Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-04-05 / 7. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. április 5. utolsó büntetés jogerős kiszabásától szá­mítandó két éven belül harmadszor vissza­esővel szemben öt napig terjedhető elzá­rás is alkalmazható. 65. §. Azon sütőipari alkalmazott, ki a jelen szabályrendelet 4. § ának 4. pontja, a 7. és 12. §-ok a 14. §-nak 1., 3. és 4. pont­jai, a 15., 21., 22. és 23. §-ok, a 24. §. 1. pontja és a 39. §. 4. pontja ellen vét, a kerületi elöljáróság, mint I. fokú közegész­ségügyi illetve iparhatóság által 1—50 koronáig terjedhető pénzbírsággal súj­tandó. * Különösen is felhívja a tanács a ven­déglősök, korcsmárosok, kávésok, kávé­mérők, tejcsarnoktulajdonosok és általában mindazok figyelmét, akik kenyér- vagy sütemény árusítással is foglalkoznak, a 26. §. értelmében kihágást képez és 1—100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bün­tetendő. Budapest, 1908. évi február hó 27. Rózsavölgyi Gyula, s. k, h. polgármester Tavaszi gondolatok, Ha makacskodik is az idő, mégis csak kiderül az ég s a nap ragyogó sugarainak forró csókjai életre keltik a dermedt ter­mészetet. Kizöldül erdő-mező, az ágakon és a pá­zsiton virágokat himbál a szél, fölrepes az ember-sziv, mindenki a szabadba vágyik madárdalra, illatos levegőre. A hosszú téltől szinte összezsugorodtak tagjaink, megaludott a vérünk, úgy kíván­kozunk mozgásra, fölpezsdülésre, az Isten szabad ege alatt. Különösen a városi embernek van erre szüksége, főleg a Budapestinek. Nem is csoda, hiszen valósággal gyilkos büdöskő-barlanggá nyomorította ezt a mi szép városunkat, a lelketlen haszonlesés szolgalatéba szegődött, építészet és ható­sági szabályzat. A tenyérni kis udvarok, mint a dif- teritiszes torok, alig bocsátanak egy-egy szippantásnyi éltető levegőt a házakba, melyeknek szűk lakásai arra jók, mire az állatkerti ketreczek, hogy testben, lélek­ben hitványnyá gyötörjék szomorú rab­jaikat. Mert igazi rab Budapest lakossága, nem sokkal különb helyzetben, mint a milyen­ben a szibériai ólombányákba lassú halálra számiizöttek kínlódnak. Gyermekeinknek nincs hely a lakásban, nincs az udvaron s hiába mennek az ut- czára, ott is a pinczékből kiáradó bűz sor­vasztja a dögvészes kipárolgásuk fojtogatja őket. Igazán, jövel szép tavas;, terítsd le puha szőnyegedet völgyre és halomra, hogy az a bebörtönzött, elkényszeredett nép tele­szívhassa magát tiszta levegővel ; hadd érezze, hogy ő is élhetne emberként, egészséggel, ha kívül születik a székes- fővárosi építési szabályrendeletek és egész­ségügyi intézkedések sánczain. És megindul majd ez a szegén}'- buda­pesti nép nemsokára a szabadba heve- részni a fűbe, hüselni a lombok alá. — Dehogy ! Megindulhat majd poros, árnyéktalan utakon izzadni, epedve, irigykedve bámulni a viruló gyepet s a hajladozó fákat, mert neki oda tilos hevernie. Neki csak úgy szabad néznie a mezőt és az erdőt, mint az állatkertben az oroszlánt: korlát mögül, kiszabott távolból. A budapesti kirándulások bája, kelleme oda van ; strapáció, kínszenvedés lett ez is. Nincs egy tenyérnyi zöld ebben a rop­pant határban, a mely neki szabad volna. Régente máskép volt s mig máskép volt, máskép voltunk a zöldbeli vendég­lőkkel is. Akkoriban, a mikor a kirándulók ké­nyükre bárhol letelepedhettek, mindenfelé voltak egyszerű kis vendéglők, a hol nem hasogatta füleinket nyolczféle banda s nem nyúztak meg elevenen, hanem annál jobb bort adtak olcsó pénzért. Ma ilyen vendéglőket alig találhatunk, bármerre járjunk is a város határában. Mindenfelé az asztalok sokaságával meg­rakott, ácsorgó pinczérseregből, félelmetes, vad muzsikától borzalmas mulatóhelyek állják utunkat, a hol mindent lehet, csak mulatni nem s a hol büntetés az evés s pokoli kín az ivás s rettenet a fizetés. Mi természetesebb tehát, minthogy a szegény, elátkozott fővárosi nép lassan- lassan lemond a kirándulásokról, a nagy mulatók pedig üresen állnak s minden nyár szaporítja néhánynyal a tönkrement vendéglősök számát. Vendéglőseinknek tehát azt ajánljuk, hogy értse át e sanyarú helyzet követel­ményét. Ne nyissanak roppant, mindenkit el­riasztó mulatókat a zöldoen, hanem kicsi­nyes, tiszta vendéglőket, a melyekbe a háziasság, a