Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-03-05 / 5. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. márczius 5. 4 zönség elé a dolgot, hogy ez a roppant jö­vedelem mind a vendéglősök sörgyáráé lesz. Hát képzelhető-e uj vállalkozás, legyen az bármily kiterjedt és hatalmas, hogy halomra buktassa a régi vállalatokat, absorbeálva ezeknek összes forgalmát és jövedelmeit. Ilyen vállalkozást nem 3 millió, hanem 300 millió koronával sem létesíthetnénk. Akik ennek ellenkezőjét állítják, azok ál­tatják magukat és félrevezetik a közönséget. * Mi határozottan ismételjük, hogy a sör­gyári mozgalom komoly alap nélkül való; mert oly mozgalom, amely kizárja kebelé­ből a vendéglősök vagyonosabbjait és te- kintélyesebbjeit s nem ismert, illetőleg ma­gukat meg nem ismertetni akaró egyének vezetése alatt áll, szaktársaink között támo­gatásra nem talál. Szavainkat igazolni fogja a legközelebbi jövő. * Mindebből kitűnik s mindenki láthatja, hogy bennünket nem ellenségeskedés, ha­nem jóakarat vezet. Nem akarunk egyebet, csak szaktársain­kat visszatartani az elhamarkodottságtól, megóvni a csalódástól, az anyagi veszteség­től; ezért irányítottuk és irányítjuk figyel­münket most is a szövetkezetek fölkaro­lására. tásokat. Elnökké közfelkiáltással dr. Mün- nich Aurélt, alelnökké ifj. Haggen- m a c h e r Henriket választották ; az igazgató- tanács tagjai lettek: A ich Ferencz, tószegi Freund Vilmos, G o m p e r z Károly, báró G u t m a n n Vilmos (Nagykanizsa), H a u s z t Károly, hatvani Hatvany-D eu t s c h Károly (Temesvár), Natter Ferencz, Stein Sán­dor (Pozsony), Tauber Mihály (Bátorkesz) és Weif fért J. M. (Pancsova). Az egye­sület pénztári teendőivel W e i s z Miksát bíz­ták meg. Rendelet a hegyközségekről. A földmive­lésügyi miniszter leiratot intézett a törvény- hatóságokhoz, amelyben hivatkozik arra a tapasztalatára, hogy a törvényhatóságok jó­váhagyják az oly hegyközségi alakulásokat is, amelyek úgy jöttek létre, hogy a meg­alakulás mellett csak az alakuló gyűlésen megjelent birtokosok birtokarány szerinti egyharmada szavazott a hegyközség megala­kítására. A miniszter ezt az eljárást nem tartja törvényesnek, mert az idevonatkozó törvényczikk világosan elrendeli, hogy a hegyközségek megalakulásának kimondásá­hoz annyi szavazat szükséges, amennyi a kérdéses terület birtokarány szerinti összes szavazatainak legalább egy harmadát alkotja, s nem lehet, s nem szabad ezt az egyhar- madot csak az alakuló gyűlésen jelenlevő bir­tokosok szavazatainak arányában számítani. Bauer Károly rendkívül érdekes felolva­sásának közlését mai számunkban kezdjük meg s további felolvasásait is közölni fog­juk egész terjedelmükben. Az érdemes fel­olvasó munkáit önálló kötetben, külön le­nyomatban is kiadja, amelyre előre is fel­hívjuk olvasóink érdeklődését. Joggal tölthet el bennünket örömmel és nagy várakozással a «Magyar Szakácsok Kö­réinek ilyetén munkálkodása s mint köve­tendő példát, méltán állíthatjuk más szak­egyesületeink elé. A szakácsok köre megmutatta, hogy ott, ahol czélra irányuló, komoly munkásság van, föltámad az érdeklődés, a tagok buzgósága. Fájdalom, ez legtöbb egyesületünkben nincs meg, azért bennük pang az élet s az unatkozó, működési tért nem találó tagok személyeskedéseinek posványába fül a siker. Adja Isten, hogy ez mindenütt másképp legyen s komolyan lássanak az önképzés ne­mes munkájához, iparunk szellemi színvo­nalának emeléséhez. Kijelentések. A vendéglősök sörgyári mozgalmáról irt czikkelyünkre oly kiváló szaktársunktól kap­tunk választ, mint Molnár Sándor. Az ő egyénisége fölment attól, hogy válaszát meg­jegyzésekkel kisérjük, bárha nem egy he­lyütt czikkünk némely állítását vagy félre­értette, vagy annak túlzott jelentőséget tu­lajdonit. Ezeknek előrebocsátása után sorainak örömmel adunk helyet nemcsak az «audia­tur et altera pars» elve miatt, hanem főleg azért, mert mi ismételten kijelentettük, hogy sörgyáralapitásnak elvben ellenségei nem va­gyunk; de éppen ezért szükséges, hogy a mozgalom ne induljon téves utón s ezért minden lépés kellőképpen megvilágittassék. Ebben a tekintetben kitűnő szolgálatot tesz Molnár Sándor válasza: Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapjának legutóbbi száma a magyar- országi vendéglősök által létesítendő sör­gyárral foglalkozva, azzal, egy halmaz téves informáczió keretében nevem is említi, miért is kérem, már csak a való tényállás meg­világítása érdekében is, jelen soraimnak b. lapjában helyt adni. Nem czélom ezúttal a létesítendő sörgyár sokoldalú előnyével foglalkoznom, csupán azon