Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-07-05 / 13. szám
Benoid-gáz a legjobb világítás mok, állomások, kaszárnyák, templomok, iskolák, községek és kisvárosok részére. — Költségvetés ingyen min- Magyar Benoid-gáz r.-társ. Arad. den kötelezettség nélkül. Iroda és raktár: Budapest, VI. kerület, Andrássy-ut 17. szám. 3 Nem acetyien ! Nem acetylen ! 50 normálgyertyáfényü láng óránként 1’6 fii.-be kerül! Legegyszerűbb kezelés! Robbanás veszélye kizárva ! Bel- es külföldi elismerő nyilatkozatok es szabadalmak. Számos kitüntetés. — Érdeklődőknek bő felvilágosítást adunk. Telefonszám 28-60. „Pénzt vagy életet!“ — Revolver a vendéglősök mellének. — Ezt a vérfagyasztó jelszót már jó régen a romantikus bakonyi betyárvilág fénykorában hallottuk utoljára és azt hittük letűnt örökre. Most azonban felujuit, még pedig itt a ! szép székesfővárosban, persze változott formában, Ízléses kivitelű finom üzleti levélpapír alakjában, amit a Kristály vizvái- 1 a 1 a t küldöz szét a vendéglősöknek. Az üzelem, melyről itt szó esik, mértéktelenül fölháborito. A Szent-Lukácsfürdő kutvállalat ócska, értéktelen, műúton szénsavval telitett vizével nyakon akarta öntözni az egész országot. Mint spekulativ vállalat, arról ábrándozott, hogy manna helyett mind a tizenhét millió magyar ember Kristály-vízzel táplálkozzék, az csináljon esőt, az öntözze a földet és az boritsa be az egész világot. Aki nem a Kristályvízről beszél, az szentségtörő legyen. A király trónbeszédben ajánlja és a római pápa hétszeres egyházi áldással áldja meg. Még a szent miséken is Kristály-viz _t öntsenek a kehelybe bor helyett. Ez nem is vétek. Minden vállalkozónak ez az ideálja. A Kristály-viz vállalat azonban ennek a czélnak az elérésére olyan abszurd, meg- engedhetlen módhoz folyamodott, hogy az ugyancsak nem illik a «Szent Lukács» névhez és valószínűleg maga a derék evangélista is tiltakozni fog, hogy ilyesmi az ő neve alatt yégbemenjen. A vállalat ugyanis megcsinált egy furfangos szerződést. Ebben a szerződésben a vállalat kötelezi a vendéglőst, hogy semmi néven nevezendő más vizet, forrás, ásvány, gyógyvizet, szikvizet — szóval a tiszta ivóvizén kívül semmit — tartani, árusítani nem szabad és ha e szerződést megszegi, minden egyes megszegés után ötven korona pénzbírságot tartozik a vállalatnak fizetni. Persze nincs olyan bolond vendéglős Magyarországon, aki egy ilyen szerződést tudva aláírna. Azt be kéne csukni a szanatóriumba. Mert hogy a vendégeket csupán Kristálylyal traktálja és zavarja el a pokol fenekére, azt az őrültséget már vendéglős csak nem teszi, mert ő vendégeket akar és nem a Kristály-vállalat zsebeit tömni mindenáron, a saját kárára is. De majd bolond lesz a vendég is olyan vendéglőbe járni, ahol az ő rendes mohaiját, giesshübliét, pa- rádiját nem ihatja, hanem a torkába gyömöszölik a mű-kristályt. Tudta a vállalat, hogy ezt szép szerével egy vendéglős se Írja alá. Tehát fur- fanghoz fordult. És milyenhez? Itt fekszik előttünk a Kristály-vállalat egy szerződése, szép gépírásos papíron, amelyet Potzmann Mátyás vendéglőssel Íratott alá. Potzmann Mátyás azt állítja, hogy ő nem tudta mit ir alá. Odajött hozzá egy ügynök, tele beszélte a 1 fejét, elébe tett egy czédulát és ő aláírta. Arról fogalma sem volt, hogy ebben a czé- dulában olyan revolver van, amit most neki szögeznek. Tehát igy sikerült a Kristály-vállalatnak aláíratni ezt az abszurd kötelezettséget. Most mit csinál a Kristály? Figyeli Potzmann Mátyást. Mikor Potzmann Mátyásnál fölbontanak egy árva pa- rádit vagy kinyomnak egy «Artézia»-fröcs- csöt, másnap jön egy szigorú levél, hogy: ide az ötven koronával! Kaczagtató volna, ha nem volna olyan végtelenül föl- háboritó manipuláczió. Szintén előttünk fekszik egy ilyen levél, amelyet díszes (mindig díszes) papiron, (telik az ötven koronákból!) a jámbor Pag a Ferencz vendéglőshöz intéz a vállalat. Ezt írja a «Szent Lukács»: «Megállapítottuk tanukkal (pfuj!), hogy vendéglőiében ön más szénsavval telitett vizet is tart, stb ___ Ön ennélfogva kö teles nekünk 50 korona bírságot fizetni és az eddig nyújtott kedvezmény értékét 30 drb fürdőjegyért 30 koronát visszafizetni!» (Ez a kedvezmény a Kristály árusításáért. A ravasz Kristály úgy spekulál, hogyha ilven jámbor Pagákra akad, hát azok a vizét is ingyért árulták, az értéktelen fürdőjegyekért is harmincz koronát