Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
6 Vendéglősök Lapja 1905. január 1. mellett, a Harth nevű kísérleti állomáson van, ekként járt el: kísérleti szőlőjének földjét behordatta 10 centiméter vastagságban vasgyári salakkal. (A magyar felvidéki vasgyárakban troszkának nevezik ezt a salakot.) A kísérleti szőlőt két részre osztotta, egyformán 240 tőke lévén mindegyikben 6 sorban. 1901-ben kezdődött a megfigyelés. A vassalakkal meghordott területen nem volt semmi gyom, természetesen nem is lett kapálva, a szőlő csodálatosan szépen diszlett s az érés korább volt, mint a mellette levő kapált területen. A megfigyelés 1900-tól 1903-ig terjedt. Oberlin jelentésében kiemeli azt, hogy e három év alatt ritkán jelentkezett gyom, ugyannyira, hogy az összes talaj művelési költség a nullára apadt le. A kísérleti szomszédterület a rendes eljárás szerint lett művelve, tehát három kapálásban részesült évi 150 márka költ- péggel hektáronkint. De nemcsak a kapálás megtakarítása volt ezen eljárásnak jutalma. A szőlő látogatói évről-évre tapasztalhatták a vassalakkal borított szőlőben a tőkék kiváló szép fejlődését. A növényzet i erősebb volt, a levelek zöldje sötétebb s a fürtök is nagyobbak, szebb bogyójuak és szebb színűek is voltak. Ezek után kiváncsiak lehetünk a terméseredményre is, a melyet az itt következő kis kimutatásból Ítélhetünk meg : A szőlőfürtök súlya Hektárra számitva Vassalakkal 232'9 kg 7733 kg A nélkül 109 9 „ 3677 „ E szerint a föld megvédelmezése attól, hogy a gyomok ki ne élhessék, majdnem megkettőzte a termést. A vassalaknak azonban még az is lehetett a hatása, hogy nem “engedte elpárologni e harthi homokos földnek nedvességét. Oberlin niegjegyzi, hogy a homok- és mésztalajo- kon a vassalakozás jó eredménnyel biztathat, de nem lehet ezt várni a kötött agyagföldektől. A colmari kísérleti állomás megfigyelései szerint a gyomok a szőlőtermést nagy mérvben képesek apasztani. Ezt megerősíti Ravaz, a montpellieri szőlőszeti iskola tanára is, aki az intézet szőlőjének elég kötött, meszes agyagjában a föld gyomlálásával kísérletet tett, két parcellát jelölve ki e célra. A) parcella — nem kapálva. B) parcella — rendes művelés. Terméseredmények. Szőlőfürt Venyige hektáronként A) kapálatlan parcella 16430 kg 2313 kg B) kapált parcella 14290 „ 1913 „ A felhozott kísérletekkel az a kérdés lett fölvetve, hogy a szőlők gyomlálása kapálás helyett, avagy a szőlő földjének betakarása oly anyagokkal, a melyek a szőlő földjének kipárolgását egyrészt gátolják, másrészt a gyomok kihajtását akadályozzák, a minő a vasgyári salak, szintén a kapálás mellőzésével — előnyö- sebb-e, mint a mostani művelés, amelynél oly sok esik a kapálás számlájára? Vájjon lehet-e mellőzni a kapálás költségeit, ami által lényegesen lennének enyhítve kiadásaink, amiket a szőlő egyéb művelési költségei — u. m. a védekezések a szőlő ellenségei ellen stb. igényelnek — úgyis eléggé magasra rúgnak ! A felhozott kísérletek a kapálás mellőzése mellett döntenek — de azért teljes megnyugvással a kísérletek eredményeit ma még igazságul el nem fogadhatjuk. Hogy ezt tehessük, ahhoz több ilynemű kísérlet kell, és ami a fő, saját kísérletünkre is van szükség, mert ez mindennél meggyőzőbb. Statárium a vendéglősök ellen. Nagyfontosságu rendeletet bocsájtott ki legutóbb a pénzügyminiszter 89186 904. szám alatt az összes pénzügyigazgatóságokhoz. A kérdés tárgyát az képezte, hogy a makacs adónemfizetőktől vagy olyanoktól, a kik tönkre mentek és a kereseti adó tőlük be nem hajtható, ezen adótartozásuk miatt elvonható-e az italmérési engedély? Nem nagy fejtörést okozott e kérdés eldöntése a pénzügyminisztériumnál, ahol okvetlen akartak már valamit tenni az italmérést gyakorló adóhátralékosok ellen, mert szerintük már nagyon felszaporodott | azon italmérők száma, a kik oly módon gyakorolták a kimérést, hogy raktáron készletet nem tartottak, vagyonuk nincs s igy a kereseti adójukat sohasem fizették, ez rajtuk nem is volt megvehető, de mert az italmérési illeték pontos befizetéséről gondoskodtak, az italmérési engedélyüket nem vonhatta be a pénzügyigazgatóság. Hamar megtalálták a pénzügyminisztériumban az engedélyelvonásra az alapot. Nevezetesen: Az 1899 : XXV. t.-cz. 15. §. d) pontja értelmében elvonható az italmérési engedély, ha az engedélyes az engedéllyel járó kötelezettségnek megintés daczára sem tesz eleget. Az a kérdés volt tehát eldöntendő, vájjon ez engedélylyel járó kötelezettséget képez-e az engedélyes italmérési üzletére kivetett III. osztályú kereseti adó befizetése is ? A válasz erre az volt, hogy igen. Arra az álláspontra helyezkedett a pénzügyminisztérium, hogy az adóhátralékos, ha oly adóval tartozik, a mely az italmérési engedély által teremtett üzletre vettetett ki, jogosan elvárhatja tőle az engedélyt adományozó állam, hogy kötelezettségének vele szemben eleget tegyen ; ha ezt nem teszi, úgy ez idézett § d) pontja értelmében elvonhatja az engedélyt tőle. Ily értelemben határozott is a pénzügyminisztérium, a midőn a fentebb említett 89186 1904. szám alatt kiadott körrendeletében kimondotta, hogy „oly egyénektől, a kik kereseti adójukat több éven át be nem fizetik és tőlük ezen adó a rendes végrehajtás utján sem szedhető be, az italmérési engedély bevonandó.“ Hogy ez a rendelet mily rettenetes helyzetet teremt a vendéglősökre, kitűnik a nagyváradi pénzügyigazgató figyelmeztetéséből, a melylyel ezt a rendeletet közhírré tette. Szól pedig ez az ukáz ilyképpen : „Nehogy tehát az italmérők egyikét, vagy másikát ezen intézkedés váratlanul érje, felhivatnak az összes hátralékos italmérők, tehát a korlátlan, korlátolt és kis mértékben elárusító kereskedők, szatócsok, czukrászok, kávésok, szállodások és korcsmárosok, hogy ez idő szerint még fennálló adótartozásaikat folyó év végéig a fenti súlyos következmények terhe alatt befizetni el ne mulasszák.“ Mi ez, ha nem statárium az italmérők, főleg a vendéglősök ellen! Alig 14 nap alatt ki kell fizetniük azt a tartozásukat, a melyet esztendők során át sem tudtak kiegyenlíteni. Akarták, de nem tudták ; mert hát évről évre rosszabbul ment az üzlet. Ám az állam ezzel nem törődik: a ki 1 14 nap alatt le nem szúrja hátralékát, annak kezéből a végrehajtók kicsikarják a kenyérkereset eszközét, tanult mesterségük folytatásának a lehetőségét. Igazi statárium ez, sajnos és könyörtelen, a mely ezer és ezer családot dönthet a romlás örvényébe. A mikor seregestül lézengenek előttünk a munkanélküliek, a mikor az éveken át tartó gazdasági pangás, kiszipolyozó fináncz- politika, kivándorlás az üzleti életet megbénította, annyira, hogy üzleteink nagyobb része a bukás vagy a feloszlás stádiuma előtt áll, akkor ilyen fegyvert szegezni a teher alatt roskadozók mellének, valósággal nemzeti veszedelem, tatárdulás Magyarországon. Szaporítani az éhező proletáriátust, egy sereg családot éhhalálra Ítélni adótartozásért, nem számítható a honmentő cselekedetek sorába. Tenni ezt a törvény értelmének elmagya- rázásával, nagyon laza felelősségérzetre és humanitásra vall. Ezt tette a jelenlegi pénzügyminiszter, a ki Budapest vendéglőseit csak nemrégen nyomorította meg az italmérési illeték visszaható fölemelésével. Ez a statárium jó fegyver lehet arra, hogy néhány ezer italmérési engedély fölött rendelkezhessék a kormány kortes-érdemek jutalmazására. Ez a statárium alkalmas I lehet arra, hogy néhány ezer ellenzéki j választót kenyérvesztéssel büntethessenek; . de semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a kincstár tartalmát duzzadtabbá tegye. Ez a drákóilag erőszakos eljárás sok ezer vendéglős-család existencziáját fenyegeti, éppen ezért szükséges, hogy az országos szövetség s összes ipartársulataink haladéktalanul lépést tegyenek a kormánynál, hogy a rendelet végrehajtását enyhébb föltételek mellett foganatosíttassa. A borok palaczkozásáról. A bor palaczkozása fontos üzleti kérdés a vendéglősökre, mert a jó és olcsó palaczk- borokat a közönség szívesen hordja haza, sőt ünnepélyesebb alkalmakkor, mint bankettek, a vendéglőben is örömest fogyasztja. A vendéglősre tehát fontos körülmény, hogy a saját borait palaczkozhassa; mert ezeket a forgalomban levő palaczkozott csemege-boroknál olcsóbban adhatja s mégis nagyobb haszonnal dolgozhatik, mint az egyszerű kimérésnél s minthogy a palaczkok az ő czégét viselik, nevének reklámot és tekintélyt szerez velük. A fő az, hogy jó, palaczkozásra alkalmas borokat használjunk föl s a palaczl okát tisztán, csinosan állítsuk ki. Erre nézve óhajtunk néhány hasznos útbaigazítással szolgálni. Arra a kérdésre, hogy milyen bor alkalmas a palaczkozásra, röviden igy felelnek a tapasztalt borászok: Minden olyan bor palaczkozható, a mely papirossal letakart pohároan, rendes szobai hőmérséklet mellett, egy egész napi állás után sem törik meg. Gyorsabb és nem kevésbé biztos próbája a palaczkozhatóságnak az, ha a kérdéses borból egy pohárnyit pár órán át (teljes átmelegedésig) 50—60 C. fok hőmérsékletű vízbe és rögtön ezután ugyanannyi ideig — vagyis teljes lehűlésig — jeges vízbe mártjuk. Ez esetben a tulnagy és tulgyors hőmérsékváltozás miatt törik meg minden olyan bor, mely még nem teljesen palaczkérett. A palaczkozás sok pénzbe kerülvén, csak értékesebb, erős boroknál fizeti ki magát, mert minél szeszdusabb a bor, annál előbb és annál biztosabban válik palaczkéretté. A palaczkérettség természetes utón a bor minősége és a pincze jósága szerint még a leggondosabb kezelés mellett is rendszerint 3—5 év múlva szokott bekövetkezni. De a mai lázas korban ezt nem igen várják be, hanem nyakra-főre eszközölt túlsók fejtés, szűrés és derités, sőt az emberi szervezetre káros kénezés utján is a bor beteg-
