Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-03-05 / 5. szám
1909. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA Mert ellenesetben tudnia kellene, hogy a létesítendő sörgyárnak épp az volna a főfeladata, hogy a magyarországi sörgyárak kartellje ellen vegye fel a harczot. Hogyan képzelhető el tehát ezen czélunknak a sörgyárak kartellje megkötésénél talán a legtevékenyebben szereplő Haggenmacherrel való keresztülvitele? Avagy csak nem képzel bennünket az igen tisztelt czikkiró ur oly balgáknak, hogy éppen azok segítségét vennénk igénybe, azok eszközeivé szegődnénk, kik ellen síkra szállni, küzdeni akarunk. Éppen igy tarthatatlan amaz állítás is, mintha mi vállalatunkkal a külföldi sör behozatalát akár direkt, akár indirekt módon elősegítenénk. De sőt éppen ellenkezőleg, az uj vállalat fő czéljai közé tűzte, hogy az előállítandó sör minőségével a külföldi sörrel is sikeresen felvehesse a versenyt. Hogy pediglen erre milyen égető szükség van, legyen szabad csak azon egyszerű példával szolgálnom, hogy a budapesti legelőkelőbb vendéglősök idegen sört mérnek. Ilyenek a többek között: Kommer, Petáno- vits, Förster, Neusidler, Prindl, Klivénvi stb. urak. Már pedig ezen urakról senki sem mondhatja, hogy nem jó vendéglősök és nem jó magyar emberek. A vállalat létesítését nem fogja akadályozni azon körülmény sem, hogy a magyarországi vendéglősök nagy része bizonyos lekötelezett viszonyban áll egyik, vagy másik sörgyárral. Erre vonatkozó aggályai az igen tisztelt czikkiró urnák teljesen alaptalanok, mert hisz éppen ezen bajokat orvoslandó lesz hivatva az uj sörgyár. De sőt tovább megyek; valamely a kartellben levő sörgyárnak lekötelezett vendéglős a részvénytársaságnak tagja nem is lehet, hanem kizárólag csupa független, önálló magyar vendéglős és főpinczér. Vannak ilyenek is elegen, igen tisztelt Szerkesztő ur, s ezekkel, valamint a magyarországi főpinczéri karral karöltve működve, tervünket kétségkívül siker is fogja koronázni. Nagyon téves ezek után azon állítás is, hogy Glück, Palugyay, Gundel, avagy Städler urak nélkül nem lehetséges Magyarországon sörgyárat alapítani. Na már, kérem, ez igazán nevetséges egy állítás s bizonyára nevezett urakat is derűs mosolyra késztette, mert hiszen hány és hány sörgyár alakult már Magyarországon anélkül, hogy ők annak alakításánál részt vettek volna. Nem is az önérdek, nem az üzleti spe- kuláczió, avagy az anyagi kapzsiság vezet bennünket czélunk elérésénél, igen tisztelt Szerkesztő ur, hanem a magyar ipar fejlesztése, a nagyközönség érdekeinek megóvása s a magyarországi vendéglősök jólétének előmozdítása. Mert még a legpesszi- misztikusabban gondolkodó sem tagadhatja, hogy a létesítendő sörgyár a magyarországi vendéglősök előrehaladásának, boldogságának első s legerősebb oszlopa leend. Végül megjegyzem, hogy részvényekre való aláírások gyűjtésével ezideig senkit meg nem bíztunk, ha arra az idő elérkezett, annak rendje és módja szerint felhívásunkat közzé fogjuk tenni. Egyebekben maradtam az igen tisztelt Szerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel Budapest, 1906. márczius 3. hive: Molnár Sándor. az „Orient“ szálloda bérlője. Bajok. A „Budapesti Korcsmárok Ipartársulata» márczius 13-iki közgyűlése alkalmából az egyesület közlönye panaszkodik, hogy a választmányi tagok nem teljesitik lelkiismeretesen a tisztüket, úgy, hogy az elmaradók nagy száma miatt a választmányi ülései gyakran voltak határozat-képtelenek. Ez a közöny és könnyelműség nagy baja a mi szakmánknak s ezért válik már csirájában lehetetlenné sok üdvös kezdeményezés. Figyelmeztetés! Csak nemrég — február hó 5-iki számunkban — volt alkalmunk Francois Lajos budafoki pezsgőváros igen üdvös akczió- járól beszámolni és ime, ismét kénytelenek vagyunk egy újabb, a cognae-ipar terén fölmerült visszaélésre irányítani a figyelmet. Ugyanis számos panasz emeltetett, hogy a régi és jó hírnévnek örvendő Czuba Du- r o z i e r et Co. budafoki cognac- gyár készítményeit hamisítják és pedig oly módon, hogy ezen czég védjegyezett czim- kéihez teljesen hasonló czimkék- kel ellátott palaczkokban árusi- tanak bizonytalan minőségű szeszt. Kötelességünk t. kartársainkat figyelmeztetni, hogy cognac-szükségletük beszerzésénél gondosan ügyeljenek a «Czuba-Durozier et Co» czég névre, mert egy nyitrai állítólagos cognac-gyár czimkéit igy szövegezi: Frontant et fils Distillerie franacais Promontor Cognac Ez hamis czimke, mert Budafokon ilyen nevű czég nincs. A valótlan adatokat tartalmazó czimke úgy szinre, mint beosztásra, teljesen megegyezik a Czuba-Durozier et C i e czég czimkéivel és igy könnyen tévedésbe ejti a vásárló-közönséget. A megtévesztési szándék már annál is inkább megállapítható, mert látjuk, hogy egyrészt a czimke «Distillerie Francais Promontor» névvel van ellátva, holott az égetett dugón ott díszeleg az «F. M. Cognac-gyár Nyitra» czég. Ismételten intjük tehát t. kartársainkat, ne téveszszék össze a kipróbált kitünőségü magyar Czuba Durozier et Co. gyártmányt az értéktelen hamisítványokkal. Adatok a régi magyar 5zakácsmesterek és mesterség történetéhez. Irta s a „Magyar szakácsok köré“-ben felolvasta : Bauer Károly főszakács Báró Apor Péter a maga «Metamorphosis Transsylvaniae» czimü müvében azt írja, hogy 1690-ig, amig Erdély önálló fejedelemség volt, hazánkban nem volt német eredetű szakács, német konyha. A XVII. század végén azonban Apafi Mihály fejedelem «az németek kedviért tartott hires német szakácsot is, kinek az fizetése volt száz német forint, hét sing fajlandis posztó, csizma, két negyvenes bora, tizenkét köböl búzája, három kövér sertése, azonkívül kása s borsó s efféle». Apor Péter ezen értesítése kétségtelenné teszi, hogy a XVII. század vége 0 előtti időkben és századokban a német, főleg pedig a bécsi konyhától független önálló magyar konyha volt, s a konyhában magyar szakácsok működtek. A magyar történet számtalan okmányt tud felmutatni arra, hogy 1135-től, amikor az első említés van téve magyar szakácsról, egész 1690-ig, amikor még az első németet említik, a királyi, a fejedelmi és a nagyúri udvaroknál csupán magyar konyha, magyar szakácsok voltak. S ha ez időben külföldi követségek keresték fel királyaink, fejedelmeink udvarát, ezeket a külföldi követeket is a magyar konyha és a magyar szakácstudomány remekeivel vendégelték meg. Nagyon tanulságos e tekintetben Gusztáv Károly svéd király követsége, amely 1656-ban Gyulaíehérvárott Rákóczi György fejedelem udvaránál járt. A követség megírta a maga úti tapasztalatait, s ezekben a mi tárgyunkra vonatkozólag a következő dolgok vannak: «Amint Gyulafehérvárra értünk, ahol Rákóczi György fejedelmi udvara volt, elszállásoltak bennünket s egy külön magyar szakácsot rendeltek szolgálatunkra. A szakács nagyon nagy lármát csapott a konyhában az ő sürgés-forgásával. S amikor megnéztük, hogy mit csinál, láttuk, hogy vereshagymát vágott apróra, s ezzel csinálta a nagy lármát. Az ebédasztal pedig igy volt terítve: Az asztalon néhány czin- s néhány fatányér volt, amelyeket asztalterítőre tettek, hogy szilárdabbul álljanak. Ha újabb ételt hoztak, akkor a tányérváltás aként történt, hogy a szolgálatunkra rendelt Német Miklós nevű szolga elvette az előttünk levő tányérokat, a bennük levő ételmaradékot, csontot a szoba padlójára dobta, aztán a tányért vagy a kabátja szegeletével vagy pedig egy ócska rongygyal megtörülte s újból visszaadta kinek-kinek a maga tányérját. Az ételek minémüségét illetőleg azonban semmi kifogást se emelhetünk, kiválóan jók voltak azok, s honi szokás szerint oh’ erősen megfűszerezve, hogy például a leves mindenkinek, aki belőle evett, annyira reszelte, illetve égette a torkát, hogy a pálinka sem kiilömben. Az ételekhez méltóan pompásan jó volt a bor is. A magyaroknál kis kerek kenyerek vannak szokásban; a kenyér héját felül és alul levágják s csak a belit eszik meg. A jóféle kenyéren kívül a Maros folyó szolgáltatja a pompás halakat. A főebéd utáni utóétkezés gyümölcsből telik ki, s igy az egyes évszakok szerint más-más gyümölcs van az asztalon. Soha se hiányzik azonban a fekete retek. Nyári időben az egyik udvari apródnak az a kötelessége, hogy késével apró jégdarabokat vagdaljon a nagy darab jégből, s ezeket szórja a gyümölcsre, hogy igy kellemesebb legyen a gyümölcs. Rekkenő melegben aztán az ebédnél van egy másik udvari apród is, akinek kötelessége az asztalról a legyeket elkergetni. Kötelességét igy teljesiti: Pávatol- lakból van egy hosszú legyezője, melynek szárát (rudját) lába közé szorítja, s a legyezőt az urak feje fölött s az asztalon levő, étkek fölött ide-oda járatja az egész ebédidő alatt. Ez a szokás a vendégekre inkább kellemetlen, mint üdítő, nem is szólva arról, hogy a legyező ide-oda mozgatásával az ételek is hamarabb hülnek meg. Amikor az ebédnek vége van, a magyarok a mi általunk érintetlenül hagyott retkeknek nekiesnek s épp oly előszeretettel eszik meg, mint ahogy megeszik a fok- és vereshagymát. Mivel retket, hagymát nagy szeretettel esznek a magyarok, nem lehet rajta csodálkozni, hogy az ebéd ideje alatt is igen sokszor fel-felböfögnek, ami külömben náluk szégyen-számba nem vétetik. Külömben háborúban, lovon is, szablya-tarsolyukban állanHFPRMANN I I cs- kir- fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüst, nunniVIMIin J. L. chinai ezüst s alpaccából szálloda, káveház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költség?, díjmentesen. Alapítási év 1819.
