Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-05-20 / 10. szám
1907. május 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Aki igazán jó és Ízletes szalámit akar venni, az kérjen Herz szalámit! Ezen legjobb hírnévnek örvendő magyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrendű húsból készül. Csak az a valódi Herz-féle szalámi, melynek rudja ólompecséttel van ellátva, melyen a gyár védjegye. látható, amire úgy a rudakban, mint mint a ~ »mi * felvágott -Gúla állapotban való bevásárlásnál ügyeljünk. Kapható Upi«7 A l*mm Hl ifiíl majdnem minden jobb csemege-, fűszer- és hentesüzletben. ^ llllll I IClIj p IX. K^r., Soroksári-ut 16. sz. magyar- és olasz szalámi-gyár. anyag évről-évre szaporodik. Azonban az órák száma állandóan marad évről-évre. Hogyan győzze már most a felhalmozott anyagot tanár és tanuló? Majdnem bizonyosra lehet állítani, hogy a fogyatkozás ilyen körülmények között elkerülhetetlen. H i mindezeket a körülményeket az iskola lelkes hívei fontolóra veszik, nem hiszem, hogy bírálatunk jövőben elitélő lesz a tanári karra. Végre kérnünk kell a vendéglős urakat, hogy hassanak oda, minél pontosabban járassák az iskolába, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy tanon- czaink túlnyomó számban nagyon is gyakran hiányoznak az iskolából. „Halál a korcsmákra!" Egész bátran ezt a czimet lehetne adni annak az idétlen botor javaslatnak, amely a képviselőház kupolacsarnokában hangzott el nem régiben. Hogy is történt kérem? A képviselőházban a munkásügyi bizottság ülést tartott tudós Giesswein Sándor elnöklete alatt. Giesswein Sándor sokoldalú ember. Valóságos győri kanonok, czimzetes apát, népképviselő és mint a keresztény szo- czializmus zászlóvivője, bemondott népbarát is. A munkásügyi bizottság a Darányi-féle cselédtörvényjavaslatot tárgyalta, a mit a vehemens ellenzéki lapok rövidebben és népiesebben csak rabszolgatörvénynek neveznek. Igen természetes tehát, hogy a tanácskozó képviselő urak unalmukban felvetették azt a kérdést is, hogy miként segítsünk a népen? A földes urakat ugyanis Darányi megvédelmezi alaposan. Tehát a nép védelmére is ki kell találni valamit. Igen, de mit? — töri rajta koponyáját tudós Giesswein Sándor. Az adót nem lehet eltörölni, mert abba bele szól a pénzügyminiszter, a holt birtokok parczellázásába beleszólnak a latifun- diumosok és a főpásztorok, az önálló vámterületbe, a katonai szolgálat leszállításába a király, az anyagi jólét előmozdításába ezerféle más állami, politikai és egyéni érdek. Végre kisegíti tudós Giesswein Sándort kínos töprengéséből egy derék népképviselő. — Heuréka! Meg van! Meg kell szüntetni a vendéglőket. Be kell őket csukni, hogy a „paraszt ne vedelhessen“. Rájuk kell zúdítani a vasárnapi munkaszünetet. Ez a bölcs koponya Fried Lajosé volt. Formálisan javasolta, hivassák fel a pénzügyminiszter, hogy az összes vendéglőkre rendelje el a vasárnapi szünetet. A paraszt egész héten dolgozik. Munkától verejtékezik hajnaltól napestig. így aztán ha verejtékes munkája után vasárnap szórakozni akar menni a korcsmába, az ajtó be lesz előtte csukva. Megmarad a pénze. El teheti azt a pár garast, amit úgy vig táncz, beszélgetés mellett elkölt a saját szórakozására. Elteheti csizmára, amivel a földesur szántását tapossa. Az üdvös rendelettel egyszerre kinn lesz a „paraszt“ a vízből! Egy hatalmas virágzó iparág pedig egy csapással agyonütve. Gondoljuk csak el, mi tartja fenn a vendéglőket ? A vasárnap! Hétköznap nem igen ér rá a dolgos nép vendéglőbe járni. Hétfőtől szombatig jóformán üres a vendéglő. A fővárosban is, a vidéki városokban is, de még a falvakban is egész héten alig lézeng egy két törzsvendég. A vendéglős a vasárnapra számit. A vasárnap hoz egy kis élénkebb forgalmat és arra számit, hogy a vasárnapok fogják némileg behozni néki azt a rengeteg adót, bért és kötelezettségeket, amelyekkel meg van rakva. Mert hisz a vendéglősiparra évről-évre csak nagyobb terhek nehezedtek. Soha semmiféle előnyben nem részesült. Helyzete egyre súlyosabb lett. Meg azt sem pendítették meg komolyan egyszer sem, hogy a boritaladó