Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-06-05 / 11. szám

6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. junius 5. f\z élelmiszerházalók! Mindenféleképpen arra törekszenek az emberek, hogy minél könnyebb megélhe­tést biztosítsanak maguknak. Erre az utóbbi években különösen az élelmi czikkekkel j való házalást találták alkalmasnak s ezek a házalók gombamódra el is szaporodtak; mert ez igazán könnyű foglalkozás és cse­kély tőke és csekély koczkázat kell hozzá! Naponta egy-két órát dolgoznak s megke­resnek 3—4 frtot és ezzel a fennmaradó szabad idejükben urasan megélnek. En csak hozzávetőleg 500-ra becsülöm azok számát, kik ma Budapesten ebből élnek. Minden nagyobb hivatalt, akár állami, akár fővárosi, akár magán, minden bankot és minden nagyobb műhelyt és üzletet ok látnak el tízóraival és uzsonnával! Ha ezen csak úgy simán át akarnék siklani, azt mondhatnám, hogy ők szegény exisztencziák, s úgy keresik meg a kenye­rüket, ahogy tudják. De sajnos ezen én nem tudom magamat ily könnyen tultenni, mert én határozottan tudom, mert meggyőződtem, hogy ennek a házalásnak mi vendéglősök isszuk meg a levét, mert ezek a házalók munkerü- lők, akik egyenesen mi rajtunk élősköd- nek piócza módon; mert mi ezt közönyö­sen türjük, inig az utolsó falat kenyeret nem ránczágálják a szánkból. Gondoljunk csak vissza, nem is oly na­gyon régen mily jó jövedelme volt a ven­déglőknek a tízórai. Hol van ma jó tíz­órai üzlet? Itt-ott még néhány reggeliző vendéget találunk ugyan, de mi az ez- előtthöz képest! Délutáni uzsonázó meg már pláne nem is akad. Tudom, hogy én nem tilthatom el őket a házalástól, sőt az ipartársulat sem! De igenis tiltakozhatunk a főváros ta­nácsánál, a pénzügyigazgatóságnál és a főkapitányságnál; mert ezek a munkake­rülők engedély nélkül házalnak, sőt sokan még arra is merészkednek, hogy szeszes italokat is visznek magukkal árusítani. Ebből eléggé kitűnik, hogy az ő kalózko­dásukból nekünk igen jelentékeny kárunk van! Mi nyögünk a nagy közterhek alatt, mig ők minden köztehertől menten, lépten- nyomon megkárosítanak bennünket! Ellenük tehát jogunk is van, kell is vé­dekeznünk. Első sorban az ipartársulat buzgó vezetőségétől remélem a legmesz- szebbmenő intézkedést; másodsorban pe­dig minden egyes kolléga tekintse erkölcsi kötelességének a maga környékén ellen­őriztetni, hogy van-e az ott portyázó há­zalóknak engedélyük s nem visznek-e italt is magukkal. Ha az egyik vagy a másik esetet konstatálnák, könyörtelenül adassék át a hatóságnak (a legközelebbi rendőr­nek.) Én legközelebbi szomszédságomban már két ily egyént kiszolgáltattam, mind a kettőnél találtam italokat elárusitásra, pedig engedélyük még élelmi szerre sem volt. Ha velük szemben igy erélyesen és egy­öntetűen fogunk eljárni, nemcsak egy in­gatlan konkurrencziát hárítunk el magunk­tól, de egyúttal sok munkakerülőt ismét a tisztességes munkához terelünk. Verbóczi Lajos. KÜLÖNFÉLÉK. A Palugyay-czég Budapesten. Szakmánk egyik legnagyobb büszkesége a Palugyay- czég, amely világszerte ismeretes borkivi­teli üzlete révén. A kitűnő Palugyay-burok a fővárosban is egyre keresettebbek, ami arra indította a czéget, hogy Budapesten állandó képviselőről gondoskodjék. Ezzel a tiszttel Horváth Dánielt bízta meg, aki eddig a Littke-czég reprezentálója volt s oly nemes üzletfélnek bizonyult, hogy szaktársaink között a legnagyobb népsze­rűségnek örvend. Horváth barátunknak gratulálunk az uj álláshoz, a Palugyay /. és Fiai czégnek a méltó képviselőhöz. Hor­váth Dániel lakása: VI. gróf Zichy fenő- utcza 35 szám. Halálozás. Albecker József budai vendég­lős életének 64-ik évében elhunyt. — Béres László, a budai Linzberger nagy­vendéglő pinczemestere életének 31-ik évében elhunyt. Béke poraikra! A Miskeyek. Ez az Ősnemes família két szaktársat adott nekünk, akik kereszt­nevükül is egyet vallanak: mindkettő La­jos. Még ráadásul jó hírben, a közönség tiszteletében is egyenlők, úgy, hogy mikor róluk kell írnunk, nehéz reájuk megkülön­böztető jelzőt találnunk. Most arról van szó, hogy Miskey Lajostól, a nagy vadász­tól s a Rottenbiller-utcza és Damjanich- utcza sarkán levő vendéglő tulajdonosától piliscsabai vendégfogadóját átvette váczi- uti vendéglős rokona, szintén Miskey La­jos. Továbbra is kisérje áldás a Miskey Lajosok vállalkozását. Pallai Miksa „Deák“-ja. Nem szegény, kopott legátusról esik szó. hanem igen is fényes, elegáns valamiről. Ez a ragyogó valami