Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-05-05 / 9. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. május 5. életünkben, ha a régi jó idők e patriarchális tulajdonságát visszaszerezhetnők. Különösen szükséges volna ez a mi szakmánkban, hol a főnök annyi bizalmat kénytelen előlegezni alkalmazottainak. Ha ezekben nincs meg a kötelességérzet, a jóakarat, úgy csakhamar csalódik a gazda, károsodik a vendég s kenyerét veszti az alkalmazott. Sivár állapot ez, aminek a megszűnése közérdek; de ez csakis erkölcseink megtisztulása által következhetik be s mig be nem következett, okkal sírjuk vissza a régi jó időket. Közös üzletek adója. A vendéglősöket érdeklő, következő Ítéletre hívjuk fel olvasóink figyelmét: Közös üzlet után kirovott adóból első sorban minden egyes üzlettárson a kivetett adónak egyedül reá eső része követelhető, a közig, bíróság 7587—1905. P. számú Ítélete szerint, mélynél a panasznak helyt ad annyiban, amennyiben kijelenti, hogy a panaszos K. .s P. czég terhére kivetett adónak egyedül reá eső részét tartozik első sorban h.zetni, mig ennek az adónak czégtársaira fJső része tekintetében csak másodsorban ealó fizetési kötelezettség terheli a pana- vzost, mert: az 1883. évi XLVI. törvény- szikk 95. §-ának harmadik bekezdése érceimében az üzlettársak a közös üzlet után kirovott adókért azzal a megszorítással tartoznak csak egyetemes kötelezettséggel, hogy első sorban minden egyes kötelezett társon a kivetett adónak egyedül reá eső része követelhető és az egyetemlegesség csak akkor és annyiban érvényesíthető, amikor és amennyiben a tartozás első sorban kötelezettektől behajtható nem volt. Glück Frigyes az Urániában, (Folytatás.) Históriai jelentőségű ebéd volt Augusto Barbarigo dozsénaka bergamói követség bemutatkozásakor 1487-ben adott bankettje, amely arról is nevezetes, hogy — amint ezt ezen képünk mutatja — az akkori kor szokásához híven, Casandra Fedele, a hires költőnő, ekkor mondotta el a tudományt dicsőítő, híressé vált rögtönzött költeményét. Francziaország, a világmegváltó eszmék, a tudományok és művészetek bölcsője és hazája, a gasztronómia történetében annyit jelent, mint amennyit a világegyetem történetében és életében: a nap. Mert valamint a nap áldásos melegének kisugárzásával életet, erőt, megújulást kelt, ad és ébreszt a földön, úgy Francziaország is ujjáébresztette, kifejlesztette és felvirágoztatta a gasztronómiát, azt a tudományt, mely itt élte át reneszánszának éveit és ma is franczia földön áll fejlődése legmagasabb fokán. Meghódította magának ez az ország az egész világot szellemével, eszméivel, tudományával, művészetével, konyhájával és ha most — gasztronómiáról Írva és beszélve — mégsem a franczia konyha dicséretével kezdem, hanem egy itallal, úgy ennek nem más az oka, hogy éppen Francziaországban az italkészítés terén is, a pezsgőbor előállításával oly találmánynyal találkozunk, mely — mint minden, mit a franczia eszpri és invenczió szült — meghódította magának az egész világot. Dom Perignon, a Haut Villers-i apátság pinczemesterének köszönhető a pezsgő feltalálása. Az ő idejében 1670-ben a bornak palaczkokba fejtése még teljesen ismeretlen volt, a borospalaczkok parafadugóval elzárása pedig szintén, miután e czélra kizárólag — úgy, amint ez Olaszországban még ma is sok helyen történik — olajat, illetve olajjal elzárt korsókat használtak. Nyomtatásban először 1708-ban találkozunk a pezsgő névvel, noha már a Champagne, Cognac, Rheims, Bouzy vidékén, Chalon sur Marnben széliében ismeretes «Pelillan» predikátummal, ami annyit jelent, hogy dugólökő, dugóröpitő, szóval valami ördögital, boszorkányság és amely elnevezés magyarázatát találja abban, hogy az emberek közül, akik csak ezen hatását ismerték, de elkészítési módját nem, a pezsgőt csak az igazán bátrak merték meginni. Ma persze már megváltoztak a viszonyok. Bátor és gyáva egyformán és szívesen issza meg a pezsgőt, a bátor, mert hiszen nem fél, a gyáva, hogy bátor legyen. És hogy a pezsgő már feltalálása első évtizedeiben sem lehetett valami jámbor ital, érdekesen bizonyítja az a mende-monda, hogy amidőn VI. Károly franczia király Ven- czel cseh királylyal Rheimsban valami szerződésfélét kötött, ott olyan bort találtak, mely pezsgett és melyből egy hónapig ittak, mig volt, de részegek voltak. Hát bizonyos, hogy nem bort, hanem pezsgőt ihattak, melynek készitésmódját a haut-villersi barátok még féltékenyen őrizték. Lehet különben, hogy e bor a marnei krétahegység egy jól sikerült termése volt, mely hab nélkül pezsgett. Don Perignonon, a legelső italnak feltalálóján kívül Francziaországban a gasztronómia klasszikus hazájában, a legkiválóbb és legzseniálisabb emberek egész