Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-10-05 / 19. szám
1906. október 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb termésietes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcrcsöt. c&> <#> <#> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. 4 £ Kapható mindenütt. # <C <6 Telefon 40—97 a pinczérséget sújtó áldatlan, ügynöki zsaroló rendszer, a főnökök pedig szakszerű kezektől vezetett közvetítés révén szakembereket fognak kapni, nem befolyásoltatván az ügynöki rendszer fattyúhajtásaitól, midőn az ügynök képes a segédet helyéről csak azért elcsalni, vagy élzavartatni, hogy uj 'elhelyezésre alkalma legyen és ennek révén úgy a főnökök, mint az alkalmazottak pénzét zsebre vághassa. bátrak vagyunk nyomatékosan a tekintetes czim szives figyelmébe ajánlani, hogy mi nem önző érdekeket szolgálunk, hanem tisztán iparunk felvirágoztatásán munkálkodunk és joggal reméljük, hogy a tekintetes czim ebbeli nehéz munkánkban mindenképen segítségünkre siet. Javaslatunk tehát ez: Mondja ki a tisztelt testület közgyűlése, hogy tekintettel arra, hogy úgy a Budapesti Pinczér-Egylet, mint a Budapesti Kávéssegédek Szakegylete önálló, az egész országot ellátni képes elhelyező intézetekkel bírnak, a helyközvetitést pro- grammjából kikapcsolja —,s személyzet-szükségletét az ügynökök kizárásával fentnevezett egyleti ingyenes elhelyezőknél s még esetleg a vidék több pontján felállítandó hasonló intézeteknél szerzi be, s erre tagjait határozatilag kötelezi. Nem kisebb sérelmük a pinczéreknek az, j hogy jövedelmük a közönség nagylelkűségétől vagy éppen gavallér-szeszélyétől függ és figyelemreméltó, sokszor emberfölötti fáradságos munkájukért nem becsületes bért, hanem feléjük dobott «borravalóit kapnak. Ez az állapot egyrészt önérzetüket sérti és társadalmi helyzetüket önmaguk előtt lealacsonyítja. De másrészt anyagilag is káros, mert bármily komoly és szükséges munkát végeznek is, mégis a közönség adakozó kedvétől függ a megélhetésük. A sajtóban és a közönség körében többször merült már föl humánus igyekezet, hogy e barbár állapotokon változtassanak. De az igyekezet mindig kudarczot vallott, mintha csak leküzdhetetlen akadályok lettek volna az útjában. Pedig a külföld bőséges példát nyújt rá, hogy a változtatás nemcsak nem lehetetlen, de okvetlenül szükséges is, nem a pinczérek, hanem a fogyasztóközönség érdekében. Ellenkezőleg, ez a nálunk divatozó rendszer a lehetetlen, úgy a vendéglős, mint a pinczér, valamint a közönség nézőpontjából, Külföldön egy pinczérnek 4 asztala van, amelyeket kiszolgál és egyúttal beszedi az általa felszolgált ételek és italok árait is. Egyúttal számlára írja az ő megállapított diját is. Ilyenformán nincs a vendég kénye-kedve, avagy adakozási készségének kiszolgáltatva. Ez ugyan nem nagy kereset, de viszont a pinczér tudja, hogy asztalainál mennyi vendéget helyezhet el s mint gondos kereskedő iparkodik, hogy minél több venciéget helyezzen el s előzékeny modorával azon van, hogy minél nagyobb fogyasztást érhessen el. A mai éthordói kereset a pinczérség helyzetét tarthatatlanná tette. Az általános drágaság következtében a vendéglőket látogató közönség kevesbbedett, aki pedig oda van kényszerítve, a vendéglős által felemel: ételt ; valahogy csak megfizeti, de borravalóra, pláne három borravalóra, főpinezér, éthordó, boríiu, már nem jut. Így hát egyedül a főpinezér, aki előtt resteli a Vendég, hogy borravalót neki ne adjon — keres, de az éthordónak felkopik az álla. Régente az éthordónak 15—20 forint fizetése volt és alkalmazása helyén lakást is kapott, emellett szép mellékkeresete; ma 6, 8, 10, 12 forint a fizetése, lakás nélkül Fizethet kapupénzt, egyéb keresete pedig egy harmadára olvadt le. A mai pinczér tehát tisztán arra van utalva, hogy a vendéggel szemben oly magaviseletét tanúsítson, hogy abból a borravalót kikoldulja vagy arrogáns magaviseletével kierőszakolja. Sőt a kényszer arra is ráviszi, hogyha alkalma akad, hogy még bűnös útra is lépjen, ha megélni akar. jWiért kell éppen a pinczérnek annak lenni, akit saját munkaadóik szorítanak arra, hogy minden emberi önérzetükből kivetköztetve koldus módjára kelljen életét tengetni. A mai magyar pinezéri rendszer szégyene a magyar- országi vendéglős karának. Egy ipar, amely segédeit a íogyasztóközönség terhére, azok önkéntes adományaiból való megélhetésre szorítja, az nem tarthat számot tiszteletre, megbecsülésre. Már pedig nem hiszszük, hogy iparunk nagynevű vezetői, valamint az összvendéglőskar ezt nem tudná! Még ke- vésbbé hiszszük, hogy ezt a mai alkalmat meg nem ragadnák iparunk tekintélyének és gazdasági fellendülésének érdekében. Reméljük, hogy a t. czim kimondja, hogy a főpin- ezéri rendszer beszüntetendő és kimondja a «Revue»-rendszer életbeléptetését. Ennek a rendszernek előnyei a következők : 1. A nagyközönségnek, amely nagyfor- galmu éttermeket látogat, nem kell a főpin- ezérre sokszor fél óráig is várnia, mig fizethet, Megszabadul egy felesleges borravaló kiadástól s nem kell aggódnia, hogy a «fő- pinczér»-rel szemben «smuezig lesz, úgy mint azt manapság tapasztaljuk és nem kell feleslegesen tékozolnia a borravalóval, hogy előkelőnek és gavallérnak látszódjék. 2. A pinczérnek, aki munkájáért munkaadójától fizetést nem kap s ha kap, az csak koldusalamizsnának tekintendő, oly csekély — nem kell arczpirulva megalázkodnia, hogy evvel magának a borravalót bivtositsa, mert a tízszázalékos kiszolgálási dijat jogosan felszámíthatja. llyformán meg van kiméivé a vendég, a pinczér pedig iparkodik asztalainál lehető legnagyobb forgalmat elérni. Ez a vendéglős haszna. Ma a pinczér nem törődik avval, hogy a vendég fogyaszt-e. Akkor minden törekvése oda fog irányulni, minél nagyobb forgalmat elérjen, mert hisz a nagyobb forgalom eléréséhez saját érdeke is köti. Végül 3. A vendéglősnek nem kell főpinezért tartania, aki egymaga tetemesen hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztás megdrágittassék, mert borravalón kívül százalékos hasznot is kap. Viszont azonban az eléggé jól javadalmazott pinezéri kar, melyhez ilyképpen hozzájut, igazi ambiczióval azon lesz, hogy a vendéglősök érdekeit minél jobban előmozdítsa. Nyilvánvaló tehát, hogy a borravalókérdés megoldása s evvel együtt a pinczérség helyzetének megjavítása önként kínálkozik és nemhegy áldozatot kívánna valakitől, ellenkezőleg, minden irányban nagy előnynyel járna. Javaslatunk tehát az, mondja ki a t. czim, miszerint az összpinezérség 90 százalékára tagadhatatlanul káros, a mai főpinezéri rendszert megszünteti, s helyébe a külföldön szokásos «Revue»-rendszert honosítja meg, a vendég részéről fogyasztott s számla szerint szedendő kötelező 10 százalék javadalmazással. Az a szakadatlan munka, mely az egész napon fogva tartja a közönséget, az idegenek bec»zönlése, a színházaknak, mulatóhelyeknek a késő éjjeli órákban való záródása, mind egy-egy indító oka annak, hogy a vendéglők záróórája mind jobban kitolódik a késő éjjelre, de az ezáltal előidézett nagy munka- halmaz s a nagy 'forgalom miatt viszont a munka már a kora reggeli órákban kezdetét veszi. Csak erre a körülményre rámutatnunk is elég ahhoz, hogy föltüntessük azt a nagy külömbséget, mely a mai kor s a múltnak a munka iránti követelményei közt fennáll s kétségtelen, hogy a megtöbbszöröződött munka az időnek másnemű beosztását kívánja meg, minjt a hogy az annak előtte volt. A társadalom egy-egy rétege időnként elviselhetetlennek érzi a rásulyosodó terheket s olyankor megmozdul, könnyíteni óhajtva magán. A fölötte álló körökhöz fordul, kérve őket, segítsenek nyomasztó terhein. A budapesti pinczérség is igy van. Azt a szakadatlan munkát, mely vállára nehezedik, nem bírja ki tovább s munkaadóihoz egy kis teherkönnyebbitésért folyamodik. A magyar társadalom legsorvasztóbb betegsége a tüdővész sorainkból veszi a legtöbb áldozatát, mint a kik e szörnyű betegségnek természetellenes, idegsorvasztó életmódunkkal a legtöbb alkalmat adunk a kifejlődésre. Szükségünk volna egy kis szabad időre avégből, hogy kimehessünk a zöldbe friss levegőt szívni, a szivarfüstös levegőtől elgyengült tüdőnket felfrissíteni. Csak végig kell nézni sorainkon, alig akad köztünk erőteljes, kifejlett magas ember, majdnem valamennyien csenevészek vagyunk, mert testünket kellőleg nem ápolhatjuk. Ha a törvényhozás ez idő szerint még nem tartotta helyénvalónak a vasárnapi munka- szünetnek a vendéglői iparra való kiterjesztését s még eddig fölebbvalóink nem gondoskodtak arról, hogy mi egy hétköznapon pihenjük ki a hét fáradalmait, nem lehet tölünk rossz néven venni, ha mi a saját erőnkből törekszünk arra, hogy ezt a munkaszünetet megszerezzük, mikor látjuk, hogy a müveit K ávéházi-, szállodai-, fürdői- és kórházi-berendezések. Sürgöny czim: Bruck, vasbutorgyáros. Vas- és Rézbutorgyár: IX, Liliom-utcza 8, sz (saját házban.) Bruck J. Henrik vas- és rézbutor-gyára-BUDAPEST^ Kizárólag hazai gyártmány. TELEFON 38—47. Dúsan felszereltraktár és iroda: VI, Andrássy-ut 32. sz.
