Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-03-20 / 6. szám
1906. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Glück Frigyes az Urániában. E hó 12-én érdekes irodalmi délutánja volt Budapestnek. Glück Eri gyes tartotta a «Szakácsok Köre» fölkérésére felolvasását az Uránia deszkáin. Esprit, históriai ismeretek gazdag készlete, a melyeket művészi, vetített képek varázsoltak szemeink elé, a magyar gastrono- mia történetében eseménynyé avatták ezt az Urániái délutánt. Az a nagy és válogatott közönség, a mely feszült figyelemmel, fokozódó érdeklődéssel és gyönyörrel csüngött a felolvasó szavain, az evés-ivás múltjának színes, tanulságos képein, minden bizonynyal a szakácsművészet nagyrabecsülésével távozott tudományos színházunkból. A magyar szakácsvilágot mindenkori hálára kötelezte Glück Frigyes, a ki költséget nem kiméit, hogy a szakácsművészet jelentőségéről mentői magasabb fogalmat keltsen közönségünknél. Ám az a fejedelmi áldozatkészség, mely- lyel Glück Frigyes tárgyának szemlél- hetővé tételéért hozott, kisebbik része sikerének; nagyobbik részét a tárgyában való szeretetteljes elmélyedés s a nem közönséges irói tehetség szerezte meg neki. Különösen briliáns volt abban, a hogy az evés-ivás történetéből kidomborította az ethikai vonatkozásokat, az egyes korszakok szellemét. így csak azok írhatnak, a kik nem mindennapi szemmel néznek a dolgok mélyére. Bár jól tudtuk, hogy Glück mind szívre, mind gondolkodásra felülemelkedik a közönségesség vonalán, mégis különösebben jól esett ezt ragyogón elénk tárulva látni irodalmi fellépésében. Az irói koszorú, melyet Glück ezen a délutánon szerzett magának, értékesebb, mert hervadhatlan, akármilyen kitüntetésnél. És mi fölöttébb büszkék vagyunk Glück koszorújára; mert az a nagy tanultság, az a vonzó szellem, a melylyel ezt kiérdemelte, a mi szakmánk fölmagasztalására is szolgál. Az az ipar, a mely egyes részeivel is ily gazdag anyagot adott a históriának s az irói ainbicziónak, *az ilyen iparág mindenkor előkelő fokon áll az emberiség művelődésében. Az az eleganczia és könnyedség, valamint az átérzettségről tanúskodó hang, a mely Glück előadását megnyerővé tette, azt mutatja, hogy Glück Frigyes bármikor sikerrel foglalhat helyet a felolvasóasztalnál. A mikor neki a feledhetlen Urániái délutánhoz szivünkből gratulálunk, olvasóink gyönyörködtetésére egész terjedelmében közöljük Glück Frigyes érdekfeszitő felolvasását. * Tisztelt hölgyeim és uraim! A «Magyar Szakácsok Körének» felhívására készséggel vállalkoztam arra, hogy egy szakbavágó felolvasással hozzájáruljak ezen egyesület működési programmjának kifejtéséhez. Amidőn e vállalkozásomnak eleget teszek, arra kérem szives hallgatóimat, ne fűzzenek ezen előadásomhoz tulnagy várakozásokat, sőt, hogy legyenek szives elnézéssel annak esetleges fogyatkozásai iránt. Az evés és ivás múltjáról, hogy úgy mondjam: világtörténetéről kívánok beszélni, természetesen nem kimerítőén, nem pragmatikusan, történelmi rendszerességgel, hanem csak széles kontúrokban, ötlet- és váz- latszerüen, egyes kiszakított epizódok és képek kapcsán, melyek közt azonban mégis megvan azon összefüggés, mely az- emberiség történetének minden egyes megnyilatkozásában feltalálható. Mivel az evés és ivás történetének kezdete a világ egyetemes történetének kezdetével teljesen egybeesik, nem tarthatok egy, a világ összes népeire kiterjedő sorrendes felolvasást sem, hanem csak csevegni, beszélgetni akarok, szabadon választott és az emberiség történetének nagy mezejéről, innen-onnan összeszedett eseményekről, melyek kaleidoszkopszerüen soraL koznak egymás mellé, kivezetnek túl a mai mindennapi konyha határain, s mert lezajlott évszázadok és évezredek hol szórakoztató és kedvesen vonzó, hol pedig elitélendő képeit tárják elénk, mindenfélekép érdekes és hasznos tanulságokat fognak nyújtani. A kronologikus sorrend sem lesz mindig a szigorú történeti kalendáriumnak megfelelő, lesz elég kitérő is, mégis ha érdeklődésüket tisztelt hölgyeim és uraim csak egy rövidke órára képes leszek lekötni, boldog leszek, hogy elvállalt kötelességemnek eleget tehettem. A legelső történeti emlékek az emberi művelődés őshazájába, Görögországba, a klasszikus Hellász romjaihoz vezetnek vissza bennünket, ahol, mint Hesiod írja, az emberiség fejlődése már a vendégszeretet jegyében indul meg nagy útjára. «Aki szeret, azt hívd meg vendégül, kot- ródjék a gyűlölködő», ez az az elv, melyen a görög dicsőség első pillérei épülnek és a belőle fejlődő vendégszeretet, melynek érdekében sokat, sőt mindent feláldoztak és melynek jótéteményeiben egyformán részesült benszülött, barát, rokon, de a vándorúján elfáradt idegen is, ez a hamisithat- lan megnyilatkozása a még romlatlan, egyszerű népléleknek az az alapvonás, mely bői a későbbi derűs, gondtalan görög élet- felfogás és filozófia kifejlődtek. A vendég vendég volt! Nem kérdeztek senkit, hogy ki, mi, honnan jön, hova megy, az idegen terített asztalra, üdítő italra talált mindenhol, az üldözött bujdosó pedig egyenesen a házi Istennek, az úgynevezett penateszek oltalma alá került. Az Iliász és Odisszea halhatatlan költőjének írásaiból, melyekben utolérhetetlen rajzát találjuk már egy szüretnek, tudjuk, hogy már ebben az időben is egy megelőző üdítő fürdő után ültek az emberek a terített asztalhoz, hogy ilyenkor székeken ültek, szolgák vízzel mosták le a lakmározók kezeit, a husnemüeket kosarakban szolgálták fel, a bort pedig — miután keverő korsókban hígították vízzel — külön boroskorsókban szolgálták fel. Ebéd után zenészek, énekesek, költők produkálták magukat és ekkor jelent meg a ház asszonya is, aki eddig a konyhában szorgoskodott. Alma Tademának a homérosz utáni korra vonatkozó ez a képe, K 1 i e m s c h lakomajelenete, az ezen korban divatos és használt borkancsók, ánochok és borkeverő készülékek, a kratérek, a legkülönfélébb csészék, serlegek, rythonok értékes emlékei e kor kezdetleges kultúrájának és életmódjának. Feuerbach gyönyörű festménye, melyet «Agathon diszlakomája» néven ismerünk, azonban arra tanít, hogy ezeknek az időknek, amelyben a vendéget nemcsak bőven megvendégelték, de távozásakor barátságos szavakkal kisérve gazdagon meg is ajándékozták, csakhamar vége szakadt, s a viszonyok, amint Hellász világhistóriai jelentőségre tett szert, gyökeresen megváltoztak. De hát nem is lehetett ez másként! A mindinkább megnövekedő kereskedelmi forgalom folytán az utazások gyako- riabbak lettek s igy az utazók száma is szaporodott, szállások, vendéglők keletkeznek, hol az idegen is, a benszülött is már csak fizetés fejében kap élelmet és ellátást. Vége a bölcsőkornak, de vége az egyszerűségnek is és habár a fényűzés és inyeskedés még mindig nem oly nagy, mint később a rómaiaknál, megkezdődnek a lakmározások is, most már meghívott vendégekkel, húson, halon, kenyéren, szárnyason, vadon kívül a sajt is odakerül az asztalra. A szegény még most is szerény liszteskását eszik ugyan sózottszáritott halához, de a gazdag asztalán már ott van a kövér- husu böocziai ángolna a mocsaras Kop- paisztóból, sőt nem volt ismeretlen a teknősbéka, a rák, az osztriga sem, melyekhez ugyancsak jól esett a zamatos himettoszi méz. S ha — mai szemmel nézve — a klasz- szikus kor görögjei nem is voltak valami kiváló bortermelők, Lesbiéres és Cier szigeti borai, Szikkon és Pliusz hegyi borai, mind igen erős és igen tüzes borok! mégis nagy kedvességnek örvendtek. Hi- gitották is e borokat vízzel és a nagy szim- pozionoknál oly erős fajborokat ittak, melyekből 2 rész borhoz három rész vizet kellett adniok. Ebben az időben a görögök már fekve ettek és nagy kedvüket lelték az ebéd utáni bőséges borozásban. A borozásról irt sok szép strófát Anak- reon nevű jeles költőjük is. Költők és tudósok voltak jelen azon Agathon lakomán is, melyet már említettem és amelyen 416 évvel Krisztus urunk születése előtt nem kisebb emberek vettek részt, mint Szókratész a bölcs, a vigjátékiró Arisztofanesz, Evkszimachos az orvos és a deli hős Alki- biadesz. Erről a lakomáról irt később Plátó is, ki egyik leggyönyörűbb, a szerelemről irt költeményében ezt a szimpoziont örökítette meg és tette halhatatlanná. Róma polgári és társadalmi életének egyik szembetűnő sajátossága, hogy úgy a köztársaság idejében, mint később a császárság alatt is a főétkezési idő a délutáni későbbi órákra esett. Korán reggel eleinte csak kenyeret, gyümölcsöt, sajtot és olajbogyót fogyasztott a czivisz Romanusz, körülbelül déltájra esett az első étkezés a prándium, reggeli, mig a főétkezés, az ebéd coena — a későbbi órákra esett. A prándium hideg konyha volt; hal, tojás, teknönczök, italok is kerültek az asztalra, csupa egyszerű fogások, mig a kiadósabb ételek a coenára maradtak, hol előétkekiil változatosnál változatosabb Ízelítők lettek felszolgálva, melyeket két dúsan köritett fogás és végül csemege követett. Az egyszerű polgár konyhája azonban nem volt ily változatos, főételeit főleg köleskása, hús, hüvelyesek, bab stb. képezték. 174-ben Krisztus Urunk születése előtt a római nő maga sütötte a kenyeret, később Tlinfí DÁfrm saJt-> vaj- és csemege- Dji A nrVACif Főüzlet: IV., Vámház-köriit 12. — Telefon 785. uüll^ 1 (jLvjI áru nagykereskedése .DuUdUtíülj Fióküzlet: VII, Garai-tér 5. — Telefon 65—25. Mindenféle bel- és külföldi sajtok, hal- és husnemüek, főzelékek; turista és vadász conservek. Mustár, halikra, csemegék, téa, likőrök, magyar és franczia pezsgőborok, különlegességek, ásványvizek. Vidéki szállodások, fürdővendéglősök, kávésok, éttermek általánosan elismert előnyös beszerzési forrása. SWT“ Vidékre 5 kilós postacsomagok, Árjegyzék bérmentve.