patriarchális idők zománcza csalogassa az embert. Jó bor, tiszta, szűzi nedű, néhány jóízű étek, jutányos ár marasztalja az embert. Karolják föl a vállalkozásnak ezt az egyszerű, kis tőkét igénylő részét vendég­lőseink, a mivel magukat jó módhoz, Buda­pest népét tiszta levegőhöz juttatják. Isten áldására méltón cselekesznek ! Rz italmérés szabályozása. Most, amikor az ipartörvény reformálá­sának kérdése aktuálissá tette, hogy a vendéglősök újból hangoztassák régi kí­vánalmaikat; de a kormány sem az ipar­törvény reformjának tervezetében, sem egyes nyilatkozataiban nem adta bizonyí­tékát annak, hogy a vendéglősiparra mely irányban s meddig szándékozik a refor­málásban elmenni, különös jelentőségűek ránk a külföldnek iparunkat érdeklő tény­kedései. Angliában is most foglalkozik a törvény- hozás az italmérés szabályozásával. Ugyanis csak a múlt héten nyújtotta be az angol alsóházban Asquit kincstári kan- czellár az italmérések engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat az italmérő engedelem számát Angliában bizonyos határidőn belül egysé­ges elvek szerint fogják szabályozni és e tekintetben az engedelem arányát a lakos­ság számához fogják alapul venni, ez arányt pedig a kerület jellegének megfelelően különbözőképpen állapítják meg. Asquith véleménye szerint a törvény- javaslat által mintegy harminczezer enge­delem szűnik meg, amelyekért tizennégy tervezett, időtartamon belül bizonyos kár­térítés lesz fizetendő és pedig a továbbra érvényben maradó italmérő engedelmek tulajdonosaira kivetendő összegekből. A törvényjavaslat az engedelem meg­adását a községi igazgatás fórumára bízza és ez intézkedéseken kívül határozmányo- kat tartalmaz a kluboknak vasárnapi zár- vatartásáról és az italmérő engedelemadás más kérdéseiről. A törvényjavaslatot első olvasásban el­fogadták. A liberális párt általánosságban helyeselte a törvény intézkedéseit, mig a konzervativek Balfourral együtt ellene fog­laltak állást. A nézeteltérés főleg amaz időpont megállapítása körül keletkezett, amelyen belül az italmérő engedelem kor­látozása kontempláltatnék, szintúgy a klu­bok vasárnapi zárva tartására vonatkozó határozmányok tekintetében is eltértek a nézetek. * Ennek a javaslatnak különösen az az elve fontos ránk, a mely a mi kívánalmaink­nak is egyik kardinális pontját képezi: ez az italmérések számának korlátozása. Hogy ehez mily nagy közgazdasági és erkölcsi érdek fűződik mutatja az, hogy az angol javaslat még anyagi áldozatok árán is biztosítani akarja ennek az elvnek mi­előbbi érvényesülését. Joggal remélhetjük tehát, hogy a mi kí­vánalmunk ezúttal szintén teljesülni fog. Társas reggeli: Április 10-én: Potzmann Mátyás vendég­lőjében, VIII., Üllői-ut 6. szám. Április 17-én: Nagypénteken nincsen reggeli. Április 24-én: Schnell József vendéglő­jében, IX., Bokréta-utcza 20, Május 1-én: Doffing Frigyes vendéglő­jében, VII., Dohány-utcza 90. Május 8-án: Petánovits József éttermé­ben, „Metropol“-szálloda, VII., Rákóczi-ut 58. szám. Május 15-én: Kamarás Mihály vendéglő­jében, VIII-, Köztemető-ut 25. „Jó barátok“ összejövetelei. (Utánnyomás tilos). Április 8-án: Faix József vendéglőjében, VIL, Rottenbiller-utcza 39. Április 15-ikén: Nesztor János vendéglő­jében VIII., Óriás-u. 8. Április 29:én: Doktor László vendéglő­jében, IX., Üllői-ut 1. Május 6-án: Marchardt András vendég­lőjében, VIII., Mária Terézia-tér 1. Május 13-án: Eberhardt Gábor vendég­lőjében, VIII., Gólya-utcza 32. Május 20-án: Bakó István vendéglőjében, X., Asztalos Sándor-ut 14. Május 27-én: Homor Gyula vendéglőjé­ben, VU., Erzsébet királyné-ut 36. KÜLÖNFÉLÉK. Előfizetőinkhez. Mindazon t. előfizetőinket kiknek előfizetésük márczius hónappal le­járt, kérjük, legyenek szívesek előfizeté­seikéit megújítani. Hátralékosainkat pedig előfizetési hátrélékaik kiegyenlítésére kér­jük fel.'Lapunk előfizetési ára negyedévre 3 korona, félévre 6 korona, egészévre 12 korona; Előfizetések a „Vendéglősök Lap­ja“ kiadóhivatalának Budapest, VII., Akácz- fa-utcza 7. sz. a. küldendők. Kávéház átvétel. Budán a Krisztinavárosi „Színkör“ kávéházat Gamauf Gyula a bu­dai köztiszteletben álló Gamauf család egyik érdemes tagja vette át. Üdvözöljük!

Next

/
Thumbnails
Contents