Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-02-05 / 3. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. február 5. Herz Ármin Fiai szalámigyár Budapesten Ugyanott l-a pesti disznózsír és szalonna szerezhető be. Ajánlja kiváló minőségű magyar szalámiját, milánói és mortadellát. Minden egyes rúd ólompecséttel van ellátva, melyen a gyár védjegye látható. szalámit molnunk s nagy kitartásra azaz tőkére van szükségünk. Hogy ezt a tőkét a vendéglősök összehozhassák, nem reméljük. Nem reméljük, mert a vendéglősök vagyonosabb része — a közönség kívánalma miatt — nem mellőzheti meglevő, kitűnő sörgyárainkat; a szegényebbe pedig, ha tud is, nem akar pénzt kiadni. Köztudomású, hogy pl. a „Budapesti Korcsmárosok Ipartársulata“ tagjainak nagyobb része még a csekély tagsági dijat sem fizeti, úgy hogy a társulat örökös zavarokkal küzd. I.—III. kerületi ipartársulatunknak még annyi jövedelme sincs, hogy legalább egy szaklapot járathatna. Országos szövetségünk csak Stadler Károly áldozatkészségével tarthatja fenn magát. Budapesti régi ipartársulatunk temetkezési pénztára éveken át a csőd előtt állott. Mindebből következik, bármily nehezünkre esik is bevallanunk — hogy a vendéglősök belátására, összetartására és pénzére ma még nem lehet építenünk. Nem vonjuk kétségbe a „Fogadó“ igaz szándékát, de azért a fontieknél fogva intenünk kell az elhamarkodott gründolástól, mert ez könnyen bukással s igy sok szaktársunk anyagi károsodásával végződhetik. Ettől annál is inkább kell tartanunk, mert hiszen köztudomású, hogy a sörgyárak is azért kötöttek kartellt, mert a vendéglősök egy része visszaélt bizalmukkal, óriási hitelösszeg veszett el náluk! Már most hova jut egy kezdő, nem nagy tőkével rendelkező gyár, ha a „hozom“-ból nagy veszteségek érik. A mi nézetünk tehát a következő: Minthogy a magyar, különösen a kőbányai sörök a continens legjobb sörei közé tartoznak s éppen ezért a külföldi söröket majdnem teljesen kiszorították; minthogy továbbá közönségünk az ismert kőbányai sörök mérését szinte megköveteli; ennélfogva a vendéglősök sörgyárát — ez idő szerint — akár részvényes, akár szövetkezeti alapon koczkázatos vállalatnak tartjuk. Fogyatékos közgazdasági és testületi érzékünknél fogva csekély anyagi erőnkkel kezdjük alantabb a dolgot. Mint ahogy annyiszor ajánlottuk, sürgettük, alakítsunk fogyasztó, illetőleg vásárló és raktározási szövetkezeteket, ezek szerezzék be tagjaiknak a sört is nagyban, úgy mint a bort s más főbb szükségleti czikke- ket, igy legalább biztos haszonra dolgozunk. Éhez sem kellenek milliók, nem kellenek milliomos tekintélyek, csak azoknak a csoportosulása, akik az eszme üdvös voltát fölismerik; mig egy részvénytársaság létesítése oly előkelőségek bevonása nélkül, mint Gundel, Glück, Stádler, Palugyay stb. nem sikerülhet. Olvasóinkat tehát jó lélekkel ismételten intjük az elhamarkodott, reális számítás szerint sikerrel nem járható gründolástól. Megjegyezzük, hogy különben mi nem vagyunk ellenségei a vendéglősök sörgyárának, sem kezdeményezőinek s csak örülni tudnánk, ha a vendéglősökben már oly magasan állana a közös érdek tudata, hogy ily nagy vállalkozással is megpróbálkozhatnának ; de minden vendéglős jól tudja, hogy ettől a szép időtől még messze vagyunk. Humánus kezdeményezés. Mint lapunk más helyén olvasható, a „Budapesti Korcsmárosok Ipartársulatá“- nak tagjai elhatározták, hogy segitő alapot létesítenek megszorult, bajba került társaik támogatására. Valahányszor ellágyulni, részvétre buz- dulni látjuk az embereket, felebarátaik szenvedésein, mindannyiszor fellobban bennünk a remény, hogy egyszer mégis csak teljes lesz az evangéliumi megváltás : bekövetkezik a szeretet kizárólagos uralma a földön. Szívből üdvözöljük tehát korcsmárosain- kat a nemes kezdeményezésért s kívánunk sikert törekvésüknek. Sajnos, hogy erre nagy szükség van; mert a nyomor nőttön nő s a mi szakmánkban is egyre szaporodik az elesett, maguk erejéből fölemelkedni nem tudó szerencsétlenek száma. Valamikor máskép volt s koldusbotra került korcsmáros ritka volt, mint a fehér holló. Ma a finánczpolitika kegyelméből sokan vannak s egyre szaporodnak. Ki nyújtsa tehát elsőnek feléjök könyö- rülettel a kezét, ha nem szaktársaik, a kik ugyanazon sors viszontagságait nyögik. Mindennél dicséretesebb tehát a társak egymásért való felbuzdulása, habár tudjuk, hogy minden sebet bekötni, minden nyomort eloszlatni kevés lesz a leghőbb collegiális érzés ereje is. Erre csak az egész társadalom lehetne elég hatalmas uj, humánusabb, észszerűbb berendezkedés mellett. Ennek be kell következnie, de addig is mint társadalmi osztály tegyen annyit, a mennyit tud a hozzátartozókért. Éppen ezért elismeréssel köszöntjük a korcsmárosokat; de azért nem hallgatjuk el azt a gondolatot, a mely ebből az alkalomból lelkünket ostromolja. Ha humánus dolog a magával tehetetlen szerencsétlenen segíteni; mennyivel humánusabb odahatni, hogy társaink ily mostoha sors martalékai ne legyenek. Ha van erő bennünk arra, hogy össze- gyüjtsük az irgalom tőkéjét, mennyivel több erő lehet bennünk arra, hogy csekély készségünket összevetve, mindnyájunkat megszabadítsuk a megszorultság kényétől. Ha tudunk tőkét gyűjteni az elesettek gyámolitására, mennyivel könnyebben gyüjthetnénk a produktiv munka támogatására. Ha érezzük — mint a hogy érezzük is — a nagy tőke nyomását, a kereskedelem visszaéléseit gyöngeségünkkel, úgy össze kellene állanunk, filléreinket összeadnunk, hogy együttesen tőkével álljunk a tőke ellen. Mégis csodálatos, hogy szakmánkban mindent lehet több-kevesebb sikerrel kezdeményezni, csak éppen a szövetkezést nem. Mintha szinvakságban szenvednénk, s éppen a szövetkezeti eszme lenne az, melynek biztató, sokat Ígérő színét meg nem látjuk. Elég szomorú, hogy igy van; mert éppen szakmánk szegényebb fele, a korcs- márosság az, a mely szabadulást más utón nem találhat. Megragadjuk tehát derék korcsmárosaink humánus felbuzdulásának a pillanatát is, hogy ismételten figyelmeztessük őket a következés szükségességére s el nem maradható áldásaira. Ne várjuk, hogy vagyonos társaink legyenek a kezdeményezők, hogy ők álljanak az élünkre, hiszen ők tudnak magukon is segíteni. Álljanak össze, cselekedjenek azok, a kik egyedül gyöngék arra, hogy kiragadják magukat a nagy tőke szipolyai közül. Lássanak munkához, határozzák el komolyan hogy megalakítják a korcsmárosok hitelszövetkezetét, a mely üzletkörébe vonja a nagyban való bevásárlást borból, sörből, lisztből, zsírból, húsból stb. valamint a takarék- és hitelüzletet is. Lehetetlen, hogy ilyen, czélirányosan szervezett szövetkezet érdeklődést ne keltsen s pártolókra ne találjon a szaktársak között. A kezdeményezést annál inkább is megkísérelhetnék, mert kellő körültekintéssel megszerezhetnék külső, érdekelt faktorok támogatásával is, igy a kormányé sem maradna el. Nagy ideje, hogy cselekedjenek s éppen a tisztességtelen verseny és üzletuzsora által leginkább szorongatott korcsmárosok cselekedjenek; mert ha tovább is tétováznak, bármily óriási lesz is, csekélynek bizonyul a segitő-alap, melyre különben szívből kérjük az Isten áldását. A közügy sérelmei. A közügy, minthogy ez mindnyájunk közös javát érinti, érdeklődést követel mindenkitől. Szinte önmagunk iránti kötelesség, hogy közügyeinket figyelemmel kisérjük s ha kell, áldozatoktól se riadjunk vissza. Ipartársulataink tagjainak gyér csapata országos szövetségünk és gyűléseink iránt mutatkozó lanyhaság szomorú bizonysága nCiTTL TIVADAR porczcllángyáros, császári és királyi udvari szállitö BUDAPESTEN. Gyár: VI. kér., Angyalföld. <8><8><8><s><8><£>«><$> Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza 14. szám.
