Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. január 1. Térfoglalás, A napilapok jelentették múlt vasárnap, hogy Kőbányán kereskedőkből és vendéglősökből néhány millió alaptőkével részvénytársaság alakult sörgyár létesítésére. Állítólag az uj serfőzőhöz a telket már megszerezték s a tavaszra megkezdik az építkezést. Hogy a hírből mi igaz, nem tudjuk. Hogy a részvényesek közé gimplinek fogtak-e néhány vendéglőst, avagy ezek számottevő arányban vannak-e képviselve, szintén nem tudjuk. Gyanús azonban, hogy ily fontos alakulásról a vendéglősök vezető köreiben mit sem tudnak. Bármint legyen is, bennünket nem a hir lényege, hanem az eszme érdekel, dekel. Érdekel az az eszme, hogy a vendéglősöknek az ipari és gazdasági termelésnek azon a mezőin, amelyek iparunk legfőbb anyagait produkálják, a vendéglősöknek tért kell foglalniok. Évek óta hirdetjük ezt az eszmét, ha nem is nagy eredménynyel, de azért nem haszontalanul. Egy szikvizgyár a fővárosban, néhány a vidéken, aztán a budapesti jéggyár, ez mindössze a magyar vendéglősök testületi vállalkozásának a gyümölcse. Nem nagy, de azért nem is megvetendő eredmény. Arra legalább is elég lehetne, hogy a vendéglősök a közös vállalkozásokhoz bátorságot nyerjenek s tapasztalatokat gyűjtsenek. Ami a bátorságot illeti, hát nem igen látjuk ennek fellobban:foát; éppen ezért kételkedünk abban, hogy az említett sörgyár-ala- I pitásban vendéglőseinknek tekintélyes része lehetne. Versenyt megálló sörgyárat alapítani nemcsak nehéz, hanem koczkázatos dolog is s emellett oly nagy tőkét igényel, amennyit a mai viszonyok között a vendéglősök összessége is aligha dobhat a bizonytalanba. Szerintünk a vendéglősöknek kevesebb tőkét igénylő s a koczkázatot eleve kizáró vállalkozásokon kell kezdeniük. Ezért ajánlottuk a bor vásárló szövetkezet létesítését. Most, amint már több Ízben kifejtettük, igen alkalmas volna erre az idő s számíthatnánk a kormány anyagi s a termelők erkölcsi támogatására, mert vásárló szövetkezetünkkel alapot teremtenénk a szőlősgazdák értékesítő szövetkezetének. Ugyanis a mi szövetkezetünk alakításának nehézségét elhárítaná s létét, virágzását biztosítaná, ha a termelők értékesítő szövetkezetével egyezményes viszonyba lépnénk. Azt mondanék nekik, mi hajlandók vagyunk borszükségletünket tőletek beszere :ni, amivel biztosítjuk néktek a hazai piacot; de föltételeink ezek és ezek. Kéz kezet moS; mi támogatunk benneteket, ti is támogassatok minket. És ők méltányos feltételeinket elfogadnák és támogatnának bennünket a kormánynyal együtt, mert oly előnyhöz jutnának, a minek az elérését a milliók feláldozása árán sem tekinthetik bizonyosnak. Ennek a szövetkezetnek aztán tagja le- j hetne szegény és gazdag vendéglős s Bu- 1 dapest csakhamar hires lenne arról, hogy minden vendéglőjében jó és tiszta bort mérnek A szövetkezet keretében a megszorult vendéglősöknek a hiteladás kérdése is meg volna oldható úgy, hogy legszegényebb szaktársunk is megszabadulhatna az uzsorás bor- kereskedők karmaiból De mindentől eltekintve, azért is sz ükség volna borvásárló szövetkezetünkre, hogy a termelők árkivánalmaira befolyást gyakorolhassunk, mi, ha a gazdák értékesítő szövetkezete a mi kooperáczíónk nélkül jő létre, be nem következhetik. Hogy ennek mily roppant kárát vallanók, mindenki könnyen beláthatja. Ha a jövendőt nem akarjuk elveszíteni, nekünk is egyesült erővel kell tért foglalnunk a gazdasági tényezők harcmezején, hiszen látjuk, hogy már ma a nagytőke is gyöngének érzi magát elszigetelt állásban s egyesülésben, szövetkezésben ker.s védelmet Mennyivel nagyobb szüksége van az erők egyesítésére a szegény embereknek, akik csak csekély tőkével rendelkeznek, A vendéglősök nem maradhatnak el a kortól s tért kell foglalniok az egyesített erők nagy versenyében, különben megérik iparunk hanyatlását s alárendelt rabszolgai helyzetét. L fosunk a térfoglaláshoz azonnal de ne kezdjük erőnket felülmúló, koczkázafos vállalkozással; hiszen, ha egyszer szövetkeztünk, sörgyár nélkül is tudunk majd a sörvételnél magunknak kedvezőbb konjunktúrákat teremteni. Igazmondás. A »Borászati Lapok« egy a boradó eltörlését ellenző czikkel polemizálva, a következő találó, megczáfolha'la rul igaz érveléssel áll elő: »A bor nem ipari termék, hanem gazdasági