Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-03-20 / 6. szám

1905. márczius 20. Vendéglősök Lapja 5 ráfelelni, hogy sajna, még ilyen ünnepünk nincs, mert még Kossuth Lajos nem tá­madt fel megdicsőülten halottaiból. Ám igen valószínű, hogy daczára a sirt őrző császári katonáknak, a rajta lévő szikla­tömb rövidesen lefordul róla és ő dicsőén feltámad. Hogy márczius 15-ikének jelentőségét teljesen megértsétek, nézzük meg mi tör­tén 1848 márczius 3-án. Jertek hát velem Pozsonyba és lépjetek be a rendi országgyűlés termébe. Nézzé­tek, ott áll egy hatalmas, daliás férfiú, kire lelkesedve néznek a többiek és az izgalomtól felállva hallgatják szavát. Ki az, a ki beszél? Kossuth Lajos. És mit mond? Azt indítványozza, hogy küldjenek ő fel­ségéhez feliratot, melyben kérjék ki ő fel­ségének jóindulatát az alkotandó törvé­nyek és reformok iránt, melyek a mi ma­gyar hazánkat és az ő ősi trónját, diszszel és hatalommal fogjak környékezni, mert mint mondá, az lesz a Habsburgoknak második megalapítója, ki minket magyar nemzeti mivoltunkban megerősödni enged s ki többi népeinek alkotmányt ad. És xuik voltak ama reformok? A felelős magyar minisztérium, a mely t. i. az ország va­gyonával szabadon rendelkezzék, de sá­fárkodása felől az országgyűlés által fele­lősségre vonathassák. A törvény előtti egyenlőség, mely megszünteti a nemes és jobbágy közti különbséget, mint a hogy nem volt különbség előbb sem, mikor a csatában a hazáért vért kellett áldozni. A közteherviselés, mely leemelve a szegény jobbágyság vállairól a terhek egy részét és rárakta a nemességnek századokon át pihent vállaira. A sajtószabadság, hogy töröltessék el az az átkos czenzura, mely a tollat bilincsbe verte, mert csak azt volt szabad kinyomatni, a mire az idegen hi­vatal megadta az engedelmet. A rendek Kossuth indítványát megille- tődve, egy szó ellenvetése nélkül lelkesedve elfogadták. De Wirkner Lajos, Metternich herczeg kanczellárnak fizetett bérencze a főrendekkel elhitette, hogy a felirat hozzá­járulása által káros hatást fognak odafenn eredményezni. A főrendek megtagadták hát a hozzájárulásukat. Annál lelkesebben csatlakoztak hozzá a bécsiek. A békés, flegmatikus, sörivó bécsi nyárspolgárok Kossuthnak márcz. 3-iki lel­kes beszédét, melyben nekik alkotmányt követel, márcz. 11-én német fordításban lelkesülten olvassák és Kossuthot istení­tették. Bátorságuk felszökött annyira, hogy a katonasággal is szembe mertek szállani. A tartományi rendek háza előtt ők is re­formokat és alkotmányt követeltek. S mi­kor a katonaság el akarta őket tisztítani, véres jelenetek játszódtak le. Ám erre őrjöngve követelték a polgárok, hogy a katonaság pusztuljon Bécs falairól jó né­hány órai járásra. És a nép hatalma oly félelmes volt, hogy kívánságát teljesíteni kellett. És a hatalmas kanczellár, Metter­nich, lemondva hivataláról, elmenekült Bécsből. Erre aztán a mi főuraink is vol­tak bátrak Kossuth indítványát elfogadni. 1848 márczius 15-ikén érkezett a magyar argonauták csoportja Bécsbe István nádor vezetése alatt, hogy a feliratot őfelsége elé terjesszék és a magyar jog és igazság aranygyapját hazavigyék. Kossuth és társai mit sem tudtak arról a fenomenális hatás­ról, melyet Kossuth márczius 3-iki beszéde a bécsiekre gyakorolt. Elképzelhetitek hát Kossuth meglepetését, midőn a bécsi ka­pukat őrző polgári őrség fegyverrel tisz­telegve, a férfiak üdvkiáltásokkal és kalap­lengetve, az asszonyok, lányok virágokat szórva kocsijába és útjába, fogadták. Hát még este, mikor egész Bécs kivilágítva, óriási tömegekben fáklyásmenetet rendezett Kossuth tiszteletére. Csak a Burg ablakai voltak sötétek és a sötét ablakok mögül bizonyára remegve lesték az ott lévők, mi fog történni, — nem csap-e le rájuk a végzet ostora. Es jogosan félhettek, mert ez az óriási tömeg oly lelkesült, oly vad volt, hogy Kossuth szavának parányi szik­rája kellett volna csak és a bécsiek által a Burg alá rakott puskaporos hordók a Nemezis nagy örömére felrobbantak volna. És hogy ez meg nem történt, Kossuth fenségét emeli, mert ime Kossuth nem volt forradalmár s hogy később annak kellett lennie, a szükség parancsolta, mert rá- kényszeritették. Mivel a válasz még az nap nem érke­zett vissza, Kossuth másnap egyedül min­den kiséret nélkül