Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-03-20 / 6. szám
4 Vendéglősök Lapja 1904. márczius 20. csakis a nyomócső irányát kell megváltoztatni. 2. Rögzitett készülék. Ennél a szerkezetnél a készülék mozdulatlanul van a pincze vagy présház bizonyos helyén a vízvezeték és a gőzfejlesztő készülék közelében elhelyezve. Ezek a vasállványhoz vannak rögzítve és zárócsapokkal ellátva. A vizvezető cső mozgását egy fogantyúval biró merőleges rúd közvetíti. Mindent összevéve, e magas hőfokú gőzalkalmazását kell különösen ajánlani, nemcsak hordók, de mindenféle pinczészeti edények, dugók, szüretelő eszközök steri- lizálázásához. Ezen eszközöknek hasadé- kaiban a kártékony mikrobák tömegesen rejtőzködnek, miket csakis ily alapos kigőzöléssel lehet eltüntetni. Szegénység. Izgalmas napokat élünk. A szivek fennen dobognak, magasra lángol bennük a régi remény, hogy a magyarok hazája megint ura lesz magának. Mig az ósdi, a nemzettől elitéit rendszer hívei fitogtatón aggodalmaskodnak amiatt, hogy a gazdasági szétválásból nem háram- lik-e ránk több kár, mint haszon; mig a szebb jövőnek örvendező nép boldogan ábrándozik arról, hogy milyen bőség szakad ránk nemsokára, addig a komor, szűkszavú, de sokat mondó számok megdöbbentő igazságot tárnak elénk. Ezek a számok azt mondják s megczá- folhatlanul bizonyítják, hogy szegények, szörnyen szegények, csaknem koldusok vagyunk. Lássuk csak. A m. kir. statisztikai hivatalnak külkereskedelmi forgalmunkról szóló füzete beszél. Ebből a most szétküldött könyvből olvassuk, hogy az 1904. évben — deczember havát nem számítva — egész külkeresker delmi forgalmunk értéke 2.632 millió korona volt, a melyből 1.295*3 millió korona a behozatalra, 1.437 millió pedig a kivitelre esik. Ha már most összeszámítjuk mindazt, a mit a közösügy révén Ausztriának fizetünk s e mellett ipari árukért neki ajándékozunk, úgy be kell látnunk, hogy igen szegények vagyunk s ha még tovább is igy tart, koldusok leszünk. A statisztikai hivatal mutatja ki, hogy koldusokká kell lennünk; mert csak 1903 óta 80 millió koronával emelkedett a behozatalunk, ellenben 16 millió koronával csökkent a kivitelünk. Szóval, évről-évre óriási arányban ke- vesbedik eladható fölöslegünk. így szokott ez lenni kolduséknál. Éppen jókor jelent meg tehát a statisztikai hivatal adatgyűjteménye, hogy eloszoljon a kishitüek és a nehézfejüek kételye arra nézvést, hogy hasznunkra lesz-e az önálló vámterület? A közös vámterület pusztításairól, har- mincznégy keserves esztendő szomorú eredményeiről szólanak ezek a hivatalosan összerótt számok; tehát a múlt követeli, hogy a közös gazdasági rendszernek jövője ne legyen. Nem is lehet, mert már is szegények vagyunk; egészen koldusokká pedig önszántunkból csak nem leszünk! Gyorsfényképek. Szarka István. Régi, krónikás adoma jut eszünkbe. Névnapja volt a gyönki kálvinista papnak. Az ünneplők között megjelent a katholikus plébános is, a ki kiterjesztett karokkal lépett hozzá: Borulj a keblemre, testvér, hiszen ti mégis közelebb álltok hozzánk, mint a lutránusok! — Hogy-hogy? — Úgy, hogy nektek is, nekünk is van varjúnk (kálvinista varjú, pápista varjú), ezeknek a szegény lutránusoknak még ilyenük sincs. — Nem is kell — vágott a beszédbe az evangélikus pap — különb jószágunk van nekünk annál. — Van-e? — Van hát, a szarka. — Quo jure a tiétek? — Azért, mert az nemcsak ugrani, hanem lépni is tud. Most, hogy a választások óta azzal boszantják a szegedieket, hogy Talliánt fogtak, ezzel mentegetőznek: de van ám nekünk Szarkánk is! Van bizony, derék, lelkes hazafi s a javából való üzletember. Szarka István, a szegedi „Európa“ szállodása, nagyrabecsült tagja a magyar vendéglős-karnak. Tősgyökeres vendéglős-família sarja, atyja, testvérei mind a csap mellett keresték és keresik kenyerüket. Erős magyar érzés, puritán becsületesség jellemzi őt s ez szerezte meg neki a köztiszteletet. Mozgalmainkból a neve régóta ismeretes. A közjóért mindenkor készen áll s egyike azoknak az érdemeseknek, a kiknek sokat köszönhetünk iparunk haladása körül. Modern, minden tekintetben szakavatott vendéglős ő, a kinél rend, finom érzék s lelkiismeretességgel párosult leleményesség teszi kívánatossá a vendég tartózkodását. Minderről bőséges alkalmunk volt meggyőződnünk a szegedi kongresszus alkalmából s feledhetlenül él szivünkben az okos, tapasztalt s gavallér pályatárs emléke. Salamon János. A ki a vasúti vendéglőknél állapítja meg hírnevét, az nem közönséges tehetségű ember a szakmájában. A közönség, ez az ezerfejü s millió szeszélyü szörnyeteg, a kit dicsérőleg emleget meg a restaurácziója után, az ember a talpán. A közönség terjesztette, emelte Salamon János jó hirét is. A békéscsabai állomás vendéglőse volt, innen ismerte meg az ország az utasok révén. — Csabán lehet enni, inni! Ott van rend, figyelem, kiszolgálás! Ilyen megjegyzéseket lehetett hallani az ország vasúti restauráczióiban, hol egyik, hol másik elégedetlenkedő utastól. Ez a hir vitte Salamon Jánost Nagyváradra, hol most szintén a vasúti vendéglő társtulajdonosa. De Salamon János nemcsak páratlan üzletember, igazán vérbeli vendéglős; hanem éppen oly jó rokon is. Az Isten megáldotta fáradozását, nem dolgozott hiába; ámde ő szerzeményét nem dugdossa el fukaran, hanem rokonait segíti, a kikhez a sors nem volt oly kegyes, mint hozzá. Ezeknek hálaérzete tegye még teljesebbé rajta az ég áldását, annál is inkább, mert Salamon János szive mélyéig magyar és hazafi. Szaktársaink között a nemzet javára és iparunk dicsőségére szaporodjanak el a Salamonok! lll*ll[|H!llllll!lllll|[|[||lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!l!lllllllllllinilllllll!l!lllllll!UI!!lll!lllll CSARNOK Ünnepi beszéd. 1905 márcz. 15-én tartotta Gilányi János tanár. Pattogó hexameterekben folyó epopeiat kellene ma néktek zengenem, mert a nap jelentősége és nagyszerűsége, a benne szereplők fenséges volta ezt a formát kívánná, de csekély tehetségem csak arra képesít, hogy rövid néhány szóval a nap jelentőségét ismertessem. Az a virágcsokor, melyet kezedben szorongatsz, az a kokárda, mely melledet ékesíti, az a gyönyörű trikolor, mely szived dobogását hallgatja, mai beszédemnek bevezető részét képezi. Beszédemnek középső részében oda fogok törekedni, hogy az a néma, de mégis kiáltó, az a csendes, de végtelenül beszédes, az az öntürtőztető, de végtelenül duhaj honszerelem töltse el lelkünket, melynek édességét érezhetted abban a forró csókban, melyet édes anyád ma reggel indulásodkor arczodra nyomott s abban a magasztosan büszke tekintetben, melyet indulásod után két meleg könnyön át utánad vetett. Mert a hazát szerette ma benned édes anyád ép úgy, mi mint tanáraid, tanításunk közben állandóan. Beszédem befejező részében szólni fogok arról a három színről, mely szemünknek legkedvesebb, mely előtt fagyasztó hidegben kalaplevéve állunk, melyért bármely pillanatban meghalni készek vagyunk. Mikor Kossuth Lajos születésének 100 éves fordulóját ünnepeltük, azt mondtam néktek: „szeptember 19-ike a magyar nemzet szent karácsonya.“ Ma meg azt mondom, hogy márczius 15-ike a magyar nemzet pünkösdje. Mert e napon küldte le a magyarok Istene bátorító szellemét azokra, kik nem félve többé a zsarnokság rablánczaitól, sem annak mélységes, sötét börtöneitől, bátran és lelkesen hirdették a szabadság, testvériség és egyenlőség szent evangéliumát. És a népek megérték őket és seregestől melléjök álltának. S ha véletlenül kérdenéd, mikor van hát a magyarok husvétja, kénytelen volnék Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. IMßQPU I AhinQ sajt" vaj- ás szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, ixinoun J n IUI u Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
