Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
2 Vendéglősök Lapja 19(H). január 1. Az önálló vámterület. Nemsokára 60 éve lesz, hogy Kossuth hatalmas szavára megmozdult a magyar közönség a hazai ipar védelmére. Kossuth csakhamar kényleien volt lemondani a megalakult «Védegylet» igazgatóságáról s helyére a közbizalom Gorove Lászlót ültette. Gorove a vidéki választmányokhoz intézett felhívásában a többi között igy szól: Keresse más általános szegénységünk s koronkinti ínségünk okait, miben tetszik — látható vagy láthatatlan dolgokban —: az osztrák vámnál sem közelebb fekvőre, sem nyomosabbra sem találand. Szégyenitőbbre sem, mert csakugyan nincs dicsőség a százados alvásban, de van szégyen abban, hogy e tizenöt milliónyi nép ugyanannyi milliónak érdekét nehány külföldi gyárnak, legfölebb egy város által engedé annyi idő óta szabadon kizsákmányolni. De hiszen ezt a védegylet tagjainak talán mondani sem kellene, mi mindnyájan keblünkbe hordozzuk ama tövist, melynek fájdalmait csak alélt- ságunk volt képes eddig is eltompitani; elég csak azt mondanom, hogy mi e kereskedési békókat magunkról le akarjuk rázni, hogy keményszívű mestereinktől megtanultuk, miként kell teremteni és fejleszteni, elég volna csak egy rövidke sorban felkiáltanunk: mi is akarjuk iparunkat védeni, hogy a gyarmat rendszert védrendszerrel akarjuk felcserélni és meg vagyunk győződve, hogy a t. vidéki osztály is lelkesen kiáltana fel: igen, azt akarjuk : mert ez az ország s népe érdeke. De mi elhatározottságunkat nemcsak amaz általános szemléletre akarjuk építeni, mely nyomorral és Ínséggel, guny- liókkal és rongyokkal találkozik, nemcsak a fölébredő büszkeség hatalmas érzetére, de kiáltó számokra, melyeknek ösmerete, ha társa leend amaz indoknak, ép oly virrasztója lesz lelkesült- sédünknek, mint ama szolga, ki urát, a perzsa királyt, a görögök ellenföltételeire még álmaiból is fölébreszteni tartozott.» igy szólt a hazafiség és a tapasztalás 60 év előtt s mégis akadnak köztünk ma is elvakultak, akik a vámközösség mel- tett szót mernek emelni. Beszámoló. A múlt év nem sorakozhatik öröméveink közé; mert — eltekintve a politikai viszonyoktól - iparunk helyzetét nagyban súlyosította. Az a javulás, melyet az ipartörvény immár előkészített revíziójától várhatunk, nem következhetett be ; mert hát a törvényhozás munkálkodása megakadt s igy a várva-várt törvényjavaslat tárgyalásra nem kerülhetett. Ez a javaslat — Szterényi tervezete szerint — remélni engedte, hogy iparunk- i nak képesítéshez kötése legalább részben megvalósul, amennyiben a kötelező ipartársulás a javaslat egyik princípiuma. Ha tehát iparunknak képesítéshez kötését nem is mondaná ki a törvényhozás, a kötelező ipartársulás mégis gátat emelne a közénk nem tartozó elemek betódulá- sának, módot adna az ellenőrzésre, az üzleti tisztesség bizonyos elveinek szigorú érvényesítésére. A társulás kötelező voltából az is következnék, hogy az ipartestületek autonom jogai ránk is kiterjesztetnének s igy az italmérési engedélyek megadásánál bizonyos határok között, vetó-jogot gyakorolnánk. Kétségtelen, hogy mindez sok előnynyel járna ránk s nem egy sérelmünket orvosolná. A mig azonban az ipartörvénynek ezt a régen sürgetett revízióját a nemzeti küzdelem, az alkotmány megvédésének mindennél magasztosaid) érdeke háttérbe szorította, addig a hatósági intézkedések nem szüneteltek a mi hátrányunkra. A vidéken több törvényhatóság a vasárnapi munkaszünetet a vendéglőkre akarta kiterjeszteni, ahelyett, hogy a néprontó pálinkamérések számának csökkentését és szombat délutántól hétfő reggelig való zárvatartását követelte volna. A vendéglő a nép táplálkozásának a legfőbb tényezője, a közérdekű összejövetelek nélkiilözhetlen föltétele; tehát ünnepi szünetük a társadalom mai rendjének teljes felíörgatása nélkül nem képzelhető s nem is kívánatos; mert az idegen-forgalmat is akadályozná, a minek pedig a fokozására van nálunk nagy szükség. Szerencsére, a kormány fölismerte a néhány túlbuzgó hatóság kívánalmának törvénytelenségét s azt, hogy nem oda üt, a hova kell; tehát ezeket a határozatokat megsemmisítette. Két czélt mégis elősegített ez a meddő akció. Egyik, hogy a szorongatott vendéglősök többfelé tömörültek; másik,hogy a pálinkamérések uj szabályozásának a szüksége köztudati á vált. így történt, hogy a törvényhozásban pártkülönbség nélkül elismerték a pálinkamérések vasárnapi munkaszünetének a szükségét, a mit különben a pálinkamérők agyonhajszolt személyzete is kívánt és szorgalmazott. Minthogy a kivánalom teljesítését most már bizonyosra veszik, a fogyasztás csökkentésétől félő szeszgyárosok szövetkeztek s hogy a vasárnapi munkaszünet bekövetkezése föl fegyver kéz ve találja őket, méréseik számára derüre-borura váltják a korlátlan italmérési engedélyeket. Ez nem kevésbé hátrányos az általános pangástól úgyis eléggé sanyargatott vendéglősiparra, éppen ezért eleve figyelmeztettük a szaktársakat a pálinkások veszedelmes taktikájára, a mely annál nyo- I masztóbb reánk, mert segítségükre van| nak a pancsoló borkereskedők s a Dré- her és más, leginkább osztrák serfőző is. Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy a vendéglősök ebben az esetben is, mint mindig, a mikor közös érdekeik védelméről van szó, késedelmeskedőknek és lanyháknak bizonyultak. A szövetkezés ügyét, melyet annyi odaadással propagáltunk, mivel sem vitték előbbre a szaktársak s bár volt egy elhibázott kísérlet a megvalósítására s a kérdés a győri szövetségi gyűlés előtt is megfordult, itt érdemleges tárgyalásával nem is foglalkoztak. Ezt annál is inkább sajnálnunk kell, mert kétségtelen, hogy a kisebb vendéglősök helyzetének javulása, illetőleg megélhetésük biztosítása, valamint egész iparunk kívánatos haladása — a mai viszonyok között — csakis a helyes szövetkezés által érhető el. Egyebekben is meddőség, csaknem visszaesés jellemzi iparunk múlt esztendejét. A pinczérség törekvései megfeneklettek a torzsalkodásokon s mindössze a socialis- ták erőszakos, de annál hiábavalóbb agi- tációja tűnt föl zavarólag. A győri szövetségi gyűlés is szűkölködött kiemelkedőbb mozzanatokban és nem lépte túl a sablonos, megszokott ügyrend határait. Ebhen a sok és nagy szürkeségben örvendetes jelenség nyugdijegyesiiletünk folytonos és rohamos fejlődése. A jövő esztendőnek az öröksége az elmúltból a pinczérek szabadnapjának s a munkaközvelitésnek a kérdése. Az elsővel már legközelebb érdemlegesen foglalkozik budapesti ipartársulatunk. Lapunk ebben az évben is híven töltötte be föladatát: igazságos krónikása volt az eseményeknek, ellenőre a közéleti tevékenységnek s mint a kakas, éberen és hangos szóval figyelmeztetett mindeneket a bekövetkezőkre és a kötelességekre. Szorgos magvetői voltunk az eszméknek, ápolói a múlt tradícióinak s hirdetői a jövő követelményeinek, a mint ezek maradunk az uj évben és minden időben, hogy független, nagygyá lett hazánkban tisztelt és virágzó legyen a vendéglősipar! Zugszállótól megvont iparengedély. Az ipartársulatunk annak idején erélyes lépéseket tett az úgynevezett zugszállodák ellen, minek következménye az alábbi végzésben tárgyalt eset is: 3627/905. IV. kér. elölj. sz. A megtartott tárgyalás és az illetékesség megállapítása után alól- irott elöljáróság, mint elsőfokú iparrendőri hatóság ipari kihágással vádolt Vizi Mór ügyében következőleg ítélt: Az elöljáróság Vizi Mór körmendi születésű 40 éves izr. vallási! budapesti lakost az 1904. évi szeptember hó 1-én 19981/904. elölj, sz. a. kiadott szállodai iparengedély jogáHOTT!. TIVADAR porczellángyáros, császári és kir. udvari szállító BUDAPESTEN Gyár: VI. kér., Angyalföld, mm Raktár és iroda: IV., Dorottya-utcza 14. szám.
