Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-04-20 / 8. szám
XXII-ik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1906. április 20. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. érsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segedek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egvlet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“. a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egvesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők iaprtársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos^ pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ IPf^ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én ét 20-án. Előfizetési ár: Laptulajdonos és felelős szerkesztő ■ Egész évre ... 12 kor. Háromnegyed évre 9 „ Félévre .... 6 kor. Évnegyedre . . 8 „ IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII.. kerület, Akáczfa-irtcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Tavasz. A kalendárium szerint már itt volt, de borult, didergető hetek után csak elkésve érkezett hozzánk mosolygó éggel, virágot, kedvet fakasztó napsugárral. Alkotmányunk szerint, de lege, régen, ezer esztendő óta meg volt, de a félreértésekből támadott zavarosban kalózkodók merénylete hónapokig tiporta, mig végre a jobb belátás, ősz uralkodónk esküvel kötött királyi lelkiismerete visszaadta boldogulásunk föltételét: a jog, törvény és igazság népakaraton nyugvó kormányzását. Régen volt ilyen igazi tavaszunk: derű a magyar égen, diadal a véráztatta magyar földön. Örömmel hirdetik mindenek, hogy egy csöppnyi vérünk ontása nélkül sikerült összetörnünk újból, hirtelen kovácsolt igánkat; béke leszen velünk, egyetértés nemzet és fölkent királya között! Béke? — Igen, béke! De tudjátok-e, mi a béke? — A béke semmi egyéb, mint a küzdelem szabadsága. Az a szabadság, a mely úgy az egyeseknek, mint a tömegeknek tért és módot enged óhajaik, érdekeik érvényesitéseért való harczra s ebből az ellentétes, egymás megsemmisítésére törni látszó irányzatokból az egész társadalom ismételten és szükségszerűn előálló harmóniájának megteremtésére. És ez a béke nemcsak szabadság, hanem kötelesség is; valamint a szabadság nem kegy, adomány, hanem az ember elemi joga, úgy, a mint a levegő elengedhetlen föltétele az élhetésnek. A mikor tehát örvendünk a békének, álnokul megostromolt alkotmányos, ősi szabadságunk diadalának, egyúttal készülnünk kell, aczéloznunk izmainkat és lelkünket a küzdelemre. Igen, újabb, a réginél kitartóbb küzdelemre; mert a mint megnyílnak alkotmányosságunk elzárt zsilipjei, mindnyájunknak erősen kell állnunk a rohanó zuhatagban, nehogy ez elsodorjon bennünket, hanem inkább megtermékenyítse vetéseinket. Különösen nekünk kell ezt tennünk, vendéglősöknek. Évtizedek óta a megérdemelt sírba szállt párt-kormányok ügyet sem vetettek óhajainkra, jogos követeléseinkre s ha néha szemet vetettek ránk, ennek mindig keserves volt az ára: újabb teher, újabb korda és megaláztatás. Hogy ez ránk többé be ne követ- kezhessék, haladéktalanul, most mindjárt csatarendbe kell államink; mert a törvényhozás, a mint hamarosan rendbe hozza megakasztott alkotmányosságunk összekuszált szálait, rögtön munkához lát, hogy elvégezze azt a munkát, a mely nemzeti életünk haladásának égető követelményei s a melyek már előkészítve várják a parlamenttől zárókövük letételét. Ilyen, hogy csak a bennünket közvetlenül érintőt említsük, az ipartörvény revíziója. Oda kell törekednünk, hogy ennél életérdekeink biztosítást nyerjenek, ha nem is véglegesen, hanem úgy, hogy iparunk fejlődésének ne gátul, hanem alapul szolgálhassanak. Ám, hogy ezt elérhessük, nincs időnk a veszteglésre, szervezetten kell mennünk a választások elé s ha arra nem találjuk magunkat elég erősöknek, hogy egy-két hivatott szaktársunkat bejuttassuk az ország házába, legalább azt érjük el, hogy néhány helyütt, a hol ezt befolyásunk megengedi, szavát vegyük a jelölteknek, hogy jogos követeléseinknek a törvényhozásban szószólója legyen. Ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha megértjük egymást, egységes megállapodásra jutunk, a mit csakis összetartásunk imponáló jelével manifesztálhatunk kétséget kizárón a világ előtt. Tehát erre szervezkedjünk! Ihlessen meg bennünket az a magasztos tény, hogy a félreértések és ámítások zavarában, ha hosszú és aggodalmas idők után is, a király és a nemzet megint csak egymás szivére talált s az alkotmány diadalmas védőszárnyai alatt immár bizton járnak a szabadság és népboldogitás utjain. Találjunk mi is egymás szivére, a melyet a közös hivatás, a közös szenvedések s a közös szebb jövő reménye akaratlanul úgyis összelán- czoltak. Föl a szivekkel! félre a kishitűséggel és a szükkeblüséggel ! FANDA ÁGOSTON hrIaszmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállit a legmagasabb királyi udvar, ^valamint József főherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.
