Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-02-05 / 3. szám
1906. február 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. c£> cgs cft> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. t6 * <6 Kapható mindenütt. (6 ff <6 Telefon 40—97 annak, hogy a mi szakmánkban a közügyek iránt való érzék még igen fejletlen. Pedig hát ma alig akad ember, a ki magát műveltnek ne tartaná s még a szegény téglahordó tót napszámos is fel- zudulna, ha műveletlennek szidalmaznók. A műveltség szó mindenkinek az ajkán lebeg, holott ezt nem a tudás, nem a divatos öltözködés és szokások teszik, hanem az észnek és a szívnek elbájoló összhangja, melyben a tudás a szív kincsévé olvad s az ész nem dobja el magától érzelmeink iránytűjét, „Ne higyj olyan gondolatban, melynek szived ellent mond!“ intett báró Eötvös József. Ez a műveltség fő parancsa. És nem szól-e szivünk ellene annak, hogy a mi nemcsak az én érdekem, hanem társaimé is, azt elhanyagoljam ? És nem szól-e szivünk ellene annak, hogy mások irántam tanúsított figyelmét viszonzatlanul hagyjam? A müveit Francziaországban barbár durvaságnak tekintik, hogy akármilyen levelet válaszolatlanul hagyjanak. És nem szól-e szivünk ellene annak, hogy a más munkáját, más tulajdonát ingyen bitoroljuk. És az újság mások nehéz és sok pénzbe kerülő munkája idegen tulajdon mindaddig, a mig annak árát le nem fizettük. Az újság-levél mindnyájunkhoz intézett levél, melyet válaszolatlanul hagyni nagy mü- veletlenség. Az újság a közérdek tűzhelye, közügyeink panorámája, melyet olvasatlanul félredobni, vagy anyagilag megkárosítani sérelme a közügynek. Bizony, kellemetlen tapasztalatok indítanak arra, hogy ezt elmondjuk most az uj évforduló első heteiben. Szégyenletes szakmánkra, de kénytelenek vagyunk megvallani, hogy közöttünk még csaknem többséget képeznek azok, a kik közügyeink iránt annyira sem érdeklődnek, hogy tájékoztatóul egy szaklapot járatnánák', igen sokan vannak, a kik mutatványul küldött lapot évekig vissza nem utasítják, hanem elfogadják, felhasználják s a mikor fizetésre kerül a sor, kötelességük teljesítését megtagadják. Lehetnek-e az ilyen egyének iparunk hasznára? Nem, sőt kárára vannak; mert a közügyek iránt való nemtörődömségüket környezetükbe is beleoltják. Sajnos, de való, hogy az ilyen sivár lelkek talán számosabban vannak a vagyonos szaktársak, mint a szegények között, a kik bárha minden fillérre rá vannak utalva, mégis készséggel pártolják a szaksajtót, hogy közügyeink fejlődéséről értesülve legyenek s hogy szakismereteiket bővítsék. Tisztelet az ily derék szaktársaknak, de semmi tisztelet azoknak, a kik csak élős- ködnek iparunkon, de nem élnek iparunknak; a kiknek nincs egy perczük közügyeinkért való fáradozásra s nincs egy fillérük a szakműveltség, irodalmunk pártolására. Adja Isten, hogy ezeknek a fajtája rohamosan megritkuljon közöttünk! A vámközösség hátránya. Az „Adóügyi Szaklap“ Írja : Nem politizálunk és ezért nem igen foglalkozunk sem az önálló sem a közös vámterülettel. Nem is kívánjuk se egyiknek se másiknak előnyét vagy hátrányát kimutatni, hanem mint szaklap, amely az adóügyekkel és az ezzel kapcsolatos vámügyekkel foglalkozunk, rámutatni kívánunk arra a körülményre, hogy az intéző körök annak idején mennyiben védték meg az osztrák-, és mennyiben a magyar érdekeket a vámtarifák megalkotása alkalmával. Átböngésztük mi ezen tarifákat és sehol- sem birtunk feltalálni olyan tételt, ahol az osztrák állam érdeke kellőleg megvédve ne lett volna. Mindenütt láttuk, hogy az osztrák érdekeket képviselő bizottság figyelme kiterjedt mindenre, ami alkalmas lett volna, hogy Ausztria érdekein csorba essék. Nincs ott egyetlen tétel sem, amely kikerülte volna ezen bizottság figyelmét, amely gondoskodott arról, hogy külföldről vámmentesen, vagy nem megfelelő vám mellett ne kerülhessen be valamely áru