felment a Burgba és megkérdezte, teljesitik-e a magyar nemzet jogos kívánságát vagy nem és ha nem, ő tudja mi a kötelessége. A gyermektelen császár fitestvére Fe- rencz Károly trónörökös, mostani királyunk atyja fogadta Kossuthot és válasza az volt, hogy ő felsége a magyarok követeléseinek igazságát elismeri, teljesíteni is akarja, ám Bécs hangulatát tekintve úgy látszanék a dolog, hogy ő felsége nem önakaratából, nem atyai szivének sugallatát követve tel­jesíti hü magyarjainak jogos kívánságát, hanem a bécsi események által kénysze­rítve. Erre Kossuth igy felelt: Adja felséged becsületszavát, hogy meg is adják és be­csületesen meg is tartják, mit nemzetem jog és igazság szerint követel és én vissza- szerzem az osztrák ház nyugalmát. És az osztrák ház örök hálára lesz ön iránt kötelezve, felelte a trónörökös s mi­közben becsületszavát adta, adott szavát meleg kézszoritással kisérte. A hála, melyet kívánok, csak az, — viszonzá Kossuth — hogy az, amihez most hozzájárulni méltóztattak, soha vissza ne vonassák. Erre Kossuth visszament társaihoz, hogy eljárása felől tájékoztassa őket s midőn azok helyeselték eljárását, Kossuth össze­köttetésbe állott a bécsiek vezetőivel és kivitte, hogy Bécs ismét nyugodt lett, úgy hogy midőn a császár Bécs utczáin végig kocsizott, mindenütt kalaplevéve üdvözöl­ték. És másnap meg volt bízva a felelős magyar minisztérium alakításával Batthyányi Lajos gróf. Tehát márczius 15-ikének az eredménye az első felelős magyar minisztérium s ugyanekkor fogamzottak meg a többi re­formok is. És mi történt azalatt Budapesten. Petőfi, Jókai,Bulyovszky,Vasvári, Egressy Gábor szótlanul haladtak végig a mostani Kossuth Lajos-utczán. Mágnesnek kellett bennük lenni, mert bár szótlanok voltak, az izgatottan haladó ifjakat csakhamar egész sokaság követte s mikor a mostani Koronaherceg-utcza sarkára értek, Jókai Móricz több lelkes ifjú vállán felolvasta, mit kíván a magyar nemzet. Jókai által felolvasott tizenkét pont nagyjában meg­egyezik azon reformokkal, melyeket Kos- suthék a feliratba foglaltak, de első helyre a sajtószabadság tétetett, lévén az ifjak nagy része iróember. Jókai által felolva­sott pontokat dörgő helyesléssel fogadták. És ekkor Petőfi átszellemült alakja emel­kedett szólásra. Olyan volt, miként egy szemtanú Egressy Gábor leírja, mint az ezeréves tantalusi szomjúság, mint a meg­testesült népszenvedés. És üvölti a talpra magyart. És nézzétek a nagy sokaságot, mily mohón könytelt szemmel lesi Petőfi szavait, nézzétek, mint emeli mindenki kar­ját az esküszavakra, nézzétek, mily szilajul duzzadnak a keblek és mily erővel szorul­nak ökölbe a kezek, mikor hallják, hogy: most vagy soha. Majd, mikor készen van Petőfi, megindulnak a Landerer-nyomda felé, hogy a tizenkét pontot és a talpra magyart czenzura nélkül kinyomassák. Länderer és a nyomda engedni kénytelen és a sajtószabadság első termékei a nép kezében vannak. Ez a Budapest márczius 15-ikének kimagasló pontja. Majd elfogadtatják a tizenkét pontot a városi tanácscsal. Délután nagy népgyülést tartanak és este a nemzeti színház ingyen előadást rendez a Bánk-bánból. De az elő­adásból nem lehetett semmi, mert a lelkesü­léstől ülni és hallgatni senki sem birt, éne­kelni kellett mindenkinek, hogy a keble az örömtől szét ne repedjen. És elénekelték a Szózatot az utolsó strófáig és eljátszot­ták, majd énekelték Egressy Bénitől a Talpra magyar szövegére még az nap com- ponált melódiát. És ha kiváncsiak vagytok, mi történt azután, nézzétek meg a nemzeti zászlót, majd az elmondja. Ä piros arról a sok vérről regél, mely elfolyt a hazáért. A fehér arról a csendről és nyugalom­ról, mely 67-ig tartott, meg arról a béké­ről, a mely azóta tart. És a zöld a mostani édes reményről, hogy mégis csak lesz egyszer független, tiszta magyar, gazdag és boldog hazánk, hogy tudni fogja nyelvünket e haza min­Fontos vendéglősöknek! Borszuro ujbor aljbor, palaczkbor és betegbor leggyorsab­ban, legtisztábban szűr­hető a szabadalmazott „MALOVICH”-féle borszürővel, mely leg- könnvebben kezelhető. Kapható minden nagyságban. Ára darabonként 16 koronától feljebb. Kimerítő árjegyzék ingyen és bérmentve. SCHOTTOLA ERNŐ BUDAPEST, VI., Andrássy-ut 2. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents