Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-09-12 / Rendkívüli ünnepi szám
1907. szeptember 12. V e n (légiós ö k L a p j a Hogy a kávét, mint italt, ki készítette először, erre a tudósok felelni nem tudnak. Valószínűleg Arábiából került hozzánk, még pedig kecskék fedezték volna fel a kávébogyókat. Úgy beszélik a régi krónikák, hogy egy kolostor apátja megfigyelte a kecskéket, s látta, hogy rendkívül élénkek, midőn egyik bokor bogyóit lelegelik, elhatározta, hogy a bokor gyümölcsét jámbor és éber szerzetesek részére ajándékozza. A régi görögök és rómaiak a kávét még nem ismerték, jrnig ellenben az araboknál már 900. évben ismeretes volt. Midőn a kávé elterjedni kezdett, rögtön támadtak hívei és ellenségei, ez utóbbiak azt állították, hogy ártalmas, részegítő ital, sőt méreg. Volt két orvos, ki bebizonyította, hogy a kávé mértéktelen élvezete agyvelő- gyuladást okoz. 1511-ben Mekkában azonban a kávét maga az államhatalom vette pártfogásba, s a szultán törvénybe foglalta, hogy a kávé egészséges tápláló ital, s aki az ellenkezőt állítja — igy szólt a fermán — az legyen orvos, vagy tudós, az — szamár. De a harcz még ezzel nem ért véget! Ellenkezőleg! Később Európában újra ellene törtek. Arábiából a kávé a XVI. században került hozzánk Európába, a XVII. században pedig Magyar-, Olasz-, Holland- és Fran- cziaországba; ez utóbbi helyen nagyon divatossá vált, ámbár ott is akadtak rossz nyelvek, melyek ráfogták a kávéra, hogy «rossz, émelygős illatú, olyan, mint a korom és az embereket megöli.» Ennek daczára az első kávéházak Francziaországban nyíltak meg ■— jóllehet a XVI. században Konstantinápolyban már voltak kávéházak, Marseille-ben és Párisban 1671. körül; Angliában a XVII. században Cromwell Olivér az összes kávéházakat bezáratta, s a kávéivást szigorúan betiltotta. Nagy Frigyes is ellensége volt a kávénak, legalább erre vall 1781-ben egy kiadott rendelete, melyben a kávébehozatalt megtiltotta. De a kávé térfoglalását eme tiltó rendeletek meg nem akadályozták, mert a XVII. század végén úgy hazánkban, mint Németországban egyre-másra nyíltak a kávéházak, mig Berlinben 1721-ben engedélyezték csak az első kávéházat. A XVIII. században még nagyobb tért hódított a kávé, s ma már p. o. Budapesten majd minden nagyobb utczában van néhány kávéház. Azonban pro és kontra még mindig beszélnek a kávéról, nem egy czikk és könyv jelent meg a kávé hasznáról és ártalmasságáról. De múltak az idők, s változnak az emberek! Ma a kávé külön iparággá vált, s Európába több millió métermázsát hoznak be évente. Konkurrense is akadt «surroga- tum» alakjában, melyet pótkávénak neveznek, de ez nem veszélyes konkurrens, mivel a kávét el nem rontja, s egymagában «élvezve» pedig — «élvezhetetlen». Ma mindenki kávét iszik, legyen az fejedelem vagy koldus, szegény vagy gazdag, ott párolog az asztalon a palotában és a kuny- «* hóban egyaránt, iszszák bel- és külföldön, keleten és nyugaton, ha nem is mokkát, de hozzá hasonlót. Vigaszul szolgál a magányos és búslakodó embernek, munkánkat segíti, akár éjjel, akár nappal iszszuk, fel- iiditi szomjas torkunkat, s megoldja az úgynevezett «kávénénikék» amúgy is szapora mozgású nyelvét, s (nő ebéd után egy csésze fekete kávé elégedett mosolyt varázsol ar- czunkra, s igy bátran mondhatjuk, hogy a kávé második életszükségletünkké vált. Kedvelt