Ausztriába. Sajnos nem ugyanezt mondhatjuk arról a bizottságról, amely arra volt hivatva, hogy a magyar érdekeket megvédje, mert bizony sok olyan tételt látunk ott, amely a magyar érdekeknek épenséggel meg nem felel. Úgy látszik a bizottság nem nagy lelkiismerettel, vagyha lelkiismerettel igen, de nem elég szaktudással kezelte annak idején ezen dolgokat, mert ott ahol hibát látunk, mindig csak azt vesszük észre, hogy ezen hiányos tarifák olyan termel- vényekre vonatkoznak, amelyek kizárólag Magyarországon termeltetnek és a melyek érdekének igen fontos megvédésére az osztrákok nem nagy súlyt fektetnek. A magyar szakácsok jutalomtárgya. Képben mutatjuk be| a „Magyar Szakácsok Köré“-nek azt a dísztárgyát, melyet a kör kitüntetési jutalmul készíttetett a nemzetközi szakácsmüvészeti kiállításra. A jutalomtárgy femekbe készült, vert ezüst zsardinettartó, melynek művészi becse maradandó. A gyönyörű jutalmat a jury Spörk Sándornak, nagyságos Erős Géza ur főszakácsának ítélte oda, a ki szintén magyar ember, igy hát a magyar szakácsok ajándéka sem került idegen kezekbe. El lehet tehát mondani, hogy a nemzetközi versenyben a magyarok az egész vonalon győztek. Ezt a diadalt már volt alkalmunk méltatni, most csak a „Magyar Szakácsok Köré„-nek hódolunk, a mely zsenge kora daczára is erős munkát tud végezni czél- tudatosan. Ez joggal támaszt nagy reményeket a kör jövője iránt s bízvást várhatjuk, hogy a kör szárnyai alatt az eddig magukra hagyott szakácsmüvészek tekintélye általános lesz az egész continensen. A magyar szakácsok tehát egytől egyig csoportosuljanak a kör zászlaja alatt, a melyet most oly világlátott, kiváló férfiú lenget mind diadalmasabban, mint Palko- vics Ede az „Angol Királynő“ szálloda nagyérdemű tulajdonosa. A kör rohamos megerősödését, a szakavatott, buzgó vezetést mi sem bizonyítja inkább, mint az az elhatározás, hogy a kör minden kedden szakismereteket terjesztő felolvasást rendez. A felolvasások sorát, melyen Olück és Stadler urak is résztvettek, múlt hó 30-án oly illustris férfiú nyitotta meg a kör helyiségében, mint Palkovics Ede. Felolvasásáról lapunk más helyén számolunk be. Palkovics Ede a ki ezzel a szereplésével is megmutatta, hogy mily melegen érez iparunk haladása iránt, úgyszintén Olück Frigyes ur is megígérte, hogy készséggel közreműködik a körnek egy közelébb rendezendő felolvasó-estélyén, a mely a hölgyek tiszteletére és szórakoztatására lesz rendezve. A „Magyar Szakácsok Köre“ tehát dolgozik híven és teljesen meg akar felelni szép hivatásának; ennélfogva mindenki, a ki a kör tagja, benne erkölcsi támaszát, anyagi gyarapodásának segitőjét és szaktudásának megbecsülhetlen iskoláját találja meg. Önmaga ellen vét tehát minden szakács, a ki a „Magyar Szakácsok Köréből“ elzárkózik, a hol oly kiváló szaktársak odaadó mentorságát élvezheti, mint Palkovics Ede elnök és Mayer Lénárd, a lelkes alelnök. Francois újabb akcziója. Frangois Lajos, ez a tevékeny, széles látókörű férfiú, ismét hasznos kezdeményezéssel vonta magára a figyelmet. Már mi is többször felszólaltunk azon visszaélések ellen, melyekkel a habzóborgyárak a magyar pezsgőbor-ipar egészséges fejlődését megakasztják. Ezen habzóborgyárak az utóbbi időben annyira elszaporodtak és a fogyasztó közönségnek általuk megkísértett megtévesztése már oly arányokat öltött, hogy erélyes törvényes intézkedések nélkül a pezsgőbor-ipar fejlesztése szinte lehetetlenné válik. A habzóborgyárosok üzelmeivel foglalkozott e heti közgyűlésén a budapesti kereskedelmi és iparkamara is, a melyhez Frangois Lajos, budafoki pezsgőgyáros és kamarai tag a következő beadványt intézte: „Az a körülmény, hogy a gomba módra szaporodó habzóborgyárak készítményeiket teljesen a pezgőborok mintájára adjus- tált üvegekben, hangzatos franczia czimek alatt, mint valódi pezsgőbort bocsátják forgalomba, hazai pezsgőboriparunk érdé-
