Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-06-20 / 12. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. junius 20. czikkeknek ez a veszélyes magyarázat nem adatik, mert ez a magyarázat egyrészt a nemzetközi egyezmény igaz értelmébe ütkö­zik másrészt pedig egyik legfontosabb ipar­águnkra nézve méltánytalan elbírását je­lentené. Cognaciparunk nemcsak önerejéből fejlődött nagygyá s igen nehéz küzdelmet folytat éppen az utóbbi időben a külföldi versenynyel, hanem egyúttal oly iparágak­ról van szó. mely legközvetlenebbül támasz­kodik a magyar mezőgazdaságra. Mióta sző­lőink rekonstruáltalak, az egész magyar sző­lőtermelés termékeinek válságos árcsökke­nését s a befektetésnek kiszámíthatatlan el­értéktelenedését vonná magával a bor érté­kesítésének és feldolgozásának megfojtása: már pedig cognaciparunk létének megaka­dályozása ezt jelentené. Mihelyst csak a franczia gyáraknak szabad a »cognac« szót használniok, de nem nevezhetik igy termé­keiket a más országokban felállított gyárak, tehát a magyar gyárak sem, akkor telje­sen elveszett az a nehéz munka, amelylyel sikerült a magyar cognacot a közönségbe bevezetni s legalább is igen meg fog csap­panni cognacíermelésünk s a cognacgyárak- nak borfogyasztása. Ezért a magyar cog- Éiacgyárak a Gyáriparosok Országos Szö­vetsége utján azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy Magyarország a párisi nemzetközi iparjogvédelmi unióhoz hozzá­járulván, az első madridi konvenczióhoz csakis abban az esetben csatlakozzék, ha a cognacgyártás tekintetében a franczia kor­mány álláspontja reánk ki nem terjesztetik. Cognac-gyárosaink ijedelme nem ok nélkül való ; de ne felejtsék el, hogy a francziáknak igazuk van. A „Cognac“ szó nem annak az ital­nak a neve, hanem a gyártási helyé s igy azt más nem használhatja. A mi apáink ittak cognacot előbb, mint „Cognac“ városában s azt jó magyarul égett bor-nak nevezték. Ha okosan és lelkiismeretesen meg­maradtak volna gyárosaink a nálunk kelendő s az ital természetét kifejező „égett bora név mellett, úgy most nem kellene rettegniük Cognac-nak jogos, a csalafinta kufárokat sújtó boszujától. Nem szabad feledniök cognac-gyá- rosainknak, hogy most van tárgyalás alatt az uj bortörvény. Ez a törvény különös védelemben akarja részesíteni a tokaji bort. Ugyanis szokássá vált, hogy a ke­reskedők a bárhol termelt aszujellegü borokat vagy az aszujellegünek gyár­tott borokat „Tokaji bor“ néven ad­ták forgalomba. Ez csalás volt; megtévesztése az egész világ közönségének, megkáro­sítása a tokaji szőlőgazdáknak s meg- ! rontása a „tokaji bor“ jó hírének. Okunk és jogunk van tehát ahoz, hogy ez a visszaélés megszűnjék, már pedig ugyanez az eset van a „Cog­nac“ szó használatánál is. Amit tehát vindikálnak maguknak, meg kell adnunk a francziáknak is. Cognac-gyárosainknak tehát meg kell nyugodniok a változhatatlanba és meg is nyugodhatnak. Legyenek meggyőződve, hogy nem fog megcsappanj az üzletük, ha ezen­túl „Égeti bor“ lesz a palaczkjaikon; a fő csak az, hogy palaczkjaikban igazán „égett bor“ legyen s ne festett spiritusz. Ha igy lesz, úgy a magyar „Égett bor“ világszerte éppen oly ismeretes és népszerű név lesz, mint ma a „Cognac“, amelyet némely vidéken „czognacz“-nak, másutt pedig „Kohn- nyak“-nak hangoztat a cívis. ipartársulatunk uj tagjai. Farkas István bátyánk buzgólkodása ré­vén újabban a következő vendéglősök lép­tek be ipartársulatunkba: Steidl Gusztáv vendéglős VIII., Reviczky- tér 2. julius 1-től. De la Casse János vendéglős IX., Csar­nok-tér 3. sz. Tóth Lajos vendéglős IX., Üllői-ut 79. sz. Herczeg Zsigmond vendéglős VII. kér., Akáczfa-utcza 34. sz. Káíay Mihály vendéglős IX., Ráday- utcza 56. sz. Schwender József vendéglős IX., Sorok­sáriét 46. sz. Kori György korcsmáros IX., Ranolder- utca 24. sz. Gerstenbtein Lénárd IX., Márton-utcza 30. sz. Dvorzsák János kartársunk ajánlatára belépeti: Horváth István VIII., Mária-utca 56. Nagy Erzsébet VII. Rottenbiller-utca 46. Lapunk szerkesztősége révén pedig be­lépett : Nagy István V., Mária-Valéria-utcza 17. Gundel és a bortörvény. Lapunk múlt számában méltattuk ipar­társulatunk és országos szövetségünk nagy­érdemű elnökének, Gun del Jánosnak, az uj bortörvény tárgyában összehívott anké­ten való fellépését. Hogy szavainak jelentőségét nem túloz­tuk, mutatja az a széles köröket érintő ha­tás, amit szavai keltettek. Ennek a hatásnak a kifejezője a »Bo­rászati Lapok«, amely Gundel felszólalá­sait imigy idézi: Meg kell még emlékeznünk a hazai ven­déglősipar egyik tekintélyes képviselőjének jellemző és nagy figyelemre méltó észlele­téről, sőt mondhatnék — leleplezéséről. Az illető rámutatott arra, hogy Buda­pest egyes kis korcsmáiban 28, sőt 26 kraj- czárért mérik a bor literjét. A vidéki ven­déglőkben pedig — dacára annak, hogy ott olcsóbban lehetne adni a bort — 30—40 krajczár a bor literenkénti ára. Ez nem le­hetséges másként, minthogy ezek a buda­pesti álkorcsmárosok (mert tulajdonképpen pálinkamérők; a bor és sör nekik csak czégérül szolgál) erősen pancsolnak. Tör­kölyt és seprőt vásárolnak össze, azt kipré­selik, ellátják vízzel, czukorral és szeszszel és valódi, hamisítatlan bor név alatt mérik ki. Ezek az üldözendő egyének vegyésze­ket is tartanak, akik gondoskodnak arról, hogy a bornak nevezett ital »analysenfest« legyen. A borvizsgálóbizottság tehetetlenül áll ezekkel a hamisítványokkal szemben, mert ezek a »borok« még a megengedett alsó ha­tár fölött állanak összetételük tekintetében. És ezek az álkorcsmárosok nemcsak a nagy- közönség egészségét veszélyeztetik, hanem még fogyasztási adót sem fizetnek ezek után a borok után. Lehetetlennek tartjuk, hogy a kormány e manipulácziók leleplezése után ne lépjen fel a legerélyesebben ellenök. Végül még egy érdekes és tanulságos megfigyeléséről kell beszámolnunk. Neveze­tesen arról, hogy mig egyik tekintélyes ál­lami szakemberünk tapasztalata szerint a bu­dapesti korcsmái borokat a pinczéből a sön- j tésig megtett útjukon hamisítják (vizezik), addig a vendéglősipar említett képviselőjé­nek az a megfigyelése, hogy a hamisítás a pinczében történik (csendes, veszélytelen időben); mig az országos chemiai intézet igazgatója, aki egyúttal a borvizsgáló bizott­ság előadója, azt állítja, hogy a söntésben hamisítják, t. i. öntik fel vízzel a borokat, így azután ne csodálkozzunk, ha a fogyasztó­közönség mind tömegesebben hátat fordít a bornak. * Az a figyelem, amelyet Gundel kije­lentései keltettek, módot ad arra, hogy a vendéglősök a termelők felé közeledjenek s törekvéseik támogatására az agráriusokat megnyerjék. Szóval most ismét kedvező alkalom kí­nálkozik arra hogy a vendéglősök, nexus­ban a gazdák borértékesitő szövetkezetével, I megalakítsák borvásárló szövetkezetüket. Ezzel meg volna alapozva a vendéglő­sök jobbléíe, amint ezt már annyiszor ki­mutattuk. Ha Gundel János kezébe venné az eszme megvalósítását, úgy egyszerre cso­portosulnának a vendéglősök, biztos volna a siker, annál is inkább, mert a kormány sem tagadná meg anyagi támogatását. Nem tagadhatná meg, mert csakis ez a mi szövetkezetünk biztosíthatná a terme­lők szövetkezésének sikerét, a magyar bor­nak a magyar piaczot. Ez az eredmény közgazdaságilag annyira nagyjelentőségű, hogy méltó lenne Gundel János fáradozására. Várjuk kezdeményező sikralépését. Szakiskolánk vizsgálata. A jövő embere csak a tudással boldo­gul. Mentői magasabb intelligencia párosul a szorgalommal, a mesterségben való jár­tassággal, annál nagyobb sikerre lehet a dolgos embernek kilátása. Éppen ezért kívánatos, hogy az általá­nos iskolai képzést kiegészítse a szak-ok­tatás. Büszkék lehetünk arra, hogy iparunk az elsők sorában áll azok között, akik meg­értették a kor szellemét s áldozatokkal lé­tesítették szakoktatásukat. Hála a gondviselésnek, hogy szakisko­lánk gyönge palántájának akadt oly gon­dos kertésze, mint Glück Frigyes, aki egész leikével csüng ezen az intézményen. Budapesti szakiskolánkban e hó 6-ikán volt a vizsgálat, amely ismét fényes bizo­nyítéka volt annak, hogy Glück odaadó fáradozása évről-évre szebb és szebb gyü­mölcsöket terem. A vizsgálaton a kereskedelmi kormány részéről Mártonffy Márton udvari ta­nácsos, országos iparoktatási főigazgató és Vigh Albert főigazgató jelentek meg. Ott voltak még: Gell éri Mór királyi tanácsos, az Országos Iparegyesület igazgatója, dr. Stark Andor királyi tanfelügyelő;; az ipartársulat képviseletében: Gundel Já­nos elnök, Maltas eh ik Antal alelnök, Glück Frigyes, Müller Antal, Glück

Next

/
Thumbnails
Contents