házi ital a tea. Ez chinai eredetű. Ugyanis Chinában és Japánban a teabokrok vadul nőnek uton-utfélen, s ott az aromatikus teafőzetet mindenki élvezettel szűr- csöli már a legrégibb idők óta, s mégis világkörüli körútját csak a XVII. században kezdte meg. A hollandusok, oroszok és angolok hozták be Chinából, még pedig úgy, hogy szőrméket és egyéb tárgyakat cseréltek be érte. A tea a «menyei birodaloméban ma is nagyon kedvelt ital, s eredeti neve «Tschia» vagy «Tscha» volt, s már az őskorban nemzeti itallá vált. Évente Chinában és Japánban 400 millió font teát fogyasztanak el, mig az összes európai államok összevéve csak a felét fogyasztják. Chinában ma már megszűnt a teamonopólium, s ültetheti, árusíthatja mindenki. Újabban Indiában és Brazíliában is termesztik; a legnagyobb konkurrencziát e téren a bengálok fejtettek ki, s 1839-ben már megalakult egy részvénytársaság, s e társaság ma is virágzik, s értékpapírjai a kalkuttai börzén szilárdul állanak. Angliába a teát a XVII. század közepén hozták be, s eleintén csak kávéházakban itták és csak később vált valóságos és nélkülözhetetlen házi itallá. Francziaországban ellenben még mindig ismeretlen volt, s midőn az angol királyné testvérének rranczia- országba küldött ajándékba néhány font teát a franczia udvarnál nagy zavarban voltak, mert nem tudták, hogy e «delicatesse»-t minő uton-módon készítsék el, s sokan <sa- látá»-nak tartották, s paint ilyent készítették el, persze élvezhetetlen volt, mig végre ők is rájöttek később a teafőzés titkára. A tea azonban nem keltett oly nagy háborúságot és nem provokált annyi ellenséget, mint a kávé. Ellenkezjőleg! Az orvosok és természettudósok, kiket a teakereskedők a reklám kedvéért bőven elláttak teával, még megütötték e nagy dobot az uj ital mellett, s orvosság gyanánt is ajánlották. A tea kis mértékben tényleg jó hatással van a szervezetre, élénkíti az agyat, a szívműködést gyorsítja, s inspirácziókat szerez, s igy nem csoda, hogy Európában csakhamar lelkes hívőkre talált. A legtöbb teát fogyasztották az angolok, oroszok; a «szamócánkban fő az ízletes ital, s élénken ülik körül az asztalt, vígan csevegnek, tereferélnek. A tea, ez a jó házibarát, mégis háborúra adott okot 1773-ban. Ekkor tört ki az északamerikai szabadságharcz, melyet az amerikai angolok az európai angolok ellen oly sikerrel végigharczoltak. A háborúra, mely később kitört volna talán úgy is, — az adott okot, hogy az amerikaiak a tea behozatalára kirótt 4 pence vámot fontjáért megfizetni nem akarták, sőt dühökben annyira mentek, hogy indiánusoknak ö'töz- | tek fel, s a kikötőben horgonyzó hajókat j megrohanták és a teaszállitmányt a tengerbe , dobták. — Ez tápot nyújtott a háború ki- I törésére. De mindazonáltal tea ma csak békés | otthonokban lelhető fel, s legalább egyelőre nem tarthatunk attól, hogy háborút í szítson valahol a föld kerekségén. Igyuk te- | hát a teát, de szintén csak mértékkel, mert ! mértéktelen élvezete nemcsak ártalmas, de i határozottan konstatálható, hogy nem egy | nagy «tea ivó» deliriumba esett tőle. Mivel a szomjúság és ivás egy idős az emberiséggel, nem volna érdektelen még feljegyeznünk, hogy hány kortyot nyeltek el a földön élő emberek a világ teremtése óta. De miután ezt teljesen lehetetlen kiszámítani, csak egyet jegyezhetünk fel, hogy melyik korty volt a