Pallai Miksa „Deák Ferencz“ szállo­dája az Aggteleki-utcza 7. szám alatt, csaknem a Rákóczi-út sarkán. Ez a telje­sen modern kényelemmel és elegancziával berendezett szálloda csakhamar oly ked- veltté lett, hogy a vidéki intelligenczia s az országgyűlési intelligenczia találkozó- helye. Nagy része van ebben Pallai Miksa megnyerő modorának, kitűnő pinczéjének. A fővárosba utazó olvasóinknak jó lélek­kel ajánlhatjuk. Fényes esküvő. Nagy örömünnepe volt iparunk egyik díszének, Klivényi Ferencz- nek,, ;a múlt hó 23-án. Ugyanis «Jézus szent szive» templomában bájos és nagymüvelt- ségü leányát, Ilonát, ekkor vezette oltárhoz előkelő közönség jelenlétében Ledvinka Ferencz, a magyar mérnöki kar egyik je­lese. Az ifjú párhoz a menyasszony sógora, Gl,attfelder Gyula, a szt. Imre inter- nátus igazgatója, intézett eszmékben gaz­dag, nemes intelmeket tartalmazó1 beszédet. Násznagyok voltak: Glattfelder Jakab kocsigyáros és Grigoretz miniszteri szám- tanácsos. Nyoszolyók voltak: Glattfelder Olga, Illés IIda, Klivényi Etel és Er­zsiké. Vőfélyek: Wangel Gyula, Illés Feri, Rill I. és Speidel Géza. Egy halott emléke. Lelkes, nagy intelli­genciájú szaktárs volt Hajnal Aladár fő- pinczér, aki egész életében buzgó, önzet­len harczosa volt közügyeinknek. A fiatalon elhunyt főpinczér iránt szépen nyilatkozott meg a kartársi kegyelet és nagyrabecsülés. Maradandó síremléket állítottak neki, amely­nek május 15-én volt az ünnepélyes lelep­lezése a váczi temetőben. Budapesti tisz­telőit Kaszás Lajos képviselte, aki gyö­nyörü koszorút helyezett a sírra, majd éke­sen méltatta az elhunyt egyéniségének fe- ledhetlenül nemes tulajdonait, iparunk kö­rül szerzett érdemeit. Beszéde oly mély ér­zéstől volt áthatva, hogy minden szem köny- be lábadt. — Ebből az alkalomból Kaszás Lajos hálás köszönetét mond mindazoknak, akik kegyeletes adományaikkal lehetővé tet­ték Hajnal Aladár emlékének megörökí­tését. Felhívás a szaktársakhoz! Mutassuk meg, hogy hazafiak vagyunk! Itt az idő, hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az ország­nak boldogulását, azért szaktársak haza­fias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalomba- hozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. Pinczér szaktársak! Akiben egy csepp magyar vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek jaánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és bor viz kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a mohai Agnes-forrás I- ső rendű szabad szénsavas nátron ásvány­víz; ennek becsét és gyógyértékét nem tudta legyőzni a nagyhangzásu reklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még úgy sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI ÁGNES-FORRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatét nemcsak nem rontja, sőt inkább kellemesebbé teszi, egy próba bizonyí­tani fogja, hogy nem is hasonlítható ama II- odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk ha­zánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian. Uj nagyvendéglösök. Was chat a Vik­tor és Diósy Ágoston megvették a József- körut és József-utcza sarkán levő P u t n o k i- féle éttermet s azt fényesen restauráltatták. Az uj tulajdonosok szakavatott és ambiczió- zus kezelésében ez a gyönyörű helyen levő szép és kényelmes lokalitás nemsokára az (elegáns közönség kedvelt tanyája lesz. Vendéglő átvétel. Erlich Mihály, jó- hirü szaktársunk átvette a Wesselényi- utcza 6. szám alatt levő czipész-ipartársulati házban a Lakatos-féle vendéglőt. Törekvő munkásságához sikert kívánunk! Halálozás. Az iparunkban régen ér­demes szerepet játszó Mihalik-családot sú­lyos csapás érte. Özvegy M i h a 1 i k József- né, M i h a 1 i k Gyula veterán szaktársunk édes anyja, elhunyt. A megboldogult, nemes- lelkű matróna Sinkovics Jónás ősküi evangélikus pap leánya volt, példája az ön­feláldozó anyának. Béke hamvaira! A kőbányai pinczékröl. Talán a világon nincs még város, amely alatt olv kiterjedt «alvilág» volna, mint Kőbányán. Ennek nagy­szerű sör- és borpinczéi párjukat ritkítják s a hatóság a legéberebben ügyel gondo­zásukra. Ezek a pinczék Kőbányákból ke­letkeztek, mig újabban egyenest erre a czélra készülnek, s évről-évre szaporodnak. A Budapesti főpinczér ek óvadék letéti társasága mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva­dékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden lrányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents