Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-03-05 / 5. szám
4 Vendéglősök Lapja 1904. márczius 5. menetek alkalmából a templomok közelében, illetőleg a körmenetek elvonulása helyén levő korcsmák és pálinkamérések az istenitiszteletek és körmenetek alatt zárva tartandók, kellően végrehajtva nincs, illetőleg kellőleg nem ellenőriztetik s mint- hogy közerkölcsiségi szempontból kiváló súlyt fektetek arra, hogy ezen rendelet a legnagyobb szigorral végrehajtassák: felhívom, hogy ennek betartását szigorúan ellenőrizze. Kávésok akcziója. A kávéháztulajdonosok igen el vannak keseredve a „Kávéfőzők szakegylete“ túlkapásai miatt. Több tekintélyes kávés elhatározta, hogy memorandumba foglalják sérelmeiket s az ipartársulatot fölkérik a kellő intézkedésekre. A memorandummal vagy a kávés-ipartár- sulat márczius 13-diki közgyűlése, vagy egy rendkívüli közgyűlés foglalkozik. Segítség-szállók. Lapunk múlt évi folyamában vetettük fel azt az eszmét, hogy társadalmi viszonyaink szükséges és hasznos vállalkozásnak mutatják oly szállók létesítését, a melyek a szegény utasok s a lakásmizériákkal küzködők igényeit szolgálnák. Ezekre a szállókra akkor úgy mutattunk rá, mint oly vállalkozásra, a mely egyik czélja lehetne a vendéglős-szövetkezeteknek. A hol egészséges vállalkozási szellem van, ott ez az uralkodó viszonyokat mindenképpen iparkodik kielégíteni és fölhasználni. A mi társadalmunk a fokozódó szegénység, a nyomor jegyében áll; tehát a vállalkozásnak oda kellene irányulnia, hogy a szegénységet elviselhetőbbé tegye s emberséges módon a nyomort is adózójává tegye. Paradoxonnak látszik ez az állítás, pedig igaz, mert hát ezen az elven alapszik: adok, hogy adj. Budapesten, a hol a nyomor egyik fő oka a lakbér-uzsora, semmi sem volna a szegényekre annyira áldásos intézmény, mint a segitség-szálló, melyet népszállónak neveznek azokban az államokban, a hol már ilyenek vannak. Hogy a segítség-szállók mily humánus hivatást teljesítenek s mégis mennyire haszonhajtó vállalkozások, erre nézve idézzük Vadas Béla segéd-iparfelügyelőnek az „Iparegészségügy“ hasábjain megjelent leírását a milánói „Albergo Popolo“-ról, a melyet a londoni Rowton-házak mintájára szerveztek. Hatalmas várszerü építmény emelkedik — írja Vadas — a milánói Via Marco d’Oggio-n magas földszinttel és öt emeletsorral. Néhány lépcsőfok vezet a földszinti előcsarnokba, honnan jobbra a portás páholya és a felvonó, balra pedig a jegyárusító helyiség nyílik. A falakon különböző feliratokat látunk, melyek morális szentencziákat, emlékmondatokat, ismert irók czitátumait és különböző figyelmeztetéseket tartalmaznak és a melyekkel az egész épület el van árasztva. A kezelő hivatalban vétetnek fel a bérlők, itt van a telefon és a 600 ruhaszekrényhez tartozó 600 kulcs. A második előcsarnokból nyílik a két hosszú folyosó, melyek udvarokból kapják a kellő világosságot. Balfelé haladva, a tágas olvasóterembe érünk, mely öt ablakból világittatik és melybe két ajtó nyílik. 13 nagy olvasó-asztalon számos újság és közlemény, továbbá könyvtár áll a lakók rendelkezésére. Ugyanezen folyosó végén van az igazgató magánlakása, mely után a kertre nyíló tanácsterem következik. Ezután kis folyosó visz az árnyékszékek felé, melyek külön felülvilágítóval ellátott épületben vannak elhelyezve. Ezután következik a fodrászterem. Az épület közepén van a 600 szekrény terme. A szabályzat értelmében ugyanis a bérlők semmiféle ingóságaikat nem hagyhatják napközben a szobákban, igy tehát ruháikat és egyéb csomagjaikat ezen szekrényekben tartják. A jobb oldali folyosó végén vannak a tágas étkező termek, melyek mellett mosdó-helyiség van, hat márványmosdóval azok számára, kik sajátkezüleg akarván ételeiket elkészíteni, ezt tiszta kezekkel akarják megtenni. Ezek számára az étkező-termekben egy-egy nagy taka- réktüzhely áll rendelkezésre. — A dohányzó- és étkező-termek között van a tálaló ételfelhuzókkal, melyek az alatta levő konyha-helyiségbe nyílnak. A dohányzó-terem annál szükségesebb, minthogy úgy az étkezőben, mint a többi helyiségben a dohányzás szigorúan tilos. Az alagsorban van a podgyász-raktár, hol a szobabérlők azon podgyászdarabjai helyeztetnek el, melyek számára a földszinti szekrény-teremben nincsen hely. A lépcső előtti előcsarnok a mosókonyhába vezet, mely 45 öblögető tálat tartalmaz, melyek mindegyikébe két csap szolgál, hideg és meleg viz számára. Az épület tengelye irányában a folyosó túlsó oldalán van a lábfürdők helyisége, 14 mosóhely- lyel, hideg és meleg vízcsapokkal. Innen balra a czipész- és a szabó-műhely, továbbá a mosoda 8 öblögetővei, hol a lakók megmosathatják, vagy pedig megmoshatják a fehérneműiket. Ugyanitt van a ruhaszárító-, mángoló- és vasoló-helyiség. A fürdőhelyiség 4 fürdő- és 7 