Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-06-20 / 12. szám
1908. junius 20. VENDÉGLŐSÜK LAPJA o Schleisz György Béla asphalt vállalkozó Budapest, Gólya utcza 36 a. saját ház. Húsipari kiállítás. Telefon 60—38. Ezüst érem. Elvállal asphaltirozást minden alakban és faczement tetőzéseket, minden időszakban eszközli a nedves falak szárazzá tételét, ezen vállalatával rövid időn belül több mint 3000 lakást mentett meg a nedvességtől és penésztől. — Eszközöl talajvíz elleni elszigeteléseket vízhatlan asphalt lemez és asphaitirozással, készít uj épületekhez való kautschuk asphalt lemezeket mérték szerint. Vendéglősök, kávésok és magánintézettulajdonosok figyelmébe. Budapesten meg a viz is drága! Sikerült egy vizelde szagtalanító olajat feltalálnom, amelylyel bárki bármily nagyságú és forgalmú vizeldét potom áron fertőtleníthet és szagtalaníthat úgy, hogy a drága vízöblítésre egyáltalán szüksége nincs, ezen anyaghasználata vidékeken is méltánylandó, amennyiben távol tartja az arnyékszékek- nél és pöczegödröknél a patkányokat és undok férgeket, egy 25 kilogrammos kanna ára 18 korona kannástul. Ezen anyagból kevesebbet mint 5 kilogrammot nem szállít. Végül raktáron tart saját szabadalmát képező sertés tátovaló eszközöket és ezekhez való rréregmentes tintákat minden színben. MINDEN MAGYAR IPAR! NINDEN MAGYAR IPAR! így történt ez az idén is, amikor 764 bor- fogyasztóval egyezett ki. A törvény értelmében a kiegyezési jegyzőkönyvekéi a pénzügyigazgatóságnak kell jóváhagyni. A pénzügyigazgatóságnak még soha eszébe nem jutott, hogy e jegyzőkönyveket, amelyek lelkiismeretes és úgy a kincstár, mint a városi pénztár érdekeinek szigorú szem előtt tartásával irányított kiegyezési tárgyalások alapján jöttek létre, megbolygassa. Az idén azonban máskép történt. Minap átirt a pénzügyigazgatóság, hogy csak 37 fogyasztóval létrejött kiegyezést nem kifogásol, a többi 727 kiegyezési jegyzőkönyv ellen kifogást emel, mert ezek a kincstár és a város érdekeit sértik. A kifogásolt fogyasztók fizessék tételenként a borfogyasztási adót, vagy ha ki akarnak egyezni, fizessék meg azt a felemelt illetéket, amit az átirat jelez. Ez á felemelés pedig egyszerűen horribilis. Nemcsak 20 vagy 30 koronákkal emeli az átalányösszeget, hanem sokaknál hatszorosan,hétszeresen. A pénzügyigazgaíó.-ágnak ez a szokatlan és rideg eljárása persze azt fogja eredményezni, hogy a fogyasztók a felemelt egyezségi összegeket elfogadni nem fogják s belemennek a tételenkénti kezelésbe. Ez viszont a fogyasztási adóhivatalnak fog rendkívüli többletmunkát okozni, mig a fogyasztók lehetőleg szükebb térre fogják szorítani a fogyasztást s igy a pénzügyigazgatóság által remélt többletjövedelem egyáltalában nem fog befolyni. A pénzügyigazgatóság szigora tehát anyagi előnyt egyáltalán nem jelent a kincstárra vagy a városra nézve, de megnyomorítja az istá- polásra szoruló bortermelést és kereskedelmet. Határozottan merjük mondani, hogy az ilyen eljárás merőben ellenkezik a mai kormány intencziójával, különben nem foglalkoznék a boradó leszállításának gondolatával. Ellenkezik a társadalom szellemével és törekvésével is, mert ez éppen arra irányul, hogy a mérges pálinkától tiszta borral hódítsa el a népet. De az ilyen eljárás ellenkezik, sőt egyenesen útját állja a földmivelési kormány akaratának is; mert hiszen innen csak a napokban hallottuk elhangzani azt az örvendetes kijelentést, hogy mindenképpen támogatni fogja a bor értékesítésére alakítandó szövetkezetei. Ilyen szövetkezet a szőlő és bor jövedel- mezőbbségének második kardinális föltétele; de csak úgy felelhet meg céljának, ha a bor fogyasztását egyéb állami intézkedések, amilyen a nagyváradi is, nem gátolják. Mert hiába szövetkeznek gazdáink boraik értékesítésére, ha nem gondoskodnak arról, hogy legyen kiknél értékesíteniük. A boradó leszállításával biztosítani kell könnyű, homoki borainknak a hazai tömeges fogyasztást; nemes borainknak pedig a külföldön kell piaczot szerezni. Ha ennek a lehetőségét megadják az állami intézkedések, úgy a magyar bortermelés s a vendéglősipar nemsokára szebb jövőre ébred. Ifj. Szikszay Ferencz J Szomorú hir érkezett Párisból. A modern Babylon egyik telepén, Orsayban, meghalt Szikszay Ferencz festőművész. Halálhíre annyira megdöbbentő, hogy okáról mindenféle verziók keringenek. Bármi legyen az ok, mi a rideg tény előtt állunk elborultan; mert iparunk egyik legjobbját, Szikszay Ferenczet ejtette mély gyászba. Szikszay Ferencz, a magyar vendéglősök ideális alakja, fiát siratja a váratlanul elhunyt művészben. Nemcsak a szaktársi érzület indít minket a legbensőbb részvétre, hanem az