sorával találkozunk, akik invencziójukkal nemcsak önmaguknak szereztek múlandó és pillanatnyi élvezetet, hanem elveket, ethikát, hogy úgy mondjam, esztétikát vittek a tudománynyá fejlesztett szakácsmüvészetbe, melynek a nemzetek művelődéstörténetében is előkelő helyet és szerepet biztosítottak. Émlitsük fel itt mindjárt első sorban a legnagyobbat, a nagy Brillat Savarin t, ezt a kiválóan szellemes embert, ki Du Bugey departement Belley nevű városkájában született 1775-ben. Gondos nevelésben részesülvén, ügyvéddé lett s később örökértékü müveiben nemcsak az élnitudás — savoir viore — hanem az ennitudás elméletét is megalapította. Physioologie du gout — «Az ízlés élettana» — czimü munkájában pedig az evés tudományát a szó legszorosabb értelmében valóságos tudománynyá avatta, illetve fejlesztette. E mű ma már a világ minden művelt népének nyelvére lefordítva, az emberiség közkincsét képezi és remélhetőleg legközelebb magyar nyelven is meg fog jelenni. Grimod de la Reiniére, a hires Malesherbes unokaöcscse és egy vitéz generális fia 1758-ban született. Ő is ügyvéd volt és 1786-ban egy, Fariot de Saint Ange költő ellen irt költeménye miatt kénytelen volt számkivetésbe menni. Állandóan iro- j dalmi és színházi körökben forgott. Voltair- I nak pedig személyes ismerőse volt. Pasz- szionatus gasztronom, aki — mint Mon- j taigne mondotta — «Almanach du gour- | mand» és «Manuel des Amphytriones» czimü munkáiban arra törekedett, hogy megtalálja j az i nyes mesterség «művészi» forrásait. E czélból nem nyugodott meg addig, mig a «Jury des goustateurs» czimü társaságot meg nem alakította. 80 éves korában halt meg falusi birtokán. Hírneves, ritka Almanach- jának egyik hét kötetes példánya az enyém. Itt mutatok be e mű metszeteiből néhányat. Az első egy gourmand könyvtára, a második: egy gourmand kihallgatása; a harmadik: egy gourmand jury-ülése; a negyedik: egy gourmand fontolgatása; az ötödik egy vendéglátó legelső kötelessége; a hatodik: egy gourmand álma; a hetedik: egy gourmand felkelése. Marquis Louis de Cussy a gas- tronomia nagymestere, a legkedvesebb Causeur. Mig Brillat Savarin többet professzor- kodott, mint evett, Cussy mindennél többre becsült egy dinert s csak aztán volt professzor. Ö mondta azt, hogy inkább ebédel egy elsőrangú párisi vendéglőben 20 frankért, mint Lucullusnál az Apolló-termekben. Konyhájára borzasztó összegeket költött, de vendégeket hetenként csak egyszer fogadott, de ekkor oly komolyan fogta fel kötelességeit, hogy már 4 órakor reggel maga ment el a Hallesba, a párisi vásárcsarnokba. Mária Lujzát ő vitte vissza Bécsbe. (Folyt, köv.) Kit terhel a kövezetvám? Minthogy borvásárlásoknál a kövezetvám kérdése sokszor ad vitára és pörre alkalmat, tudatjuk, hogy a budapesti tábla e kérdést 1905. évi II. G. 56. sz. Ítéletében igy döntötte el: Az a kérdés, hogy az alperes által a vasút részére kifizetett összegnek a kövezetvámra eső és 127 K 36 fillért tevő része felperest terheii-e, attól függ, hogy felperes az árut a budapesti vasúti állomásra tartozott-e szállítani, vagy pedig alperes budapesti üzleti telepére? Mert előbbi esetben a kövezetvám, amely az árunak a vasúti állomásról a vevő alperes üzleti telepére való fuvarozása következtében merült fel az átvétellel, utóbbi esetben pedig az átadással járó költséget képez és a kereskedelmi törvény 341. §-án alapuló jogszabály az, hogy egyéb megállapodás vagy eltérő kereskedelmi szokás hiányában az átadással járó költségeket pedig a vevő köteles viselni. Ebből következik, hogy ha a kövezetvámot az eladóra akarjuk utalni, a vétel megkötésénél állapítsuk meg, hogy a bor üzletünkbe, illetőleg pinczénkbe szállítandó, különben a kövezetvám bennünket terhel. Vidéki kávésok találkozó helye. Fried Gyula, a székesfőváros e népszerű kávésa, Dohány- utcza 2. szám alatt levő „Szeged városához“ czimzett kávéházának emelésén szakadatlanul fáradozik. A tavasz alkalmából valóságos pálmaerdőt varázsolt a terra- szára, a hol az előkelő közönség szívesen gyönyörködik e forgalmas városrész zajos életében. A vidéki kávésok is itt tartják találkozóhelyüket, mit is ajánlunk olvasóink figyelmébe. A szakácsok köréből. A „Magyar Szakácsok köre“ szakképzett szakácsokat ingyen helyez el. Az egyesület tisztelettel kéri a szállodás és vendéglős urakat, valamint az uraságokat, hogy bizalommal forduljanak a kör elnökségéhez : Budapest, IY., Re'gi- posta-utcza 11. Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet. > > BUDAPEST, VII. kerület, Baross-tér 18. szám. udatjuk úgy á fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — mélynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg eiönyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.
