Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-08-05 / 15. szám
XXIII-ik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1907. augusztus 5. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. érsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapest: kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipártársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-3gylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és’az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek K? HIVATALOS KÖZLÖNYE. “S? Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-en és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. II Félévre .... 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ |! Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: j IHÁSZ GYÖRGY, i i Szerkesztőség es kiadóhivatal: VII., kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám Kéziratok és előfizetések ide mtézendők. I Törley József halála. Az év legszebb, legragyogóbb hónapját: virágfakasztó, gyümölcstermő, áldástosztó júliust Írjuk. Isten áldott napja, fenséges fényével, vidám lüktető életet hint szerte bérczekre, rónákra, szép Magyarországon . . . Boldogságtól reszkető szívvel gyújt dalra a csalitok pacsirtája. Dicséretet zeng róla minden, ami él ... ! És nekünk perbe kellene szállni az Úrral . . . Mert jön, jön . . . hoz a táviró, messze világból, napsugaras enyhe, hullámos tenger partjáról, egy rettenetes szomorú, leverő hirt, amelyre meg- dobbanik a szív. Hiába kelt virágos Osztendére a legszebb nyári virradat. . . Csantavéri Törley József, a magyar ipar és kereskedelem daliája ravatalon fekszik ... Te megsujtott szivü bánatos özvegy, kinek szivünkbe nyilallik a te zokogásod, miért sújtott meg ennyire az Isten? . . . Élete delén volt, legszebb korában, jó férj, nemes rokon, kiváló polgár, hű hazafi, vallásos lélek, a legtisztább erények világították be egész életét. Miért kellett hát ily korán meghalnia? Oh, lesújtottál vele Uram mindnyájunkat! Egy nagy ipari társadalomra hoztál gyászt, mikor a legszebb, legvidámabb nyár derekán kidöntötted egyik legkiválóbb oszlopát. De mi nem szádunk perbe veled, Uram! Mert jól tudjuk, hogy emberi bölcselemmel a Te ítéleteid igazságait megérteni nem lehet. Hozzád fölemelkedni, mi gyarló emberek, nem tudunk és csak egy van számunkra, megnyugodni a Te akaratodban. Te akartad, Uram! Alázattal fejet hajtunk, megnyugszunk Isteni akaratodban és igyekszünk ebben találni vigaszt. A fájdalom, a bánat, a gyász, az ember joga. Törley József méltó rá, hogy egy pillanatra elnémuljon a vidám júliusi pacsirtadal a szép magyar rónaságon, gyász üljön a bérczekre és elhaljon a mosoly milliónyi magyar iparos ajkain, mert a legnemesebb, legkiválóbb polgárok egyikét hántolta el. Három hónap előtt ugyanez a toll, mely itt serczeg a poros szerkesztőségi Íróasztal rendetlen papirhalmazai között, ugyanezen az oldalon, örömteljes lelkesedéssel adta a szedő keze alá az üdvözletét: „ Törley József pezsgőgyáros huszonötéves jubileumát üli. “ így kezdtük! • •••«•••••••••• • . * „Nem volt huszonöt éve állpmférfiu és politikus, aki jobban rászolgálna az ünneplésre, mint az ipari fejlődés apostolainak e nemeskeblii tagja: Törley Józsefé így végeztük! Három hónap előtt ragyogó örömmel, dobogó szívvel fontunk babért lapunk vezérhelyén a neines- keblü derék magyar férfiú fertályszázados jubileumára. Három hónap után lesújtott szívvel, bánatos lélekkel kellett elküldenünk az igaz őszinte fájdalom babérkoszorúját ravatalára. Három hónap előtt örömmel irtuk: „Törley József jubileumot ül!“ Három hónap után mély fájdalommal kell írnunk: „ Törley József ravatalon fekszik /“ Ki hitte volna ? . . . De nem tűnődünk fölötte . . . Gyarló emberek vagyunk! Alázattal fejet hajtunk előtted véghetlen irgalmu Isten! E lap szerkesztőjének mondta egyszer, hogy lapunkat hivatalos lapjának tekinti. Benső és közvetlen tehát a gyász, mely bennünket halálával ért, De megérdemli, hogy sírja fölött könnyezve álljon meg minden magyar ember . . . Fáklya volt! Oszlop volt! Elaludt! Kidőlt! Sirassuk meg! A hantot, mely takarja, borítsuk tele a hálás kegyelet virágaival. A sírkő, mely fölötte fog emelkedni, nemes példát hirdet: mint kell törekvő, munkás, derék, szorgalmas, hazaszerető, hü és jó magyar állam- I polgárnak lenni. Nyugodjék békével!