zuhanykamrát foglal magában a legtökéletesebb modern kivitelben. Folytatva utunkat, balfelé eljutunk egy helyiségbe, hol egy csatornán keresztül összegyűlnek mind az öt emeletről a mosásra szánt paplanok és lepedők. A túlsó oldalon van a szénraktár, a gépház a gőzfűtés előállítására, a konyhához tartozó mosóhelyiség, a tálaló és az óriási konyha, mely 15 m. hosszú és 6 m. széles, a jégtartó, raktár; borpincze, a szolgák helyisége, a személyzet árnyékszéke, pincze, anyagraktár és az igazgató pinczéje. Az emeleteken vannak a vendégszobák. Minden szobában tiszta ágy, fogas, asztalka, szék, a központi fűtés meleg árasz- tója és villamos lámpa. A lámpát csak a vétkezés ideje alatt szabad használni. A szobák a szabályrendelet értelmében csak esti 7-től reggel 9-ig használhatók. Az első emeleten van 125, a Il-on 125, a Ill-on 125, a IV-en 86, az V-en 69, összesen 530. Az ötödikről ki lehet jutni a háztetőn levő terraszra, honnan gyönyörű kilátás nyílik a város nagy részére. Az épület összköltségei 700.000 lírát tesznek, mely összegnek legnagyobb része nyilvánosan jelzett részvényért folyt be. Az intézet körülbelül két év óta van használatban és közel 3 százalékot hajt az alapítóknak. Az intézet szabályrendeletéből, melynek határozmányait minden bérlő magára nézve kötelezőknek tartozik elismerni, idézzük a következő pontokat : A szálló csakis férfiak számára szolgál. A belépti jegyek vagy egy napra, vagy egy hétre szolgálnak és jogot adnak úgy a szobák, mint az összes többi helyiségek használatára a szabályzatok keretén belül. A napi belépti jegyek ára: 50 fillér, az egész hétre szólók ára 3 kor. 50 fillér. Dohányozni csak a dohányzóban szabad, köpni csak a köpőcsészékbe. Az éneklés, hangos játékok, zajos beszélgetések tilosak. Az engedetlen tagok először megintetnek, azután kizáratnak az intézetből. A fegyelmi okokból kizárottaknak nincs joguk a jegyért járó pénzt visszakövetelni. Esetről-esetre azonban az igazgató azt visszaadhatja. Reggel 9 órakor mindenki elhagyni köteles szobáját és azt este 7-ig nem is használhatja, abban semmi ingóságát meg nem őrizheti. Ételeiket a bennlakók esetleg maguk is elkészíthetik, sőt ekkor az ahhoz való segédeszközöket, sőt zöldséget az intézettől ingyen kapják, de 30 percznél tovább a tűzhelyeket senki sem használhatja. Újságokat bevinni az olvasóból tilos, könyvek külön engedélylyel el is vihetők, de 7 napon belül visszaszolgáltatandók. A dohányzóban csakis domino és sakkjáték van megengedve. A fürdő ára 20, a zuhanyé 10 fill., beleértve a lepedőt és szappant; de 40 perczen túl nem vehető igénybe. Az egész intézetnek az igazgató a vezetője, ki felelős az egészért és a kihez panaszszal fordulhatnak a bennlakók stb. Az intézetet fennállásának első két hetében 978-an használták, a mi 70 napi átlagnak felel meg. Ezek közül tulajdonképpeni munkás 242, azaz 25 százalék volt, körülbelül ugyanannyi kereskedősegéd és egyéb alkalmazott, 104 iparos, 95 pinczér és kocsis, 28 diák stb. A legtöbb lakó újra visszatér, bizonyítva, hogy meg van az intézettel elégedve. A szabályzatnak szívesen alávetik magukat és a legritkább esetben volt ok figyelmeztetésre. 1902-ben az összes bérlők száma 125.641, 1903-ban pedig 143.643 ; előbbi napi 344, utóbbi 393 vendégnek felel meg. 1904-ben az egy napra szóló belépti jegy árát 50-ről leszállították 35 centesimire. Vadas azzal végzi érdekes és tanulságos ismertetését, hogy a főváros millénium- alapitványát ilyen nép-otthon, vagy segitség-szálló létesítésére forditsa. Minthogy azonban tudjuk, hogy a többségében élelmi árukkal és házbérrel spekulálókból álló bizottság a stájgeroló ház- tulajdonosoknak konkurrencziát egy világért sem csinálna; minthogy továbbá azt is tudjuk, hogy a mig a székesfőváros tanulmányozná a kérdést s megalkotná az intézmény tervét, addig Magyarország már jubiláns állama lehet Amerikának ; ennélfogva fölelevenitjük azt az indítványunkat, hogy a vendéglősök létesítsenek ilyen segítség-szállót szövetkezeti vagy részvényes alapon. Javasoljuk ezt annál is inkább, mert tapasztaljuk, hogy, a köznyomor növekvése folytán, nálunk immár csak azok a vállalkozások és üzletek jövedelmesek, a melyek a szegénységre támaszkodnak. Már ma csak ezeknek a garasából lesz a forint. Javasoljuk azért is, mert — a mint Vadas jelentéséből látjuk — a milánói segitség-szálló is szövetkezeti utón létesült s tekintélyes, egyre fokozódó haszonnal működik. Természetes, hogy a mi segítség-szállónkat viszonyainknak megfelelőleg kellene szervezni. Nem szabad szem elől téLegjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. If I R Q P Ll I A N n Q sait-> vaÍ‘ ®s szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, i n II U O Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
