Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-03-05 / 5. szám

1906. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. c£> c&> c&> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GEBHRRD, Budapest; II. ker.; Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. H £ Kapható mindenütt. 0 0 Telefon 40—97 Szervezetük is olyan, ahol igazán megma­radtak az altruisztikus keretben, hogy akár­hány részjegy is csak kevés szavazatot biz­tosit. Ebben van a záloga annak, hogy a kisember legyen bennük többségben. Ezen jótékonysági vonáson alapul és iga­zolódik állami segélyük, sok esetben adó- mentességük és lehetőleg olcsó, ha nem in­gyenes közigazgatásuk. Mert erkölcsi és ne­velő hivatást teljesítenek a legszegényebb körökben, midőn a munkást önzetlenségre, készfizetésre, áruismeretre, családi érzékre, önbecsülésre, mértéktartásra, beosztásra, ta­karékosságra, önállóságra szoktatják. Elfajzásai tehát üldözendők; viszont tiszta elvei: az altruisztikus gondolkodás, a szo- cziális egyensúly és keresztény emberszere­tet örökké vonzó elveinek terjedése és fen- maradása érdekében, minden pártolásra ér­demesek. Az ilyen szövetkezetek valóságos népnevelő-intézetek, melyek a munkások és kisemberek önzetlen fölsegitésében keresik és találják legszebb jutalmukat. Szakoktatásunk kiterjesztése. Már egy íz­ben fölvetettük azt az eszmét, hogy szakis­kolánk tananyaga hiányos s iparunk érdeké­ben kiegészítésre szorul, különösen gyakor­lati tekintetből. Ilyennek jeleztük a borke­zelést s evégből javasoltuk, hogy növendé­keinket járassák a budafoki pinczemesteri intézetbe, igényeinknek megfelelő tanfo­lyamra. Hogy ez lehetséges volna, kitűnik a következő értesítésből: Az okszerű pincze- kezelésre vonatkozó gyakorlati ismeretek ter­jesztése végett, a budafoki egyéves pincze­mesteri tanfolyammal kapcsolatosan éven­ként rövid, időleges borkezelési tanfolyamok rendeztetnek, még pedig külön tanfolyam tartatik a nagyobb szőlőbirtokosok részére s külön tanfolyam a kisbirtokosok és vin- czellérek részére. Ezen tanfolyamnak czélja, hogy azok, akik ott részt vesznek, a legszük­ségesebb borkezelési ismereteket főleg gya­korlatilag elsajátítsák. — A kisbirtokosok és vinczellérek számára rendezendő borkeze­lési tanfolyam ez^évi február hó 26-án kez­dődik és két hétig tart. — A tanfolyam tan­díjmentes, a résztvevők azonban ellátásról (lakás és élelmezés) saját költségükön ma­guk kötelesek gondoskodni. A tanfolyamra való felvétel végett a budafoki m. kir. pin­czemesteri tanfolyam igazgatóságához kell fordulni. A tanfolyamra jelentkező tartozik bemutatni: a) az életkorát tanúsító anya­könyvi kivonatot vagy községi bizonyítványt (esetleg cselédkönyvet); b) községi erkölcsi bizonyítványt, melyben a jelentkező jelen­legi, valamint lehetőleg azelőtti foglalkozása is kitüntetendő; c) a jelentkező eddigi alkal­mazására (szolgálatára) vonatkozólag mun­kaadójától nyert bizonyítványait; d) igazol­nia kell, hogy magyarul Írni és olvasni tud; e) olyan egyén felvételét, aki másnak szol­gálatában áll, az őt alkalmazó szőlőbirtokos­nak kell kérnie. A nagyobb szőlőbirtokosok részére rendezendő tanfolyam, mely szintén két hétig fog tartani, márczius hó 12-én kez­dődik. Hasonló egy- vagy kéthónapos tanfolya­mot örömest