eltörlésével vagy csak leszállításával könnyítsenek helyzetén. E helyett agyon akarják sújtani. A vasárnapi munkaszünettel a vendéglők tönkre vannak téve egy csapással, egyszerre. Kérdjük: mit fognak tenni a „zöld“-üzle- tek, amelyek mind a vasárnapra vannak alapítva ? Mit fognak tenni a külvárosi vendéglők, amelyek mind csak vasárnapi közönségükre számíthatnak! De mit fog csinálni a közönség is? El fog menni a kávéházba, koservirstlit, lágytojást, pirituskenyeret vacsorázni és inni hatvan filléres állott palaczksöröket, meg három koronás pancsolt palaczkborokat.. Ide szorul a városi nép. És a szegény falusi nép? Azt fogja mondani, hogy Magyarországon immár még szórakozni sem lehet. Itt csak izzadni, verejtékezni és nyomorogni lehet. Még egy-egy vasárnap tánczra sem perdülhet a munkás nép, hogy egy teljes heti verejtékes munka után egy két órára elfelejtse a nyomorúságát, mert az államhatalom rátette a kezét még a hársfa-leveles korcsma udvarra is. így, tisztelt népképviselő urak és tudós Giesswein Sándor ur, higyjék el, — nem lehet czinegét fogni! A korcsmák vasárnapi szünete tehát tisztára képtelen botorság! Mert: 1. ellenkezik a szabadsággal, 2. semmi üdvös eredménynyel nem jár, 3. ellenben kényszeríti a közönséget az éjjeli tivornyákban, füstös kávéházakban való dőzsölésre s a mi a fő4. a tönk szélére juttat általa egy virágzásnak indult hazafias szellemű nagy iparágat, mely a legjelentékenyebben járul az állam terheihez. Hát minek fejjel menni a falnak? Hazánk közgazdasága terén észlelt újabb társulási irányokról és azoknak gazdasági életünk fejlődésére kiható fontosságáról. Magyarország területén működő és anyagi jólétük feltételeit kereső magán- gazdaságok összeségének közös gazdasága eredményezi hazánk közgazdaságát. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság növényi és állati terményeinek szaporításával, a föld kiaknázhatatlan kincstömegének felszínre hozatalával, a mezőgazdasági czik- kek ipari czélokra való felhasználásával, a puszta területek művelés alá vételével, a nyersanyagok feldolgozására hivatott, gyáripar és a termelt áruk értékesítésével foglalkozó kereskedelem fejlődésével a nemzet közgazdasága haladásnak indul. Elvitázhatatlan tehát, hogy az eddigi puszta területek művelés alá vétele, a földbirtokok behatóbb művelése, a nyersanyagok feldolgozására hivatott kézmü és gyáripar és az ezek által termelt áruk értékesítésével foglalkozó kereskedelem fejlődése csakis úgy biztosíthatja a jólétet, ha a közgazdasági tényezők (mezőgazdák, iparosok, kereskedők), mind jó viszonyban vannak egymással és ha a tényezők ösz- szesége külön-külön csoportokat, szövetségeket alkotva küzdenek akár gazdasági, akár ipari, akár kereskedelmi érdekeik megvédésére. A tudományt terjesztő tudósok, a fiatal nemzedék oktatásával, nevelésével foglalkozó egyének, a békés rend fenntartására ügyelő tisztviselők, a mezőgazdák, iparosok és kereskedők egymást támogatják azáltal, hogy működésűket egymás között megosztva mindenik teljesít más részére szolgálatot és viszont részesülnek szolgálatban. Kell tehát, hogy a közgazdaság tényezői, de különösen a földmivelők, földünk természeti kincseit kiaknázok, az iparosok, a kereskedők jó viszonyban legyenek egymással és legfőbb ideje, hogy összetartó szövetkezéseikkel együttesen törekedjenek e szép Magyarhon naggyá tételére. Lássa be! ismerje el a külföld, hogy a nagy világban igenis érdemesek vagyunk és számot tarthatunk arra a polczra, mely 1000 éves dicső múltúnk után — a többi müveit nagy nemzetek között — minket megillet. Csak e nemes harmonikus törekvés szülheti a nemzeti anyagi jólét eredményességét, felvirágzását. Magyarország nagy és boldog lesz akkor, ha Magyarországon — az eddigi lenézett munkának elismerőleg — a szorgalom, a tehetség, a munka utáni vágy, a megélhetésért való nemes törekvés minél szélesebb körökben fog tért hódítani, mert Szállodások figyelmébe! Gyár: IX., Liliom-ntcza 8. sz (saját házban.) Ajánicm dúsan felszerelt raktáromat vas- és rézbutorban olcsó árban és kedvező fizetési feltétellel. DRUCK J. HENRIK =TtJd'aPBsV== V1 *«.
