szoba stb. foglalják el. Az osztályoknak külön-kiilön vannak étkező-helyiségei, társalgói, irószobái, melyekhez a női osztályban varrószoba, a férfi- osztályban pedig dohányzó helyiség járul. Az udvaron bolthelyiségek is vannak, a melyek a népszálló vezetőségének ellenőrzése alatt állanak. A souterrainben egy utczai szárnyon vannak a mosdóhelyiségek, kádfürdők és fiók- szekrények befogadására szolgáló helyiségek. Úgy van ugyanis tervezve, hogy szobájában holmiját (senki sem tarthatja, hanem a souterrainben lesz mindenkinek megfelelő helye arra, hogy ruháját és egyéb tárgyait elhelyezhesse. Ez részint biztonsági, részint egészségügyi szempontból történik igy. A férfiosztálynak lesz külön borbélyterme, czipész-és szabó-szobája; ennek megfelelően a női osztályhoz járulnak a mosóterem, a vasalónők és ágycsinálók szobái. Betegek a szállóban természetesen nem lakhatnak, ezért az összes jelentkezőket előzetesen orvosi vizsgálatnak vetik alá; a gyengélkedők számára azonban mindkét osztályban tartanak fenn külön helyiségeket. Egyáltalán az egész terven meglátszik az a törekvés, hogy az épület a higiéné összes követelményeinek megfeleljen és hogy amellett annyi kényelmet biztosítson a lakóknak, amennyit csak lehet. Ami az egyes szobákat illeti, méreteik a következők lesznek: átlagos hosszúság 260 méter, szélesség 180 méter, köbtartalom pedig 16 köbméter, ami egy egyén részére teljesen elégséges. A szobákat egvmástól parafa- esetleg gipszfalak választják el. Bútorzatuk ágy, szék és polczczal kapcsolatos fogas. Minthogy az étkező-, iróhelyiségek és ruharaktárak külön vannak, több bútorzatra tulajdonképpen nincs szükség, ami a szobák rendbentartását nagyon megkönnyíti és egészségügyi szempontoknak újabban megfelel A szobák egy 180 méter széles folyosóból kétoldlat nyílnak. Világításukról, szellőztetésükről és fűtésűkről kellően gondoskodva van. Nagyjából'ez a legközelebb építendő első í budapesti népszálló ismertetése. Tervezői, i akik behatóan tanulmányozták a hasonló I külföldi intézményeket, iparkodtak, hogy tel- I jesen modern, a sokoldalú követelmények ! mindegyikének megfelelő épületet alkossanak. * Tehát meglesz Budapesten az első népszálló munkások számára. A szállóban lesz bolt, sőt korcsma is; mert az aszketikus berendezésű szobákból azért küszöbölték ki az asztalt, hogy a vendég ennek hiányában ott legyen kénytelen i elkölteni sovány vacsoráját. Ám abból a korcsmából megint nem a vendéglősöknek lesz hasznuk. Ők majd megint jajgatnak, de tovább tespednek. Pedig hát mennyi tár nyílnék a vállalkozásra ! Tudvalevő, hogy Budapesten nem csupán a munkások szegények, sőt éppen nem ők a legszegényebbek; mert sokkal nagyobb nyomorral küzd a tanult emberek háromnegyed része. Ezek számára naponként fizethető 30—50 krajczáros szobák valóságos áldásul szolgálnának s gazdagodnék a vállalkozó. Aki nem hiszi, kukkantson be a Knezits- utczai viskóba! A kereskedelmi utazók akciója. Már megemlékeztünk arról az akcióról, melyet a »Kereskedelmi Utazók Egyesülete« indított az állítólagos szállodai mizériák miatt. jelzett czikkünkben behatóan foglalkoztunk az utazók törekvéseivel, visszautasítottuk túlzott állításaikat, különösen azt az abszurd követelésüket, hogy egyesületük tagjai ellenőrzést, valóságos gyámkodást gyakorolhassanak a szállodák fölött. Most pusztán az akcióról szóló hivatalos jelentés közlésére szorítkozunk, minthogy ehhez előző közlésünk szerint minden más kommentár fölösleges. Az egyesület közlönye szerint a »Magyar Kereskedelmi Utazók Egyesülete« igazgatóságának utolsó ülésében felolvasásra