érdek is. Hogy a művészt méltányolhassuk, megérthessük, ismernünk kell atyját. A mi veteránunk neve majd két emberöltő óta a legismertebb, legnépszerűbb név az országban. A mióta a nemzeti színház palotájában karjára vette a hir, azóta a vidéki intelligencia úgy volt vele, hogy Budapestre menni és Szikszaynál egy-két pohár sört nem inni, annyi, mint Rómában járni és a pápát nem látni. És a mikor elköltözött a nemzeti színházból, busultan rosszul érezte magát az ország. A mikor meg uj tanyát nyitott a vám- ház-köruton első vendéglőjének címere, a „Szőlő levél“-hez, mint a hógörgeteg, úgy tódult hozzá a publikum. És — ami különös — Szikszay mégsem lett milliomos. Nem lett azért, mert művész volt s ez még ma is: az Ízlés s az emberekkel való bánás művésze. Őt nem az érdekli, hogy mennyit nyer, hanem az, hogy miként adhat vendégeinek jónál jobbat. Itt leledzenek Szikszay milliói, no, meg a közönség becsülésében. Neki a munka gyönyör, s. az élet czéija embertársainak megelégedése. Ilyen apának lehetett-e más fia, mint amilyen a mi jó, kedves Ferink volt. Amit az apa kezdett a pincében és a konyhában, ő azt folytatta nagyobb dicsőséggel a vásznon. Mert az apja művész, a fia is az lett. Festő. A színek harmóniájának mestere. Örökölte apjának művész-leikét, s nyugodni nem tudó szorgalmát. Ez ölte meg. A határt nem ismerő munkásság bontotta meg idegeit, ez nyitotta meg Kora sírját akkor, amikor már az örök dicsőség, a halhatatlanság kapui nyiladoztak előtte. A tenger szerelmese volt, ennek a két színnel ezer szint játszó tükörnek, mely a végtelenség képét viseli magán, ha nyugszik ; a mindenhatóságét, amikor háborog. És az ő ecsetje híven adta vissza a tenger képét. Ezzel mindent megmondottunk az ő művészetének értékéről. Most az ecset kihullt kezéből s szomo- 1 ruan mormolnak az oczeánok hullámai. KÜLÖNFÉLÉK. Magyar nemesség. A király Szomjas Lajos dr. földmivelésügyi minisztérium miniszteri osztálytanácsosnak, valamint törvényes utódainak a közszolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet adományozta tarcali előnévvel. — A kitüntetéshez szívből gratulálunk, mert a földmivelési tárczának sok vonatkozása van a mi iparunkat érinti s dr. Szomjas Lajost a tapasztalás ama kevesek közé sorolja, a kik magas állásukban is előzékenységgel vannak a vendéglősök iránt. Kitüntetés. ÜLbrich Gyula gyárost, az 1884. évben alapított és legjobb hirnévnek örvendő Czuba-Durozier és Társa .budafoki cognacgyár tulajdonosát, Ő Felsége legmagasabb elhatározása folytán császári és királyi udvari szállítóvá nevezte ki. Honvedtisztek a Törley-gyárban. A budapesti első honvéd gyalogezred tisztikara május 29-én Nagysolymosi Koncz Henrik ezredes vezetésével és családtagjaikkal együtt a Törley-gyárat megtekintette. A vendégeket külön villamos kocsik hozták ki a telepre, ahol Pfender Emil és Szente Imre igazgatók és Törley Bálint fogadták I az előkelő, díszes társaságot. A gyár berendezésének megtekintése alkalmával a I hatalmas arányú pinezék, a nagy mennyiségű hordó- és palaczkbor-készlettel meg- ! lepték a társaságot. A gyár megtekintése után a látogatókat a kastély pálmakertjében vendégelték meg, ahol Koncz ezredes ! a látottak felett megelégedését fejezte ki ! és lelkeshangu pohárköszöntőben a csa- ! Iádra és a gyár vezetőségére emelte poharát. Különösen kidomborította tartalmas beszédében, hogy mily fontos szerepe van ; a tiszteknek is a magyar ipar pártolásának I kérdésében és örömmel adott kifejezést a Törley-házban szerzett tapasztalatok felett, j Törley Bálint, aki ilyen alkalmakkor a csa- ' ládot képviseli, lendületes szavakban köszönte meg a magyar ipar nevében a tiszteknek és az ezredesnek a magyar ipar j iránti meleg érdeklődést. Késő este volt, midőn a legjobb hangulatban levő tiszti- i kar elhagyta a gyárat. Kitüntetés. A kisvárdai gazdakör idei ! jubiláris kiállításán a Törley Józs.- és Tsa ; budafoki pezsgőgj-árcs ezég aranyérmet | és díszoklevelet nyert. E méltán kiérdemelt szép kitüntetés újabb gyarapodását jelenti az elismerő kitüntetések ama hosz- szu sorozatnak, melyeket ezen előkelő hazai iparvállalatunk fennállása óta a leg- | több bel- és külföldi kiállításokon elnyert. Vendéglö-átvetel. Budapesten, a Baross- utcza 109. szám alatt levő volt Gersten- brein-féle vendéglőt Mirk Mátyás kartársunk vette át. Kitűnő italokat és jó konyhát tart. Erzsébetfalván a Kossuth-téren nemrég újonnan berendezett és díszesen átalakított „Központi“ vendéglőt és kávéházat az ottani és a fővárosból kiránduló előkelő közönség tömegesen látogatja. Boraxa Béla vendéglős és kávés kartársunk egyénisége, szakképzettsége, előzékeny, meg-
