Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-05-05 / 9. szám

XXV-ik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1909. május 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre. . . 12 kor. Félévre .....................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Májusi áhitat.. . Virágos kertté változott a föld, kikiván- kozunk a szabadba, az ébredő természet ölébe; testet-lelket vidító üdeség járja át lényünket. Az ébredő világ csodás deleje, sivár éle­tünk közepeit derűt nyújt, vidámságot köl­csönöz azoknak, kik vele éreznek. A rügybontó tavaszi napsugár jótékony rpelegének biztató fénye, a májusi szellő ingerlő játékának jóleső érzése, a derült, tiszta kék ég, a teljes virágpompában illa­tozó fák, a zöld pázsittal bevont virágos mező szemlélése örömmel tölti el szivünket. Gyönyörködve halljuk a déli tájakról régi otthonukba visszatért madárkák ujjongó da­náját és a virágillattól áradozó éltető le­vegő bűvkörében megterem az akaraterő, a mely kedvre hangol, feltüzel és fokozza az élet utáni vágyat. A feltámadó élet — amely a tavaszi nap­sugár fényének beférkőzésével elevenséget támaszt a látszólag maguktól fakadó öntu­datlan erőkben — gondolatainkban magasz­tos eszméket támaszt, a természet újjáéle­désével folyvást visszaidézve azokat mind­addig, míg a szépért, jóért és nemesért küzdő megérett eszme, cselekvés alakjában, az em­beri akaraterő hatalmának megnyilvánulá­sával a megvalósulás stádiumába lép. A természet megiíjodásával mi eredmé­nyezi a föld elevenségét? ... a lelkesedést? .. mely átható érzéssel és biztató reménynyel tölti be a szebb jövőt epedő sziveket? — Nem más, mint a teremtő hatalom alkotó ereje! Fölöttünk egy beláthatatlan kékség, egy nagy végtelenség; e nagy mindenségben bármerre vetjük tekintetünket, mindenfelől egy végtelen bölcs, nagy és jó, de egyszers­mind megfoghatatlan lény jelenségei sugár- zanak felénk, melyek sejditeni engedik ha­talmas létedet. Uj életre kelő és éltető természet, te ben­ned látjuk a Teremtő hatalmának csodás alkotó erejét érvényesülni. Az élet nehéz küz­delmeiben elfáradt, törékeny emberi lény, kit az első meleg tavaszi napsugár, a má­jusi szellő jótékony, lelketviditó ereje kicsal a szabad természet ölébe. Nem tölti-e be elfásult szivedet az élet örömeinek diadalérzete? Nem örül-e lelked mindama szépnek lá­tására, jónak élvezésére, mely szemeid előtt egy eszményi képben — a teremtő szellem dicsőségére emelt oltárképeként — összpon­tosul? Nem meritesz-e csüggedésedben te is uj erőt az élet további küzdelmeihez? A nagy mindenség templomának áhítattal telt csöndjében a tisztelet és hála legszen­tebb érzetével borulunk le teremtő hatal­mad előtt és hő fohászunkat küldjük hozzád atyai gondoskodásodért, jóságodért, mely örökkévaló és soha meg nem szűnő. Dicsőség neked, Te alkotó erő! Az örök éltet jelképező, minden évben ujjáébredő ter­mészet erősítse meg bennünk vendéglősök­ben is a hitet a nagy világfentartó hatalom irányában, kit titkon érző lelkünk óhajtva sejt és aki felé oly fejthetetlen • benső érzé­sek vonzanak. A szép iránt való gyönyörködésünkben, a szép jövőben teljesedő r emény lepje el sziveinket, forrongó érzéseinkkel fakaszszon vágyat sziveinkben az igaz szeretet és kartársi érzület. Májusi napfény! Gyújts világosságot az emberi szivekbe! A természet szépségeinek gyönyörtelt élvezése, nemes, fenkölt érzésre vall. Vendéglősök! A természet erejének megnyilvánulásában mutatkozó összhang pél­dáján lelkesülve, fejlesszük mi is — a köl­csönös megértés alapján — egymás kö­zött a békés viszonyt; az élet nehéz munkájában legyünk egymásnak se­gítő társai! Az egyesitett erők szelíd, hatalmas munkája csodákat képes művelni! Hintsük el egymás között a békesség magvát és az elvetett magból csirádzó össze­tartás termékenyítésével fejlesszük azt és növeljük oly terebélyes fává, melynek gyü­mölcsét idővel ép oly jóleső érzéssel, de­rült kedélylyel élvezhetjük, mint ahogyan ma köszöntjük és élvezzük a májusi nap­fényt, az áldástosztó föld tavaszi ébredését, az ébredő természet virágfakadását. A nagy mindenség beláthatatlan puszta le­vegőtengerén át, az azúrkék égből leszürődő enyhe napsugártól, a tavaszi nap első má­jusi csókjától felujjong szivünk! Vidámság árad szét az ébredő világban. Az ember, az a halandó földi lény, aki néma bámul- tában csodálatteljesen és tanácstalanul áll az ébredő természet megfoghatatlan rejtélyével szemben, de aki mégis az isteni alkotó erő legtökéletesebb alkotása, a szebb jövőbe ve­tett hit biztató reményével köszönti a virág­fakasztó tavaszt. Szép május, Isten hozott! Knéjfél Béla. Eszméink sikere. Néhány éve, hogy őszintén rámutattunk iparunk rákfenéjére, a nem tisztességes bor­kereskedelem visszaéléseire. Kimutattuk, hogy ezeknek az uzsorája va­lósággal rabszolgává tette a kevésbbé jó­módú vendéglősöket s ezeknek kapzsisága, szövetkezve a szeszgyártókkal, zúdította ránk a 24 krajcáros csapszékeket, 7 kraj- czáros sörü butikokat, becsempészvén tisz­tes testületünkbe a kétes exisztencziák egész raját. Hogy mennyit ártott ez iparunk jó ne­vének, mily nyomasztólag hatott reánk e válságos időkben, azt mindnyájan panaszol­tuk. Hallván és közölvén a sürü panaszt, rá­mutattunk a menekvés útjára. Ezt abban találtuk, hogy a vendéglősök szövetkezzenek a szőlősgazdákkal. Ugyanis erre az időre esett, hogy szőlős­gazdáink borértékesitő szövetkezetét akartak alakítani. Mi kimutattuk, hogy a szőlősgaz­dák értékesítő szövetkezete csak úgy lesz életrevaló, ha vele összeköttetésben a ven­déglősök borvásárló szövetkezetét alakita- nak; viszont a vendéglősök csak igy mene­külhetnek a boruzsorások karmaiból, csak igy érhetik el azt, hogy tiszta, jó bort önt­hetnek vendégeik poharába, ami iparunk jó hirének s jövedelmezőségének föltétele. Esztendőkön át szakadatlanul hirdettük ezt az eszmét, de foganatja mégsem lett s mi, elkedvetlenedve, lassan-lassan elhall­gattunk az ige hangoztatásával. Ám legutóbb az a kedves meglepetés ért, hogy az elhintett mag nem esett sziklára: kicsirázott. Előbb a kisvendéglősök tették magúkévá az eszme megvalósításának a szükségét, majd a szőlősgazdák kezdették föleleveniteni. így legutóbb a »Borászati Lapok«, a sző­lősgazdák országos egyesületének hivatalos közlönye »Hazai piaczunk megszerzése« czimmel —tz —a. tollából czikkelyt közöl, amely a mi álláspontunkra helyezkedik. A czikket, bár nem mindenben énhetünk vele egyet, jelentős voltánál fogva imitt kö­zöljük : . »Bortermésünk nemcsak elérte már a fil- loxera invázió előtti nagyságot, hanem né­hány évi jó termés mellett esetleg még a túltermelés veszélyétől is kell tartanunk. A szőlőtelepítés különösen a homokon és a sikvidéken (még gabonaföldeken is) roha­Fanda Ágoston és 7IMMTP FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet; Központi vásárcsarnok, Telefon; 61—24 Zimmer Péter utóda fcllwllllun rufiUlils£ Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24 Álapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer üalászmester, 3udapefíl Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az étter­mekben szükségelt összes halfajo­kat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara szamára

Next

/
Thumbnails
Contents