Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-07-20 / 14. szám

XXV-ik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1909. julius 20. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. R vasúti vendéglők. Olaszországból jelentik, hogy a parlament egyik képviselő felszólalá­sára utasította az illetékes minisztert, hogy szigorú ellenőrzést gyakorol­jon a vasúti vendéglőknél, hogy azok csakis olasz és hamisítatlan bort mérjenek. A felszólaló képviselő említette, hogy országuk vasúti vendéglőiben csakis külföldi nevű, bornak nem nevezhető pancsok kaphatók. Az emberiség parancsa, az egész­ség követelménye, hogy az utazó közönség mérges italokkal meg ne rontassék; az okos hazafiság törvé­nye pedig, hogy a közintézmények aegise alatt működő szervek csakis hazai termékeket értékesítésének. Az idegen forgalomra is csak ked­vezően hathat, ha az Olaszországot látni, megismerni vágyó idegen, a hol először megfordul, mindjárt olasz termékeket Ízlelhet. Nem ismerjük az olasz vasúti ven­déglők viszonyait, azonban annyit föltételezünk, hogy az a képviselő ok nélkül nem verte félre a harangot. Osztjuk s ki ne osztaná az ő vé­leményét? A vasúti vendéglő az, a hol az idegenbe menő utas első benyomá­sait szerzi. Vájjon milyen következtetésekre jut, ha már itt azt tapasztalja, hogy méreg az ital, élvezhetlen az eledel, pocsék a tisztaság, hanyag és ügyet­len a kiszolgálás? Bizonyára borzon­gás fogja el, hogy hát mi lesz ott, a hol csupán a magánspekuláció teríti meg az asztalát? Mondottuk, nem ismerjük az olasz vasúti vendéglők viszonyait, de, úgy látszik, nem sokban különböznek a mieinkéitől; bárha nálunk az ország­házban nem tették szóvá a szégyen­letes állapotokat s nem utasították a minisztert szigorú ellenőrzésre. Nem utasították, mert nem is uta­síthatnák. Ugyanis nálunk is kevés az a vasúti vendéglő, a hol magyar bort mérnek, még kevesebb, a hol igazi bort adnak. Az ételek rosszak s csaknem meg- fizethetlenül drágák. A tisztaság és kiszolgálás a legtöbb helyütt nagyon is kritizálható. Azért merjük ezt minden hime- zés nülkül kimondani,. mert ennek a kormány az oka s nem a szegény vasúti vendéglősök. A kormány a vasúti intézőség ut­ján nem azoknak adja ezeket a ven­déglőket, a kik erre hivatottak, ha­nem árverő ajánlatok révén azoknak, a kik többet adnak értük. Ismerünk olyan bérlőket, a kik soha vendéglősök nem voltak, sőt tudunk olyant is, a ki nemcsak magyarul nem tud, hanem honossá­gát sem tudná bizonyítani. A mint az ilyenekhez betoppan a szomjas, éhes utas, mindjárt meg­csapja a tisztátlanság bűze s úgy érzi magát, mintha nem étterembe lépett volna, hanem fosztogatók bar­langjába. Az annyira lebecsült Oroszország vasúti éttermeiben néhol 40—50 ko­pek egy sült csirke, nálunk körülbe­lül egy faggyúval rántott, gyomor­rontó főzelék kerül ennyibe. Mi ennek az oka? A kincstár kapzsisága. Hiába van egy vasúti restauráczió­I ban évek során át egy becsületes, szakavatott vendéglős, hiába vívta ki a közönség megelégedését, ha bér­lete lejár s egy jött-ment üzér néhány fillérrel többet igér, kidobják az ér­demes, a közönség érdekét szivén viselő vendéglőst. Mehet koldulni. Igen, mehet kol­dulni, mert a mai viszonyok között, a mikor az étkező kocsik elvonták a restauráczók java közönségét, a va­súti vendéglős, ha jó italt és ételt ad, legfölebb csak napról napra él­het, de vagyont nem gyűjthet. Az is jellemző a mi kormányza­tunk indolencziájára, hogy az étkező kocsikban csakis osztrák borok kap­hatók, osztrákot még akkor is, ha magyar czimke alatt áporodnak. Ha azt akarjuk, hogy a vasúti vendéglők a fáradottaknak csakugyan restaurálói legyenek, úgy a vasúti vendéglők bérbeadásánál az eddigi eljárással föl kell hagyniok. A vasúti vendéglők bérleténél ne a több haszonra, hanem a hivatott- ságra tekintsenek. Részesítsék előnyben azokat, a kik már vasúti vendéglősök s megállták a helyüket, azután pedig következ­zenek, a kik egyáltalán vendéglősök voltak. A nem szakmabeli üzérek legye­nek eltiltva az ajánlkozásoktól. Ha igy jár el a kormány, úgy a restaurácziók tisztes, szakavatott ke­zekbe kerülnek s a mi parlamentünk is utasíthatja a minisztert a vasúti vendéglők szigorú ellenőrzésére, kü­lönben bátran mondhatjuk, hogy a restaurációk minden gyilkos pan- csának és kotyvalékának a kormány a méregkeverője. Fanda Ágoston és 7IMMFR FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzle*: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24 Zimmer Péter utóda Hfl III Lm runLlluL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24 Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budáját, Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az étter­mekben szükségelt összes halfajo­kat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára

Next

/
Thumbnails
Contents