Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. május 5. „Patyolat“ Telefon 51—80. Budapest, gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, VIII. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51-80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. mosan terjed, ha tehát óriási árdevalvácziót nem akarunk elszenvedni, rajta kell lennünk, hogy boraink megfelelő értékesítését biztosítsuk. A külföld megszállása évtizedek munkája lesz; hazai piaczunkat azonban mielőbb kell és lehet is elfoglalnunk. Hatalmas eszköze lesz ennek a városházi pinczék létesítése, amire igen frappáns ötlet a Gellérthegy felhasználása. Szükség van ezekre a városházi pinczékre, hogy a természetes borok iránt feléleszszék és fej- leszszék a közönség Ízlését, mely a nagy városokban, főleg Budapesten, ugyancsak megromlott. Ám ha ebben megbecsülhetetlen missziót teljesítenek s forgalom tekintetében is megfelelő eredményt érnek el közpinczéink, hazai piaczunkat még sem foglalhatják el teljesen. Erre csak egy ut van, az, hogy biztosítsuk magunknak a vendéglősipar fogyasztását. Abban az időben, amikor a Borászati Lapok a borértékesitő szövetkezet eszméjét felvetette, Ihász György s e sorok Írója más téren mindent elkövetett, hogy az eszme mielőbb megvalósittassék. E végből a »V e n d é g 1 ős ö k Lapja« révén ismertettük gazdáink értékesítő mozgalmát s azt javasoltuk, hogy a vendéglősök viszont alakítsanak borvásárló szövetkezetei úgy, hogy a két szövetkezet álljon nexusban egymással. Az eszmét helyesléssel fogadták a Borászati Lapok is, több ízben reprodukálta czik- keink kardinális részeit. Ám azért a szövetkezés egyik oldalon sem valósult meg, de az eszme sem halt meg; mert a vendéglősök egy csoportja csak a minap mondotta ki, hogy szükségét látja közpincze alakításának; ennélfogva időszerűnek látom, hogy a tervvel ezen a helyen behatóbban foglalkozzam. Fölösleges fejtegetnem, hogy értékesítő szövetkezetünk jövője, hazai piaczunk teljes okkupálása egy csapásra biztosítva lenne, ha egyidejűleg a nagyban fogyasztó vendéglősök vásárló szövetkezetei alakítanának, amely készletét az értékesítő szövetkezettől szerezné be. Mennél inkább tudjuk értékelni ezt az előnyt, annál inkább kell indíttatva éreznünk magunkat arra, hogy ennek a kedvező helyzetnek a beállását elősegítsük. És a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete sokat, csaknem mindent megtehet, ha ez a körülmények átértésével lát dologhoz. Ismernünk kell vendéglőseink helyzetét, amely Budapesten ugyancsak szomorúan fest. Vendéglőseink igy osztá- lyezhatók: vagyonos szállósok és nagyvendéglősök, jómódú kisvendéglősök s tengődő, adósságból élő kisvendéglősök és korcsmá- rosok. A száltósok és a nagyvendéglősök közül csak néhány an vásárolnak a termelőktől, részint, mert kényelemszeretetük irtózik az ezzel járó fáradságtól, részint mert a borhoz és a borkezeléshez nem értenek; tehát a jobbhirü borkereskedőktől élnek, akik boraikat kikészitetten helyükbe : szállítják, bármily mennyiségben, utólagos fizetésre is; tehát a vendéglősnek • nem kell a borba tőkét fektetni s kezelésével nem kell bíbelődnie. A jómódú kisvendéglősök csaknem vala- ; mennyien a termelőktől vásárolnak, legszívesebben mustot vesznek. Ismerik a bort, kitünően értenek a kezeléséhez. Nagy pinczéik vannak Kőbányán és Budafokon s borkészletükben nagy tőke fekszik. Övéké azok a tiszta, barátságos külvárosi vendéglők, melye- I két délutánonként csapatosan szokott fölkeresni a főváros intelligencziája; mert tiszta és jó bort mérnek. A kis vendéglősök vágyó ntalan része igen nagyszámú. Ezeknél csu- j rog az a nem tőkéről származó fluidum, ! melyet csak a hideg szikviz tesz ihatóvá. Bennük a kéteshirü borkereskedők tartják a lelket. Az adósság köti hozzájuk. Többnyire