világ\m a legdrágább? Még pedig egy korty — viX? A Sahara sivatagon egykor egy kereskedő a teve hajcsárjának 10 ezer aranyat fizetett : egy korty vízért, hogy el ne pusztuljon a szomjúságtól. Belehalt mégis — éppúgy, mint az az ember, ki bravúrból túlságosan sok vizet ivott, —- s a sivatagban egy sirkő jelzi annak az embernek a maradványát, ki a világon legtöbbet fizetett egy kortyért! Törley József emlékezete. Alig egy hónapja, hogy Törley József örökre lehunyta szemeit, fájó emléket hagyván maga után nemcsak szerettei barátai, tisztelői körében, hanem a társadalom majd minden rétegében. A meg- boldugult oly váratlanul költözött el az élők sorából, hogy nem volt módjában amaz emberbaráti nemes czél megvaiósi- tása, amelyet többször hangoztatott, hogy vagyonából 200.000 koronát jótékony czélra adjon. Áldott lelkületű özvegye megboldogult férje emlékét szivében zárva óhajtasa lett, hogy az elköltözött számára oly emléket létesítsen, amely megfeleljen az ő nemes gondolkozásának s mely halála után is összekapcsolja azokkal, akikkel életében együtt munkálkodott a haza és a magyar ipar felvirágoztatásán. Az alapítványból 50.000 koronát kapott a Törley pezsgőborgyár személyzetének nyugdíjalapja, amely czélra az elhalálozott pár évvel egy Ízben már 200.000 koronát adományozott. Az ezutár. fenmaradó ösz- szegből kisebb, nagyobb összeg jutott Budapest, Szabadka, Csantavér és Budafok szegényeinek, valamint jóformán az összes emberbaráti és kulturális egyesületeknek, köztük a Gyermekbarát Egyesület, Ingyenkenyér Egyesület, Ingyentej Egyesülőt, a Hajléktalanok Menedékhelye Egyesület, az Országos Gyermekvédő Liga, a Budapesti Szünidei Gyermektelep, az Országos Gyermekvédő Egyesület, a Nyomorék Gyermekek Otthona, a Budapesti Szanatórium Egyesület, a Stefánia Gyermek- kórház, a Belvárosi Napközi Otthon, a VIII. kerületi Közjótékonysági Egyesület, a Gyógyult Elmebetegek Segélyző Egyesülete, a Magyar Gazdaszonyok Országos Egyesülete, a Ferencz József kereskedelmi kórház, a Mentő Egyesület, a Menza Akadémia, a Nemzeti Szinház nyugdíjalapja, a Magyarországi Artista Egyesület, a Magyarországi gépészek és kazánfűtők munkaközvetítő, betegsegélyző és temetkezési egyesülete, a Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete, a Magántisztviselők Országos Nyugdíjintézete, a Kereskedő-ifjak Társulata, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyeszlete, a Magy. kir. államrendőrség tisztikarának nyugdijpótló és segélyző egyesülete, a Magyar Szakírók Országos Egyesülete, a Fővárosi Hírlapkiadó Tisztviselők Egyesülete, az Otthon, Írók és hírlapírók köre, a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézete, a Budapesti Újságírók Egyesületének segítő alapja. Nem feledkezett meg a nemes lelkű özvegy a szaktársulatokról sem. „A Budapesti szakirányú tcinoncziskola 2000, a budapesti kávésipartestület 1000, a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcs- márosok ipartársulata“ „Vendéglős men- helye 1000, a Budapesti pinezérek szak- és munkaközvetítő egyesülete11 1000, a „Szállodások, vendéglősök, korcsmárosos, kávésok és kávéssegédek országos nyugdíjintézete 1000, végül a budapesti pinczéregyesiilet 1000 koronát kapott, amely összegeket külön alapítólevél kíséretében küldött meg özvegy Törleyné az egyesületek elnökségének. Az alapítólevelek a következők :