produktum, akár a f illesztett krumpli vagy a kukoriczadara, A termelt szőlő kilencztized része közvetlen fogyasztásra nemi alkalmas, de még ha az volna is, hosszabb ideig el nem tartható Ezt tehát meg kell sajtolni és a levét eltenni, mert különben elpusztul. Az erjedés azután már természetes következménye a sajtolásnak. Idő és levegő befolyása alatt bekövetkezik éppen úgy, mint ahogy a tej megalvad vagy ahogy a zsombolyázott széna megerjed A bor tehát gazdasági termék. Már pedig minden nemzetgazdaságiam kis káté azt tanítja, hogy bosszul itlanul nem lehet bármely mezőgazdasági produktumot megadóztatni. De legkevésbbé szabad annak prosperitását egy az értékét megközelítő, sőt koronkint meghaladó adóval sújtani. Az, hogy ebből a termékből az állam ma már közel 40 millió koronát (?) tesz zsebre, nem erőssége a minden national-oeconomiát felíricskázó adónak, hanem szégyene. És éppen azért nem az a főkérdés, hogy miből lehetne ezt pótolni, hanem árt-e annak a gazdasági ágnak, melyre ránehezedett, vagy sem ? Csakhogy erről tegnap is, ma is, holnap is időszerűtlen dolog beszélni. Azaz, hogy most egy ideig ismét beszélhetünk róla, mert 1909-ben igy is, úgy is be fogják vasalni ezt az adót, még ha a feje búbjára áll is az a félmillió bortermelő, borkereskedő és vendéglős.« * Ennek a fejtegetésnek minden sorát magunkévá tesszük s azt hisszük, igy lesz vele minden gondolkodó ember. Semmi kétség, hogy a bor teljesen mezőgazdasági termék. Már most, ha eltekintünk annak szükségétől, hogy a pálinkaivás csökkentésére mindent el kell követnünk; ha nem is vesszük figyelembe azt, hogy a tudományos kísérletekből kiderült, hogy a bornak nagy tápláló ereje van s baktériumölő tulajdonságánál fogva egészségünkre föltétlenül szükséges; ha mindentől el is tekintünk, egytől ; nem szabad. Ez az egy az a tény, hogy hazánk első sorban földművelő álla ti s tannak is marad a természet bőséges kegyelméből 1 még akkor is, ha már iparunk is elérte azt a fokot, amelyet hogy elérjen, kívánatos. Abból, hogy földművelő állam vagyunk, következik, hogy országunkat ebben a tekintetben emelnünk, erősítenünk kell a legnagyobb áldozatok árán is. Ezt kötelessége a kormánynak megszívlelni s igy nem követhet oly adópolitikát, amely mezőgazda águnk egyik legfontosabb ágát, a szőlőművelést, jövedelmezőben vagy alig jövedelmező fáradozássá nyomorítja. A földművelés mai napság csakis az állattenyésztés, szőlő- és gyümölcstermelés révén lehet a gazdagság forrása; tehát jólétünknek ezeket az artériáit lekötni és megcsapolni fiskális érdekből bűn, több, eszte- lenség, Éppen ezért, — bír igazat adunk laptársunk felfogásának — hogy a boradó leszállítását vagy eltörlését nem szabad összeköttetésbe hoznunk az adózás más kérdéseivel, mi mégis utalunk arra, hogy a kormány, ha nem nélkülözheti a boradóból való jövedelmét, keressen k rpótl st máshol, még pedig ami erkölcsi és anyagi okokból szinte kínálja magát — a szesznél. Ennek emelje az adóját, vagy ami jobb, monopolizálja Ebből a kincstár kétszeresen kárpótolva lesz a boradó veszteségéért Ausztriában már a vas árusítását is monopóliummá akarják tenni, nálunk még az emberirtó szesz monopolizálásával is késlekednek néhány száz kufár kedvéért. Szomorú kilátások. Fürst Bertalan, hazai kereskedelmünk e kitűnősége, a »Magyar Utazó Kereskedő« czimü szaklapba »A kereskedelmi háborúság veszélyei« czimmel vezérczikket irt, amelyben megdöbbentő képét festi gazdasági jelenünknek és jövőnknek. Minthogy mindenkinek jó előkészülnie a várható viszonyokra, Fürst Bertalan czik- kébol figyelmeztetőül közöljük a következőket : A magas politika háborúba keverte a kereskedelmünket. És ez a háború ádáz kegyetlen; nem ismer törvényt, méltányosságot, szerződést, hanem irgalmatlanul rombolja le, amit hosszú évtizedek alatt felépítettünk. Pusztulnak a javak és az emberek. A bonyodalmak vége beláthatatlan. Minden erőnk megfeszítésével küzdünk a hadi sorok- abn. És azon aggódunk, hogy hadvezéreink HÜTTL TIVADAR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. Legnagyobb választék étkező, kávés, teás és mosdókészletekben, Teljes kelengyék Dús választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. .. .... _ Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ALAPI HATOTT 1854. y TELEFON 31—53.