kicsinyben vásárolnak, 25 literes hordócskákat guritanak pinczéjükbe, de igen sokszor csak 10 literes üveg vándorol üzletük- b e. Ök nem vizsgálhatják, hogy mit kapnak, csak kapjanak s a megélhetés nehéz gondjával csikorognak néptelen csapszékeikben. Nem anyagi tekintetből, hanem a kimért ital veszedelmességére az ő kategóriájukba sorozhatok azok az élelmes p á 1 i n k |á- s o k, akik a korcsma jogot megszerezték maguknak s 52—56 fillérért mérik a jóféle szekszárdi és hala to n vfi d é k i bort. Már most úgy áll a dolog, hogy a nagyvendéglősök és szállósok meglehetősen exklusiv testet képeznek, akik vajmi kevés közösséget éreznek gyöngébb szaktársaikkal. A jómódú kisvendéglősök azonban a legmerevebbek és legönzőbbek, mert mindegyik büszke arra, hogy ő elég magának úgy szaktudás, mint tőke tekintetében. Ők nem igen kívánkoznak oly idő után, amikor minden vendéglőben tiszta bort nötenek a pohárba; mert az ő gazdagságuk a többség szüköl- ködése jó anyagban. Ez pedig baj, mert a vendéglősök e két kategóriájában van az anyagi és szellemi erő. A társulatoknak és országos szövetségüknek ők a vezetői a dekórumért; de nem örömest kezdeményezői oly radikális intézményeknek, amelyek rájuk nézve parancso- lólag nem szükségesek. Innen vanA hogy a borvásárló szövetkezet eszméje iránt leginkább a szegény vendéglősök mutatnak hajlandóságot. Igen ám, de nálunk nem csak anyagiakban szenvednek hiányt, de hiányoznak közülük a hivatott, szilárd emberek, a tekintélyek is. Ezeken a hiányokon csak úgy lesz segítve, ha kívülről kapnak támogatást. Ezt a legtermészetesebben szőlősgazdáink nyújthatnák. Ezek propagálják közöttük az eszmét, ezek jelöljék meg a megvalósítás módját, közbenjárva a kormány segítségéért is. Ily módon elérik, hogy a vendéglősök két első kategóriája is csatlakozik; mert ez a vezetést minden téren meg akarja tartani s ha látja, hogy visszahúzódása többé nem használ, sietve ragadja meg az aktiv szerepet, amelytől egyébként is csak előnyöket várhat. A vendéglősök pártoskodásaitól távol álló egyéneknek kellene őket összehivniok, hogy nekik a tervet megmagyarázzák s előnyeit megértessék. Ily módon létesülő szövetkezet nyújthat a szegény vendéglősöknek hitelt, ami nélkül el nem lehetnek; mert nem tudják magukat kivágni uzsoráskodó borszállitók kezeiből. Egyszerre megnyílik boraink előtt a piac s csakhamar átalakul borkereskedésünk is, mert a borcsinálás többé nem lesz haszonhajtó vállalkozás. Az ilyképen alakított szövetkezet eleve tájékoztat bennünket, hogy körülbelül menynyi és milyen fajta borokat helyezhetünk el a főváros piacán, szóval, értékesítő szövetkezetünk kénz, biztos üzleti alapon indulhat meg. S ha egyszer a fővárosbn megalakult a vásárló szövetkezet, csakhamar megalakulnak a vidékiek is s hazai fogyasztásunkat megszerzettnek tekinthetjük. Ez oly kilátás, amely megérdemel minden áldozatot. Czélt érnünk csak sok nehézség árán lehet, mert nemcsak a vendéglősöknél uralkodó közönyt és széthúzást kell le- küzdenünk, hanem a kereskedők ellenak- czióját is, akik nem nézik összetett kezekkel, hogy a vendéglősök tőlük elragadtassanak. Ám az eredmény, amely tapintatos és kitartó munkánkat jutalmazza, megéri az erőfeszítést; annál is inkább, mert abban a tudatban cselekszünk, hogy nemcsak magunkért, hanem a vendéglőiapr jobb jövőjéért és hiteléért is fáradozunk. De a nagy fogyasztóközönségnek is szolgálatot teszünk vele.« * inghoffer M. József t==i halászmester r=i Budapest, Központi vásárcsarnok, LaKás : Fövámtér 10. szám. Élő nemes pontyok bármely nagy mennyiségbn kaphatók. Édesvízi és tengeri halnagykereskedés, mely állandóan tart nagy hal- készletet élő és jegeli halakban, vidéki rendelé;ek a legpontosabban és megbízhatóan eszközöItetneK, háztartás és éttermek részére
