Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-12-20 / 24. szám
1906. deczember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és káveházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. <#> <#> c£> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. # f 0 Kapható mindenütt. (6 *6 Telefon 40—97 Csúti Gyula. Mai számunkkal egyik fővárosi érdemes vendéglős kartársunknak : Csúti Gyulának jól sikerült arczképét mutatjuk be t. olvasóinknak. Csúti Gyula igazi szakember, pinczérből küzdötte fel magát Budapest egyik leglátogatottabb vendéglője gazdájává. Élete munka s a jóért való buzgólkodás között telt el. Igaz barát és lelkes pályatárs. Üzletében [és a közéletben a mai kor embere, ékeskedve ennek minden szép tulajdonságaival el nem rútitva kinövéseitől. Nem hivalkodó, nem lármás, de eltökélt. Erénye a szorgalom és lelkiismeretesség, dicsősége az ő jóságos emberszerető szive. Csúti Gyula született Szalafőn (Vasmegye). Iskoláit szülőföldén, hol édes atyja ref. tanító volt, jó sikerrel bevégezvén, a pinczéri pályára lépett. Volt Szentgotthardon, Sopronban, Budapesten pedig Lippert Lajosnál, Prindl Nándornál, Petánovicsnál stb. Önállósítván magát, 1900. évben nóül vette a magyar vendéglősnők mintaképét: Rinkovics Irma úrasszonyt, kivel a legboldogabb családi életet éli. Vendéglője a Váczi-ut 34. szám alatt van. A környékbeli lakosság legkedveltebb és leglátogatottabb gyülhelye az ő helyisége. Sok szerencsét kívánunk tisztelt barátunknak. bstllíöij Igyunk bort! Vitás kérdés, hogy a szesz mérsékelt élvezése káros-e az egészségre avagy nem. Még a vizivás is temérdek bajjal jár, ha kellő elővigyázat nélkül és mértéktelenül tesszük; éppen ezért ugyanannyi ok hozható fel a szeszes italok fogyasztása ellen, mint mellette. Ez az oka, hogy a világ legtekintélyesebb orvosainak és phisiológusainak véleménye ebben a kérdésben megoszlik s a hányán vannak merev abstinensek, ugyanannyian vagy még többen vannak* akik a mérsékelt szeszfogyasztás, különösen a borivás ajánlói. Egyáltalán a bort tartják a legegészségesebb szeszes italnak, mert nemcsak a legtermészetesebb, hanem hatásaiban is a legnemesebb ital. Úgy phisikumunkra, mint lelkünkre, szóval, egész erkölcsi világunkra legkevésbé hat rombolólag. Hogy ez igy van, a történelem és a tapasztalat, valamint a tudományos kísérletek számos adattal szolgálnak. Krenedits Ödön, aki a hajózás történetének megírásán dolgozik, búvárkodása közben erre vonatkozólag több érdekes adatra akadt, a melyekről a «Borászati Lapokéban számol be. Ezekből közlünk imitt szemelvényt: Cabannis J. P. hires francia orvos és emberbarát azt állítja, hogy a bortermelő országok népei sokkal kedélyesebbek, szellemesebbek és hajlandóbbak a társulásra, mint egyéb országok lakói s bár lobbanékonyabbak emezeknél, azért sohasem oly bosszúállók és kegyetlenek. Egyiptomban már Kr. e. 3050-bení a szőlő- mivelés igen magas fokon állott. A hiero- glyphák mondják, hogy az egyiptomiak a bort gyakran és nem valami nagy mértékletességei fogyasztották s lakomáikon, ivás közben, fából faragott halottat hordoztak körül, figyelmeztetve a mulatók mindegyikét: «Igyál! Légy vig! mert holtod után úgyis olyan léssz, mint ez!» A régi görögök mértékletesen itták! a bort, többnyire vízzel vegyítve s az asszonyok ki voltak zárva annak élvezetéből. A mértékletesség betartása végett a görög törvények a részegséget érzékeny büntetéssel sújtották. A rómaiak ebben is a görögöket követték, de csakhamar a legnagyobb mértéktelenség- gel fogyasztották a bort bachanáliáikon, a nőket sem zárva ki. A thrákok, a görögök északi szomszédjai, szintén iszákos nép volt s őket tekintik a szőlőművelés ősapjának Közép-Európában. De részegítő árpasört is ittak és pedig mindkettőt oly mértéktelenül, hogy egész serlegeket ürítettek egy hajtásra. Saját életüket ilyenkor semmibe sem vették s nagy ivások alkalmával egyik legnagyobb virtuskodásuk az volt, hogy egyikük-másikuk egy gömbölyű kőre állott, sarlóval kezében s nyakát egy hurokba ijesztette. Ugyanekkor egy másik elhengeritette a követ, úgy, hogy a virtus- kodó a levegőben függve marad s ha nem sietett a sarlóval a kötelet elvágni vagy ha az nem sikerült neki, akkor társai röhögésének közepette fulladt meg. A görögök anyaországának egy másik tőszomszédja, a makedónok annyit ittak, hogy Nagy Sándornak egy lakomája alkalmával negyvenegyen, versengésből halálra itták magukat. De maga Nagy Sándor is akkor hal meg, midőn egy hízelgő őt Dionysos istennel hasonlítja össze s annyira viszi, hogy egy óriási serleget, már másodszor egy hajtásra fenékig kiürít. A régi németek nem igen szerették verítékkel keresni kenyerüket, ha fegyverrel könnyebben megszerezhették azt s jelszavuk volt: nagyot vagy semmit tenni! Mikor pedig mit sem tettek, akkor játszottak s ittak annyira, hogy Caesarnak germán csapatai a pharsalusi ütközet előtt holtrészegre itták magukat. Szerencsejáték és iszákosság jellemezte a német nemzetet majd két évezreden át s részegségükben a játékszenvedély annyira vitte néha őket, hogy személyes szabadságukat tették társuk ellenében a szerencse- koczkára s aki vesztett, megadással hajtotta fejét a szolgaigába. A borivó népek közül tehát sok volt és lett nagy, valamint az emberiség nagyjai közül is a legtöbben örömest élvezték a gerezd levét. A bornemissza népek közül a mohamedánok és a budhista nemzetek játszottak világtörténelmi szerepet. Szállodások figyelmébe! IX., Liliom-utcza 8. sz (saját házban.) Ajánicn' dúsan felszerelt raktáromat vas- és rézbutorban olcsó árban és kedvező fizetési feltétellel. PRUQK J. HENRIK _”**■J*DriXbp°BgT"— VI. AMrissj-ut 31a.