fizetnek le és igy kelete van a fürdőnek is, amit pénzért senki sem keres föl, sőt minden vendéglőstől 80 korona a tiszta haszon.) «Egyúttal figyelmeztetjük, hogy minden ilyen újabb esetben 50 korona bírságot lesz köteles fizetni.» De ez még nem elég. Nemcsak a vállalatnak, az ügyvédnek is élni kell! Per, amiből jó zsíros jövedelem kínálkozik. Az irgalmas lelkű «Szent Lukács» az ügyvédről is gondoskodik. Itt fekszik előttünk egy harmadik levél, amelyet Baumann Amsei vendéglősnek ir szigorúan P o 1 ó n y i Dezső, a hires Géza fia, amelyben fölszólítja, hogy fizesse ki az 50 korona kötbért, 90 korona kedvezményt, — különben — ugyan mit gondolnak ? Szegény Baumann Amsei azt se tudta, miről van szó, mikor megkapta ezt a levelet Ugyanezt panaszolta Markhardt András vendéglős is, akitől 80 koronát követelt. Hát ime bemutattuk szépen, sorban, levelekben, hogy minő spekulácziót üz a «Szent Lukács.» Nem is latolgatjuk azt, milyen elbírálás alá tartozik az, hogy egy vállalat furfangos szerződésekkel, bírságokkal igyekszik magának teljes egyeduralmat biztosítani és számos, derék, hazafias hasonló vállalatot egyszerűen megölni, koldussá tenni. Azt kívánni egy vállalatnak, hogy egyedül ő érvényesülhessen az országban, ar- czátlanság. Nem latolgatjuk, hogy mennyiben különbözik a vagyonszerzésnek ez a módja a régi bakonyi világban dívott módnál. Nem magyarázgatjuk, hogy ez ellenkezik j a szabad versenynyel és föllázad a szabad I ipari boldogulás áldásos intézménye ellen. A középkorban a zsarnok ezézárok sem ütötték le minden ember fejét, hogy egyedül az ő telhetetlen gyomruknak jusson minden, még amit meg sem bírtak emészteni. Végre ez az egész ország nem azért van, hogy legyen aki a Szent-Lukács-fürdő vállalat ócska vizét igya. Végre talán szabad másnak is élni, mint nekik ? Mi egyenest a királyi ügyészt kérdezzük, hogy szabad-e — nem ilyen szerződéseket csinálni, mert ez ártatlan őrültség — hanem annak ilyen módon szerezni érvényt? Van-e biró, aki e szerződés alapján egy Vendéglőst elmarasztal? Van-e törvény, mely ehhez alapot nyújt? Ha van, meg kell reformálni. Ellenben, ha nincs olyan törvény, amely az ily manipulácziókat szigorúan tiltja, hozni kell törvényt rá, mert ilyen privilégiuma senkinek sem volt, még a legsötétebb középkorban sem. Igazán szégyeljük magunkat, hogy ez a manipuláczió, itt az ország fővárosában folyhat szabadon. Hajsza Prindi ellen. Prindl Nándornak, a fővárosi vendéglősvilág egyik legrégibb, legnépszerűbb és legköztiszteltebb tagjának ugyancsak íölhá- boritó, alattomos módon akarták kezébe nyomni sok évtizedes becsületes munkássága jutalmául a koldusbotot. Prindlnek háztulajdonosával az oktogontéri vendéglőhelyiségére kötött szerződése ez évben lejáróban volt. Ezt megszagolta egy intézet és valósággal szervezkedtek ellene, hogy az üzletből kiszorítsák. A hátamögött vagyont ajánlottak föl, hogy kezelésbe veszik a vendéglőt. Prindl Nándor ezzel egyszerre tönkre jutott ember lett volna, mert mig igy el tudná adni vendéglőjét megérdemelt árért, úgy egy garas nélkül lett volna kénytelen helyét másnak adni, ő, aki abból a helyiségből keresett vendéglőt teremtett s ott évtizedekig megfeszített munkásságot fejtett ki. Hogy mily nemtelen aknamunka volt ez, az abból is látszik, hogy Stadler Károly, mikor meghallotta, fölháborodva értesítette a pénzintézetet, hogy ez esetben igazgatósági állásáról lemond és részvényeit kidobja a piaczra. A pénzintézet megijedt a botlánytól, és elállóit az aknamunkától. Stadler nemeskeblüségének köszönhette Prindl Nándor, hogy ügye ily szerencsés fordulatot vett. Mi is nagyon örülünk, hogy a kedves, derék, népszerű vendéglős megmarad a régi helyén a mi számunkra ,s nem lelketlen üzérek vetnek ott tanyát, hanem egy jeles szakember vezeti továbbra is a népszerű vendéglőt. Ez alkalomból nem mulaszthatjuk el mélyen kárhoztatni azt a legújabban láb- rskapott beteges rendszert, hogy pénzintézetek vállalkoznak kávéházak, vendéglők nyitására és átvételére. Ezzel kiveszik sok érdemes munkás vendéglős szájából a kenyeret, amit tűrni nem szabad. Szállodások figyelmébe! Ajánicrn dúsan felszerelt raktáromat vas- és rézbuforban olcsó árban és kedvező fizetési feltétellel. Gyár: IX., Liliom-ntcza (saját házban.) PRUCK J. HENRIK vas- és rézbutor-gyára = BUDAPEST = Minta raktár és iroda: VI, Anűrássy-u. 32. sz. |