téves hitet óhajtom eloszlatni, mintha vagy én, vagy a sörgyár létesítésén íárado- zók, Haggenmacher-rel állanánk összekötte­tésben. Említett czikk idevonatkozó része olybá tüntet fel bennünket, mintha mi az ügyünk iránt érdeklődőket s a nagyközönséget félre akarnók vezetni s csupán csak Haggenmacher érdekeit szolgálnánk s az ő «strohmannjai» volnánk. Ezen igaztalan vád ellen a leghatározot­tabban tiltakozva, ki kell jelentenem, hogy nevezett czikk írója ezen állítását vagy a légből kapta, vagy rosszakaratú czélzatból koholta, annyit azonban kétségkívül elárul, hogy sem a magyarországi sörgyárosok vi­szonyairól, sem a létesítendő sörgyár tulaj­donképpeni czéljárói és czéljának elérésére felhasználandó eszközökről, sem az alakí­tással fáradozó egyének nézeteiről, tervük kivitelének módozatairól mákszemnyi tájéko­zottsággal sem bir. Serfőzők közgyűlése. A «Magyar Serfőzők Egyesülete» február hó 18-án tartotta rendes évi közgyűlését M ü n n i c h Aurél elnöklete alatt. A közgyűlés azt az örvendetes tényt kon­statálhatta, hogy söriparunk — daczára a politikai és közgazdasági válságnak — nem hanyatlott. A közgyűlési napirend első tárgya az igaz­gatótanács évi jelentése volt, amely konsta­tálja, hogy a lefolyt év daczára a politikai zavarokkal járó gazdasági pangásnak, nem volt sokkal rosszabb a tavalyinál. Habár úgy a sörfőzdék, mint a vevőiket képező ven­déglősök hitel- és pénzviszonyai sok kívánni valót hagynak hátra, ami leginkább abból tűnik ki, hogy a szorosabb értelemben vett Magyarországon a sörfőzdék száma 75-re apadt, a termelés mégsem mutat visszaesést a tavalyival szemben. Mig ugyanis az 1904— 1905. évadban 1,516.273 hektoliter sört ter­meltek, az 1904—1905. évad sörtermelése 1,501.411 hektoliter, vagyis a tavalyinál 14.862 hektoliterrel kevesebbet tett ki. Ä vál­lalatok jövedelmezősége átlag elég csekély volt. Azonban lényeges javulás e téren nem remélhető, amig a sört terhelő aránytalanul magas söradópótlék le nem szállittatik. A jelentés azután beszámol azon tárgyalásokról, melyek a magyarországi vidéki sörfőzők egye­sületével való fúzió iránt folytak és utal azon okokra, amelyek miatt e tárgyalások ered­ményre nem vezettek. Nagy vonásokban ecseteli a jelentés továbbá az igazgató-tanács egyéb működését. A közgyűlés ezután dr. Halász Frigyes indítványára köszönetét szavazott az elnökségnek, az igazgatóságnak és a titkárnak, s úgy nekik, mint a pénz­tári teendők ellátásával megbízott ifj. Hag­genmacher Henriknek megadta a fel­mentvényt. A mérleg- és vagyonkimutatás tudomásulvétele után megejtették a válasz­R magyar szakácsok köréből. A «Magyar Szakácsok Köre» minden te­kintetben halad s oly lüktető, pezsgő élet uralkodik helyiségeiben, amilyennel szak­egyesületeink egyike sem dicsekedhetik. Ez a nagy föllendülés annak köszönhető, hogy az egyesület a komoly munka, az ön­képzés útjára tért. Ez első sorban a kör uj elnökének, Palkó vies Edének köszön­hető, aki kezdeményezője volt az uj irány­nak s beható tanulmányozásra valló felol­vasásával, melyet lapunk múlt számában kö­zöltünk, egyszerre fölkeltette az érdeklődést nemcsak a tagok között, hanem szélesebb körben is. A heti felolvasó-esték egyre látogatottab- bak s a hallgatóság között nem egy illusz­tris férfiút láthatunk, sőt Glück Frigyes állandó és különös érdeklődéssel kiséri a kör működését. Nemcsak a felolvasásokat ki­séri figyelemmel, hanem közreműködését is megígérte. Már meg is kezdette felolvasásának kidol­gozását s eközben vette észre, hogy olv ér­tékes s oly sok anyagot gyűjtött össze, hogy az méltán számíthat a nagy közönség érdek­lődésére. Evégből elhatározta, hogy felolvasását nem a szakácsok körében tartja meg, hanem az «Urániá»-ban, ahol azt vetített képekkel illusz­trálhatja. Tehát a magyar szakácsmüvészet ■ méltatása elfoglalja helyét az általános iro­dalomban s átmegy a köztudatba. Oly sikere ez a magyar szakácsok köré­nek, amelyre méltán büszke lehet. A felolvasások sorát gazdagította Bauer Károly is, aki nagy készültséggel ismertette Mátyás király ragyogó korának szakácsmü- vészetét. Ugyanő másik felolvasásra is készül, amelyben az ételek eredetét fogja ismertetni történelmi följegyzések és adatok alapján. Budapesti föpinezérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet. & £ BUDAPEST. VII. kerület, Baross-tér 18. szám. udatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — mélynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik. — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg eiönyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents