Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-05-05 / 9. szám
1906. május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. c£> c&> c&> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GÉBMRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. <í 4 <6 Kapható mindenütt. íf íf ff Telefon 40—97 a mit éppen most hallottam, mindjárt nem inná a franczia pezsgőt. El is mondom. Hát a champagnei pezsgőgyárosok azt teszik, hogy tartanak egypár száz utazó ügynököt, a kiknek az a kötelességük, hogy városról-városra, fürdőről-fürdőre járjanak; s mikor valahol nagy table d’hote van, az egyik rendel magának franczia pezsgőt; a másik összevész vele, hogy a hazában készült pezsgő éppen olyan jó; ő azt hozat magának. Másnap aztán a hazai pezsgőt ivott vendég iszonyúan bekötözött fejjel jön le a table d’hotehoz, a halántékai flastrommal beragasztva, s nyögve kér a pinczértől szódavizet; az az átkozott honi pezsgő egészen tönkre tette a fejét. «Lám, megmondtam !» — bosszantja őt az utitárs. — «Most már hagyja ön el a szódavizet, hozasson franczia pezsgőt, ez az ellensége annak!» — S a franczia pezsgőtől aztán lassankint elmúlik a komának a fejfájása. S abban az évadban aztán annál a vendéglősnél többé honi pezsgőt el nem fogyasztanak. A két commis voyageur pedig megy odább fejfájást jajgatni.) De térjünk vissza a mi poharunkhoz. A borok költészete! Cum! Ha én ilyen bort tudnék költeni! Nem keresnék rá kiadót. A ritmus igen szép. Egyszerű ugyan, nincs benne semmi kompoziczió, de a fölfogás magasztos. Van benne szellem. A versek gördülékenyek. S bir a horáczi klassziczitás zamatjával. Hanem ez csak a múzsák legfiatalabbika. A muzeum-őr fölvilágosit bennünket, hogy a ki a tokaji bor arkeológiai tanulmányát akarja végezni, annak mind a hét tónusán végig kell hatolni. Mert ennek is hétféle tónusa van, mint a szivárványnak, mint a hanglajtorjának: c, d, e, f, g, a, h, s mindegyikhez újabb kisded pohárkák kerülnek elő, olyan vékonyak, elfujhatók, mint a vizhab, az édes szivárvány egész színe keresztül látszik rajtuk. Az «f»-nél már sza- bódni kezdünk, hogy sok lesz egy napra ennyi tudományt bevenni! De már ezt meg kell kóstolni: ez az* é 1 e té b r e s ztő! — Csakugyan az! — mondja az én kopasz kollégám, én már érzem, hogy nő ki a hajam tőle újra a homlokomon. — Nem lesz ettől az ember ittas, csak más életre ébred. Oh, a tokaji bor nem vág le senkit, de mindent fölemel! No, de jön még egy skálával följebb. Ki ne állna mellé? Ez a szentjánosbogár-világu, zöldes nektár, a belga királyné kedven ez itala. Ki ne ürítené azt ki, a mi koronás honleányunk egészségére? Ez tokaji szagos aszuszőlőből készült fejedelmi gondolat! Még ezen túl is van valami. Ez a m i k i- rálynénk kedvencze. Hát magyar volna-e az, a ki ezt a poharat ki ne ürítené; ha mindjárt a bizonyos elesés várna is rá. Éljen, a ki ezt a nem konty alá való, de korona alá való bort megszerette! De már most ez volt ám az utolsó! Se többet, se jobbat ennél nem szabad ajkainknak érinteni! Nem használ a szabadkozás. Még hátra van a legfelső fok! Ezt már csak istenek iszszák! Ez a tokaji eszenczia! Most érti | az ember Jupitert, hogy miért szeretett a földre lejárni? S aztán ilyen borokból van egy hosszú galléria megrakva négyakós hordókkal. A külföldre évenkint háromszázezer palaczk megy innen szét s abból egy tizedrész legalább tokaji. S vissza nem küldenek belőle semmit. S ez a nagy diadala a Cateau Palugyaynak. Hogy nem küldik vissza borait. Mert azt sok ember tudja, megtermeszti a jó bort, palaczkokra lehúzni tisztán; elküldeni biztosan, hanem azért mégis megesik mindanynyin, hogy egy-egy palaczk bora a kereskedőnél vagy megsavanyodik, vagy aljat rak le, vagy pezsegni kezd, ha fölnyitják, s akkor aztán az egész borának a hitele vész. A Chateau Palugyay boraival ez nem történik meg. Pedig nem mis-másolják azt szaliczilsavval: titokban sem tartják, hogy mit csinálnak vele? Az ifjú Palugyay meg is magyarázta azt nekünk, s hogy érthetővé tegye, experimentummal is megmutatta. Hogy bebizonyítsam, a tokaji bor mind a hét tónusán keresztül mennyire nem veszi el az embernek a tudományát, sőt még olyanra is megtanítja, a mihez soha sem értett, hát elmondom a «borkóstolás után» látott experimentumot. Minden bor csak akkor húzható le palaczkokra, a mikor teljesen bevégezte meg- érési müvét, hogy pedig ez mikor van befejezve: azt csak a bor maga tudja. Tehát megkérdik tőle. A melyik bort, az idejénél fogva, már lehuzhatónak hisznek, annak a hordóját kissé féloldalra fordítják, s akkor egy vékony, hollóttollszárnyu fúróval megfúrják a fenekét. Ha azon a fúrt lyukon csak egy csöpp bor is szivárog ki, akkor az a bor még dolgozik: nem lehúzni való; hanem ha a hordó sziszeg, a fúrt lyukon a levegőt szíjjá be: ez a sziszegés azt vallja, hogy az a bor tökéletesen megérett s az többet. a palaczkban szégyent nem hoz a gazdájára. Jelenleg harminezötezer akó ilyen kitűnő magyar bor van ebben a pinezében. Adná az Isten, hogy sok ilyen várunk volna, mint a Chateau Palugyay: mert ezekből kell nekünk meghódítani az egész világot! írtam ezt a hetedik tokaji tónus után! Nógrád-Verőcze fejlődése. A kies fekvésű szomszéd Verőcze községben, Nógrád megye Fiuméjában, ismét egy hatalmas lépéssel haladt előbbre a polgárság ama törekvése, hogy a községet a nagyszámú s igen előkelő nyaraló vendégek számára kényelmessé és kellemessé tegyék. Május elsején nyílik ugyanis meg a nagy áldozatok árán Ízléssel és kényelemmel épített uj községi vendéglő és kaszinó. Hogy a Dunaparton épült vendéglő s kaszinó termeiből mily bájos panoráma nyílik a Duna 3 ágára, 4 szigetére, a visegrádi szt. romokra s az ősi magyar hadidicsőség színhelyére, a Vértesre, arról nem leírásból, csak közvetlen szemléletből, tapasztalásból lehet fogalmat alkotni. Hogy pedig az úri s gavalléros kiszolgálással is biztosíttassák a vendéglő, illetőleg j a nyaralóhely jó hírneve, a vendéglő bérletét az elöljáróság más pályázók mellőzésével egy neves és ambitiozus fiatal embernek, Laczuska Titusnak ajánlotta fel, kinek vállalkozása az érdekelteket a legszebb reményekre jogosítja. R régi jó idők. Miért sóhajtunk vissza a múltba? Miért ismételgetjük fájdalmasan, hogy nem úgy van már, mint volt régen ? Hát bizony erről kevesen tudnának számot adni; de azért mindenki sejti, hogy a régi idők jósága, kívánatossága nem any- nyira az anyagiakban nyilvánult, mint inkább az erkölcsiekben. Találóan fejtegette ezt lovag Fáik Zsig- mond, aki Bendtner Józsefnek, a Légrády- ezég nyomdai művezetőjének jubileumán, a koronás arany érdemkereszttel való legfelsőbb kitüntetése alkalmából mondott beszédében igy jellemezte az annyiszor visszasóhajtott régi jó időket: „Rég ideje annak, hogy én nyomdászi működésem félszázados jubileumán átestem, sőt már a hatvan éves munkásságot is néhány éve túlhaladtam, én tehát a mai jubilánsban öcsémet tisztelem, akinek elmondhatok egyetmást a régmúlt időkből. Hát bizony ezek a régi, jó idők a mai kor észjárásával szemlélve, sehogy sem mutatnak fényt és dicsőséget, de bezzeg volt bennök valami, amiről a mai ideges kor teljesen megfeledkezni látszik. Azokban a nagyon régi jó időkben volt még szivük az embereknek és ezt a szivet megszólaltatták akkor is, ha a főnök érdekéről volt szó. Az én ifjú korombon első és legszentebb kötelességünknek ismertük mi munkások, hogy főnökünk boldoguljon és azért minden áldozatra készek voltunk. Mert nagyon jól tudtuk, hogy a munkásról, annak jóvoltáról csak oly főnök gondoskodható megfelelően, aki maga boldogulhat kellőképpen. A mai modern idők átváltoztatták a munkásokat is és úgy látszik, mintha már nem is volna szivük. Hangsúlyozom, nogy úgy látszik. Mert ha egy kissé lehámozzuk a külső ridegséget, hát bizony ott találjuk minden egyes m nkásunknál az érző lelket, a dobogó szivet, a melylyel — ha nyíltan nem is vallja — titokban örül annak, ha jót és hasznosat tud produkálni és evvel főnöke érdekeit egy lépéssel előbbre viheti. Kedve.-: jubiláns barátom! Nekünk, öregeknek jut osztályrészül, hogy a régi idők jó szokását átplántáljuk és tovább műveljük a mostani modern korban. A mi feladatunk munkásainkkal oly érintkezést teremteni, hogy belássák, hogy szabad a szivüket nyíltan, felemelt fővel is megszólaltatni, mert igy szolgálják leghelyesebben a saját javukat.“ Hát Fáik lovag eltalálta az igazságot s a mi igaz a nyomdásziparban, igaz a mi szakmánkban, sőt a társadalom valamennyi rétegében. Igen, a mit elvesztettünk a régi időkkel, ez erkölcseink javának egy része. Hiányos bennünk a kötelességérzet, a bizalom és vonzódás egymás iránt. A munkaadó és munkás idegenekként állnak egymással szemben, sőt igen gyakran ellenségeskedés lappang sziveikben egymás iránt. Ez kárára van a munkásnak és a munkaadónak s egyik elmérgesitője a szocziális viszonyainknak. Mennyivel több derű, nemes vonás volna Nemesített 48-as édes paprika egyedül: tv *1 1 ' " 1 1 W&W Nemesített 48-as ed< Paprika király! Kovács Sándornál Mokrin. Tessék nálam próba rendelést tenni. Paprika király!