engedélyezne a földmivelési miniszter a mi növendékeinknek, ha erre szakiskolánk gondnoksága fölkérné. Egy vendéglősnek misem szükségesebb, mint a helyes borkezelés ismerete; sőt ezt a közönség érdeke is megköveteli. Viszont növendékeink egészségére is jó hatással lenne, ha a nyári hónapokban a szabad levegőn szorgoskodhatnának. Javaslatunkat tisztelettel ajánljuk Glück Frigyes ur figyelmébe! A társadalmi állás. (Vége.) A pinczértől megkövetelik, hogy fiatal és szép legyen, legalább is annyira, hogy un­dort ne keltsen az étkező-vendégben. Tiszta, rendes ruházatú, kellemes modorú, tudjon jól társalogni, politizálni, referálni, felvilá­gosítást adni, detektiv-szolgálatot tenni: ki ez a hölgy, ki ez az ur, mi a foglalkozása, van-e vagyona? stb. Ismernie kell az ösz- szes ételeket, hogyan készítik, ismernie kell a borokat, annak származását, készítését, a likőrt és pezsgőt. A szobapinczérnek ennél is többet kell tudni. Ismernie kell az összes vasúti vona­lakat, a világ összes városait, annak lakóit és — ami a fő — az összes nyelvek tudását megkövetelik tőle és nagyon csodálkozik egy franczia, angol, olasz, román, szerb, orosz stb., ha az ő nyelvét valaki nem beszéli, bár a mi nyelvünket egyetlen-egy külföldi pinczér sem tanulja; azután megkövetelik, hogy minden boldog-boldogtalannak hite­lezzen ; ha hitelez, saját kára, ha nem hite­lez, akkor pedig nem a társadalomba való. Pedig hány embert tart ki a pinczér és se­gít ki bajból, nyomorból és a legtöbb eset­ben háládatlanok jóltevőjük iránt, holott a pinczér soha sem megy koldulni kölcsönért, hitelért, vagy segélyért sehová, mint szak­emberhez, kitől bizton remélhet, mert ha van egy emberben szív, az bizton pinczér és ha nem pinczér, akkor én tanácsolom, hogy az legyen, mert egy pinczérnek nagyon jó- szivünek kell lennie, hogy mindazt szótla­nul elnézze és elhallgassa, amit tőle meg­követelnek. És mégis vannak olyanok, kik azt mond­ják, hogy a pinczér nem tartozik a társa­dalomhoz. Pedig van a mi szakmánkban rengeteg sok előkelő, sőt magasrangu és igen jó helyzetben élő pinczér; van, akinek nővére herczegnő, — nem akarom megne­vezni, de eléggé ismeretes — van a mi szak­mánkban gróf, nem egy volt külföldi és orosz herczeg, volt itt Pesten alkalmazva egyné­hány báró, számtalan nemes stb. Anyagi helyzetét illetőleg egy pinczér sem cserél hivatalnoki vagy más állással, de csak olyan, ki hivatásának megfelel. Egy kisebb hiva­talnok 70—80 forint fizetéssel ur, nagy ur, egy pinczér ellenben 150—200 forint kere­settel munkás. Mi, pinczérek — kik, sajnos, a honorá- cziókból élünk, mert arra vagyunk utalva — nem tudom, miért volnánk inkább megve- tendők, mint az orvos, ügyvéd stb., hiszen ők is honoráriumot kapnak, éppen úgy, mint mi, vagyis rosszul mondva borravalót, — pour boir — pedig valójában nem borra­való, nem honorárium, de még pour boir sem, hanem díjazás, vagyis munkadij. A borravaló csak egy rossz elnevezés, de nem alamizsna, mert ezért a pinczér szolgál. Azért jó egy olyannak, ki nem pinczér és mégis a pinczértől él, mert úgy hiszem, mi- tőlünk is élnek emberek, bennünket is ki­szolgálnak és mi is fizetünk, honorálunk, ta­lán még jobban, mint más, mert mi is abból élünk és mi is olyan emberek vagyunk, kik dolgozunk, hogy