Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-10-05 / 19. szám

XXIV-ik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1908. október 5. f ff mm A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Reformok. Olyan a mi korunk, mint az egy­szeri paraszt csizmája : Amikor meg- talpaltatta, látta, hogy a bizony fi- tyinget sem ér, ha meg nem fejel­ted. Hát legyen uj fej az uj talphoz! Mikor ez is elkészült, ötlik a sze­mébe, hogy bizony, a szára is olyan, mint a rosta: csupa lyuk, törés; hiába talpalás, fejelés, ki-be kortyog azon a nádi viz. Ha már igy van — sóhajtott föl — legyen uj a szára is ! Rozoga, toldott-foldott a társada­lom és az állam csikorgó szekere, s hiába tatarozzuk, nyomban tovább porlad, reped korhadt fája. Sürgetjük a reformokat, s mikor elénk állnak velük a mestereik, sa­vanyú képet vágunk hozzájuk; mert be kell látnunk, hogy azok, nem használnak, még jó, ha nem ártanak. így vagyunk ipartörvényeink, az adók s a közhivatali fizetések re­formjáról. Újnak uj pepecselés közintézmé­nyeink fakó bordázatára, de javulást nem szerezhetnek a vén, repedt csontoknak. Nem a bábák és orvosok jó igye­kezetén múlik, hanem a beteg álla­potán a gyógyulás elmaradása. S mint a gyógyulását hiába váró, türelmetlen beteg szidja az orvoso­kat, vádolja környezetét, szidja az Istent, azonképpen szidjuk, vádoljuk, gyanúsítjuk mi is a reformok készí­tőit; pedig hát egyszerű az egész: nincs az az orvosi praktika, mely a törött csontot ha, mindjárt összefor­rasztja is — töretlenné varázsolná. Közéletünkben is hiába támad is­teni ész, erő és akarat, nem támad- j hat oly csodatevő hatalom, amely a | mi állami és társadalmi institúcióink 1 összemarczangolt testét éppé gyúr­hatná. Ilyent ép észszel nem kívánhatunk s ilyesmivel becsületes szándékú em­berek egymást nem áltathatják. Ki kell mondanunk a nagy, igaz szót, ezt : rajtunk nem segíthetnek tatarozó reformok, csak egy szaba­díthat meg a nyomortól és a pusz­tulástól, a teljes megújulás! Uj vér, uj bordázat kell a magyar állam és a társadalom testébe. Át kell gyúrnunk ezt a megviselt testet, hogy megifjodjék, s ellen­állóvá váljék szemben a jövő évezer megpróbáltatásaival. Éhez a munkához kellenek mélyre látó, providenciális államférfiak, a milyeneknek, hála Isten, nem va­gyunk hiányában. Ámde ezeknél is nagyobb szükségünk van felvilágo­sult, az ország és a nemzet helyze­tét megértő népre, amely nem abban keresi és találja politikai hivatottsá- gát, hogy panaszokat és követelése­ket zagyváljon össze, asszonyos gyanúsításokkal izgassa magát; ha­nem okos észszel mérlegelje, mit lehet, mi előbbrevaló, s fokozatosan, lassú, de szívós munkával miként segíthetjük elő nemzetünk jobblété­nek, jövendő nagyságának kiépítését. Jól mondják, hogy veszedelmes időket élünk; ám ebből a veszede­lemből nem a lárma, nem az áltató jelszavak gyártása menthet meg, ha­nem az, amit először szoktunk venni, s nem egyszer meg is mentett ben­nünket nehéz időkben, a magyar jó­zan ész. Ezt a józan eszünket vegyük most is, s ezzel vizsgáljuk a fölmerült, s fölmerülő reformokat. Ne várjunk ezektől a reformoktól mindent, még csak sokat se; mert a minden is, meg a sok is csak egy föltétel mel­lett következhetik el ránk, s ez a föltétel hazánk függetlensége. Ezen kell dolgoznunk érett észszel, magyar észszel, józanon. Semmit sem szabad a pillanatnyi látszat, az egyéni érdek szempontjából mérle­gelnünk ; hanem mindent abból a nagy végczélnak a horizontjából. Minden legkisebb reformnál, min­den toldás-foldásnál, igy az ipartör­vény revíziójánál is ez a nagy czél lebegjen a szemeink előtt. Ebben járjanak elől jó példával vendéglőseink, akik már nem egy Ízben adták jelét annak, hogy ha­zánk iparosainak legintelligensebb, leggondolkodóbb elemét képezik. Rendelet az italmérési illetékről. Mint a „Magyar Kereskedők Lapja“ jelenti az ital­mérési illeték kivetéséhez szükséges for­galmi adatok gyűjtése tárgyában a pénz­ügyminiszter 1908. — 30,211. szám alatt a következő körrendeletét adta ki: „Az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 17. §-a értelmében, az italmérési illeték időszaki ki­vetéséhez szükséges forgalmi adatok minden har­madik évben és pedig az illeték három évi kive­tését megelőző év junius hó 30-ig bezárólag számítandó egy évi időszakról gyűjtendők és Íran­dók össze. Minthogy az italmérési illetékek leg­közelebb, vagyis az 1909—1911. évekre eszköz- lendő kivetéséhez szükséges forgalmi adatok ezek szerint az 1907. évi julius hó 1-től 1908. évi junius 30-ig terjedő egy évi időszakról gyűjtendők és írandók össze, utasítom a kir. pénzügyigazgatósá- got, hogy a pénzügyőrséget a szóban forgó mun­kálatok pontos és gyors felvételére, illetőleg be­fejezésére utasítsák és az ebbeli munkálatoknak pontos eszközlését ellenőrizzék, mert az italmérők részéről átlalános a panasz, hogy az összeírás adatai, nem a tényleges forgalmi adatokat tartal­mazzák ; már pedig az italmérési illeték törvény­szerű, arányos és igazságos kivetése szempontjá­ból pontos és helyes adatokra van szükség A sör és égetett szeszes italok forgalmára vonatkozó adatok mikénti gyűjtésére nézve a végrehajtási utasítás 17. §-a kellő útmutatást nyújt, mig a bor- italadó tárgyaira vonatkozó adatok az italmérési illeték kivetésének céljaira is általában véve azok­ból az adatgyűjtési és összeirási munkálatokból mentendők, meiyek a borital és husfogyasztási adók községenkénti biztosításának céljaira készít­tetnek.“ E körrendelettel kapcsolatban megje­gyezzük, hogy az italmérési illeték ellen Fanda Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ Halászmestep-------------- BUDAPEST, föiizlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V., József-tér 4. szám, telefon: 62—39. -------------­Az egyedüli halkereskedő czég mely az úri háztartásban és az előkelő ét­termekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktá­ron tartja. Humár, pisztráng, osztriga, rajn^ilazacz, langoust.

Next

/
Thumbnails
Contents