került Kalmár Gézának a mizériák megszüntetését czélzó következő indítványa : 1. Az igazgatóság a hazai szállodásokhoz körlevelet intéz, melyben udvariasan, de a legnagyobb határozottsággal — tagtársaink érdekében — felszó- ltija, hogy szállodáikban — hivatkozva a miniszteri rendeletre — csakis újonnan mosott, tiszta, vasalt ágyneműt szolgáltassanak. Erre ígéretet tegyenek és a csatolt kötelező írást aláírásokkal ellátva visszázzák az egyesületnek. Azon szállodások névjegyzékét, kik magukat arra kötelezték, lapunkban felfogjuk tüntetni, ekként kitudódik, kik azon szállodások, akik nem akarnak tiszta ágyneműt adni. 2. A tagtársak felszólittatnak, hogy ha valahol tisztátalan ágyneműre akadnak, azt az egyesületnél jelentsék. Ezen feljelentés alapján az igazgatóság megbíz tagjai közül olyat, ki azon vidéken utazik, hogy a tényállásról meggyőződjék és arról az igazgatóságnak jelentést tegyen. Az igazgatóság esetről-esetre határoz, hogy az illető ügyben milyen eljárást kövessen. Az igazgatóság ezt az indítványt, mely alkalmas arra, hogy az ipartörvény késedelmes revíziójáig is sokban enyhítse a tűrhetetlen szállodai mizériákat, beható tanácskozás után magáévá tette. * A kereskedelmi utazók azonban ezzel nem érték be, hanem a belügyminiszternél is kopogtattak, hogy a ‘’vendéglősökre nagy és meg nem okolt terhet rójon. Ugyanis a belügyminisztert arra kérték, hogy kegyeskedjék az összes magyar szállodákra mentőszekrények kötelező bevezetését elrendelni. Szerencsére a belügyminiszter ezt a nevetségesen oktalan követelést nem kegyeskedett teljesiteni. Ugyanis erre a fölterjesztésre a kereskedelmi utazók egyesülete a székesfőváros polgármestere utján a következő leiratot kapta a belügyminisztériumtól: M. kir. Belügyminiszteri Szám: 83,140/909 VII—b. Felhívom Polgármester Urat, hogy a Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének elnökségét (V. kér., Arany János-utcza 29. sz. a ) a következőkről értesítse: A közvetlen hozzám intézett kérvényükben előterjesztett ama kérésüket, hogy kötelezőleg rendeljem el, hogy az összes magyarországi szállodák mentőszekrényeket szerezzenek be, nem teljesíthetem, mert oly helyeken, hol orvos és gyógyszertár van, az első ^segély nyújtása biztosítottnak tekinthető, oly helyeken pedig, hol orvos nincs, csak bizonyos gyógyszereknek és kötőszereknek rendelkezésre állása, a szem előtt lebegő czálnak meg nem felelhet, sőt bizonyos körülmények között visszaélésekre szolgáltatna alkalmat. — Budapest, 1909. évi julius hó 30-án. A miniszter meghagyásából: Téry s. k., miniszteri osztálytanácsos. A székesfőváros polgármesterének Budapesten. A minisztérium belátása tehát megmentette a vendáglősipart több százezer koronába kerülő kiadástól, miért is csak azt izenjük a kereskedelmi utazóknak, hogy az aknamunka sem nem dicsőséges, sem nem sikeres. Jobban tennék, ha panaszaikkal és kívánalmaikkal a vendéglősök szövetségéhez fordulnának s kölcsönös megértéssel iparkodnának méltányos megegyezésre jutni. Piszkos verseny. Sok szó esett már arról, hogy miképen lehessen kiirtani a piszkos versenyt. Különösen a szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának nagytekintélyű és iparunkat szivén viselő elnöksége már lépéseket is tett ezirányban. De eredménytelenül. Ne feledjük azonban azt, hogy sok ember van, ki a szabad versenyt a piszkos versenytől megkülönböztetni alig tudja. Ebben hatóságaink a kormány és a törvény- hozás is egy utón jár. Vagyis a szabad verseny gondolatával ön- tudatlanul a piszkos verseny mocsarába esik az egyik — a másik pedig támogatja.