megélhessünk. Nem törő­dünk senki bajával, nem ócsároljuk foglal­kozását, különösen ha a mi megélhetésün­ket elősegíti. Vannak elegen, kik bennünket tisztelnek, becsülnek és társalognak velünk nagyon szí­vesen. Legfeljebb csak az olyan nézi le a pinczéri állást, kinek elméje nem elég tiszta, vagy a pinczéri tekintélyen aluli úgy mű­veltség, mint társadalmi állásban. Azért, fiatal pinczérek, ajánlom önöknek, menjenek külföldre minél többen és minél hamarabb, mert csak az lehet pinczér, ki finom modorú, világjárt és tapasztalt, aki pedig nem mehet külföldre, az kettőzött erővel tanuljon itthon, hogy szégyent ne vall­jon. Jövő számunkban szolgálok útbaigazí­tással a külföldi tanulmányúihoz. Csepreghy Oyulu. Az újpestiek közgyűlése. Az újpesti szállo­dások, vendéglősök és korcsmárosok ipar­társulata február 15-én tartotta IX. évi köz­gyűlését. Miután kegyeletesen megemlékez­tek a társulat elhunyt elnökéről, Vass Ist­vánról, a tisztujitás történt meg. Elnök lett Vünk Gyula, alelnök Gal lay Mihály. Kí­vánjuk, hogy a társulat az 1906. évben a haladás, a megszilárdulás útjára találhasson; mert a főváros perifériáján szüksége van iparunknak erős, tevékeny szervezetre. R sörgyári mozgalom. Az a mozgolódás, amely serfőzdét akar alapittatni a vendéglősökkel, itt a főváros­ban nem talál kellő visszhangra s a vidé­ken is csak a somogymegyeiek között kel­tett nagyobb hajlandóságot. A mozgalomnak újabb mozzanatáról hirt nem adtak s hivatalos közlönyük megelég­szik a velünk való polémiával. Először is kijelenti, hogy valótlan az a hirlelés, hogy ők Haggenmacherékkel szö­vetkeztek volna. Hát ők tudhatják s ők tudják; mi elhisz­szük, illetőleg ráhagyjuk: hát legyen úgy! * Gyanúsításnak és ráfogásnak mondja ez a lap azt is, hogy valamelyik emberük visz- szaélt L i p p e r t Lajos nevével P r i n d 1 Nán­dornál. Mi ezzel szemben bizonyosak vagyunk arról, hogy szaktársaink között nem akad egy sem, aki föltételezné, hogy P r i n d 1 va­lótlanságot állítson s Lippert ok nélkül tiltakozzék. * Persze, ez a sörgyáros újság csak azért emleget gyanúsítást és ráfogást, hogy ezt velünk szemben annál vakmerőbben tehesse. Ránk fogja, hogy mi a sörgyári eszmének ellenségei vagyunk s gyanúsít, hogy mi ezt a kartelles sörgyárak iránt való, tudja Isten, mily önző indokból cselekeszszük. A ráfogás és gyanúsítás visszapattan ró­lunk, annál is inkább, mert mi éppenség­gel nem vagyunk az eszmének ellenségei, csak a könnyelmű elhamarkodottságnak. Szomorú tapasztalásunk van arra, hogy a vendéglősök csoportosítása, különösen ami­kor ez milliókra rugó tőke összeadásától függ, szinte lehetetlenség. De ha — aminek fölöttébb örvendenénk — ezúttal más tapasztalásra jöhetnénk, ak­kor is meggondolandó ez a nagy vállalko­zás, mert ez igen koczkázatos. Elég a «Ki­rály-serfőzde» s a bécsi vendéglősök sör­gyárának bukására utalnunk. Mi ha nálunk is bekövetkeznék, végze­tes lenne iparunkra; mert az úgyis bizalmat­lan és közönyös vendéglősséget egy évszá­zadra is elriasztaná a közügyektől s a tár­sulástól. Ettől félünk mi. * Akik a sörgyári vállalkozás sikerét bizo­nyosra merik venni, egyre azt hánytorgatják, hogy mostani serfőzdéinknek mennyi jöve­delmük van s úgy festik maguk és a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents