Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-09-12 / Rendkívüli ünnepi szám
Budapest, 1907. szept. 12 ^lll-ik évfolyam, Rendkívüli ünnepi szám. 7 ff mm („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZEREK ES KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDÉKÉIT FELKAROLÓ SZAKKOZLÖNY. ,Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- !ejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet-4, a „Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata, íz „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendégősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a ,Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az írszágos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék-letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendégősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak, a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek SWT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én es 20-an. Előfizetési ár: Egész évre , . . 1*2 kor. Félévre ....<> kor. Háromnegyedévre 9 „ ! Negyedévre . . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület. Akaczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. r 4 r Oda Pécs városához. Az 1907. évi szeptember 12-én egybegyült vendéglős-kongresszus alkalmából. !> *11 K ét ezredév óta vési érczlapjára Klió istenasszony, történelmi léted, Te, nemes Pécs város, kinek falai közt Annyiféle nép élt át regés időket! Olvasgatom hosszan a históriádat, Amint elém tárja történet múzsája : S a letűnt időket, porladó csontokat Ábrándozó lelkem újra élni látja! Világverő büszke római légió Uralt, amikor még „Sapiana“ voltál ; Nevezetes város Pannónia földén, Amelyet meghódít a hatalmas ezézár, Pogány oltárt állít, hódolni parancsol A kőből faragott pogány isteneknek . . . Majd jő egy vitéz nép . . . Messze Ázsiából . . S helyükre állítja a szentelt keresztet! Püspökséget rendel István király Pécsnek, Nagynevű püspökök jőnek sorra-rendre, Templomot emelnek. Hirdetik az Igét, Buzdítva népüket hit s honszeretetre. Maurus, ki szent lön ; a tudós Kalamus, Ki a hun Attila életét megírta; Bertalan, Verancsics, Telegdy, Széchenyi . . . Bölcs s jeles honfiak voltak sorról-sorra. Óh! Az a szent kereszt! S a nemzeti zászló! Melyet büszkén lengetsz egy évezred óta! Mennyi szenvedésnek, százados viharnak, Rettentő harezoknak lett az okozója. Ott falaid alatt, mennyi vér hullott el Török szablya alatt, a hon védelmére. S a mohácsi vésztől másfél századon át Pusztított a török, kényére, kedvére. Klió is könnyezett tán, mikor megírta, Hogy mennyit szenvedtek a török járomban ! . .. Vitézid megölve, fiaid rablánczon, Sok szép magyar leány a török háremben. Falaidon félhold és lófarkas zászló, A püspökök helyén tarfejü imámok. A templomok tornyán ,,Állah“-ot üvöltnek . . . Kidobva a kereszt! . . . Vége a hazának ! . . . Másfél századon át tartott a nemzetnek A török félholddal e rettentő harcza, Amig végre ismét a nemzeti zászló És Krisztus keresztje jutott diadalra. Azóta, — e jelben élsz ismét Pécs város ! Épültél, haladtál, fejlődtél mindegyre, Hintéd a kultúrát nemes Baranyában ! S im ! . . Ma vagy a Dunántúl egyik büszkesége ! Szép nagy város lettél ! Fényes gazdag város ! A palotáidnak se szeri, se száma ! Ős falaid közt most vig, gondtalan nép él. Minden ház a jólét, boldogság tanyája . . . A közel környéken lemosolyg a napfény A szöllődombokon sárguló gerezdre, Virágzó földjeid, amerre csak szem lát, Hirdetik jólétét Pécsnek, szanaszerte. Klió ! Most jegyezd föl Pécs történetébe : lm az idén Pécsett kiállítás nyilt meg, Szép Magyarországnak minden tájékáról E kiállításra idesereglettek. Mosolygó, vígarczú, jókedvű magyarok, Örvendező szívvel nyüzsögő vendégek, Akik ide Pécsre, Dunántúl szivébe Pécsnek diadalát megülni jövének. A sok vendég között van egy nagy testület, Amely kongresszusra sereglett itt egybe, Szerte a hazából, mindenfele tájról Örvendező szívvel jöttek sorra-rendre. MAGYAR VENDÉGLŐSÖK!... S ti, derék pécsiek Igaz szeretettel fogadjátok őket, Mert szintén nemes czél az, amiért jöttek : Lerakni alapját egy szebb jövendőnek. Uránia könyvnyomda, oiiöapest, Rottenbller-incra ö.
